– Első könyvében már leírta
véleményét Adolf Hitlerről, de mi a véleménye Szálasi Ferencről? És olvasta már a Mein Kampfot vagy Szálasi műveit?
– A Mein Kampfot olvastam még egyetemistaként, de nem gyakorolt rám hatást. Szálasit is tanulmányoztam, a naplója érdekes és elgondolkodtató volt, de a Szálasi-képre elképesztő mértékű politikai teher rakódott, így az ő életművének a valós történelmi megítélése és megírása egyelőre még várat magára. Ebben a témában nagyon értékes könyvnek tartom Tóth Tibornak a hungarista mozgalom emigrációtörténetéről szóló művét. Az én politikai gondolkodásomra a világháborúk korából a legnagyobb hatást a jobboldali, politikai katolicizmus gyakorolta, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Tormay Cécile. Számomra mind a nemzetiszocializmus, mind a nyilas eszmeiség baloldali gondolatkör.
– Történészként nem gondolja, hogy a Hitlerről és Szálasiról a győztes hatalmak által megírt, hivatalos tananyag a valóságnak egy olyan eltorzított képe, mint amilyen lehet majd a „szélsőséges, újabb holokausztot előidézni szándékozó” Jobbikról és a „cigánygyilkos” Gárdáról szóló is a későbbiekben?
– Sokszor eszembe jut, hogy majd 100 év múlva mi mindent fognak összehordani rólam, a Gárdáról és a Jobbikról, de nem foglalkozom vele különösképpen, mert a jelenben kell élni, helytállni, építkezni. Az, hogy a jót és rosszat szétválogassák majd az utókorban, a gyermekeink és unokáink feladata lesz. Nekem annyi a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint tegyem a dolgom. Fontos, hogy az ember az érzelmeit pusztán üzemagyagként használja, és a józan gondolkodása legyen a GPS. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy ez náluk pont fordítva van. Az érzelmeik irányítják őket, amely útjukat aztán megpróbálják megideologizálni. Bár a liberális sajtó engem egy fékevesztett őrültnek igyekszik beállítani, de a valóság az, hogy racionális és óvatos ember vagyok.
– Ha Önről derülne ki (mondjuk csak saját maga számára), hogy zsidó származású, mit tenne? Elhallgatná, vagy beszélne róla? Megpróbálná bebizonyítani, hogy úgyis lehet valaki jó hazafi, vagy lemondana?
– Nekem az a véleményem, hogy a dolgokat fel kell vállalni, akárhogy is legyen. Ha ilyen derülne ki rólam, akkor a nyilvánosság elé állnék, és azt mondanám, hogy ez van. Hiszem azt, hogy az embert nem a származása ítéli meg, hiszek ugyanis az emberi akarat erejében. Hiszek abban, hogy az ember le tudja győzni önmagát, még a legsötétebb démonait is. Sőt igazából ez az emberi élet célja. Egyúttal azt is egyértelműnek tartom, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet. Egyúttal egy ilyen helyzet a gondolkodásomat nem változtatná meg, ugyanaz az ember maradnék, aki most vagyok. Ha már a származásom szóba került, elmondom újra, hogy anyai ágon elmagyarosodott tót családból származom. A Vona név pedig olasz eredetű, valamikor a XVII. század körül vándorolhattak be Pély környékére. Olaszországban ma is él egy Piero di Vona nevű professzor, aki egyébként – mennyire sorsszerű – Evola-szakértő. A véremben tehát a magyar mellett olasz és tót vér biztosan folyik, másról a családfám vizsgálata során nem szereztem tudomást.
– Elterjedt nézet, hogy Ön korábban is tudott Szegedi Csanád származásáról. Igaz ez? Egykori üzlettársaként legalább nem érzett valami gyanúsat nála soha?
– Ahogy rólam, úgy Szegedi Csanádról is mondtak mindenfélét. Ezeknek semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottam, mert ez a politika része. 2010 végén egyébként Endrésik Zsolték valóban megkerestek azzal, hogy Csanád zsidó származású, de erre én a bizonyítékokat kértem tőlük, amit nem adtak át. Ezután megkérdeztem az ügyről Csanádot, aki ezt tagadta, én ezután nem foglalkoztam vele többet. Egészen addig, amíg a bizonyítékok elő nem kerültek 2012-ben. Onnantól már mindenki ismeri a történteket. Csanád üzletember is volt a politika mellett, de tevékenysége során sem én, sem mások nem vettünk észre semmi furcsát. Ne felejtsük el, hogy a párt egyik legnépszerűbb vezetője volt.
– Kivitelezhetőnek tartja valahogy vizsgálni a jövőben legalább a Jobbik felső vezetőinek származását?
– Erre senkit nem akarok kényszeríteni, de szerintem fontos lehet, tanulva Csanád esetéből.
– Pősze Lajost milyen megfontolások alapján és kinek a javaslatára tették 2010-ben a Jobbik listáján befutó helyre?
– Pősze Lajost még a Gárda megalakulása előtt ismertem meg 2007-ben. Für Lajos mutatta be, és nagyon sokat segített a tanácsaival, javaslataival. Ezután a Jobbik programírásában vállalt oroszlánrészt, és amikor a listáról dönteni kellett – bár az én emberemnek számított -, mindenki számára egyértelmű volt, hogy Lajosnak ott a helye. Miután bejutottunk, volt egy konfliktus, mert én nem őt jelöltem az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának élére, hanem Staudt Gábort, és ezután megváltozott. Mind a mai napig zavaros a története, csak annyi látható, hogy bosszúvágy fűti, és szinte mindenkivel kapcsolatban van, aki az elmúlt időben elhagyta a pártot és a frakciót. Sajnálatos, ha egy embernek ez teszi ki az életét. Valakik nagyon megtörhették…
– Milyen garanciát tud nyújtani arra, hogy a 2014-től kezdődő ciklusban nem válik ki a Jobbikból a képviselők 10%-a, mint most?
– A jelenlegi rendszerben semmifélét. A képviselők sem a szavazóik, sem a párt vezetői által nem hívhatók vissza. Ilyen a rendszer. És azt se felejtsük el, hogy a nemzeti radikális tábor egy jelentős része, minden tiszteletem, szeretetem ellenére rettenetesen fegyelmezetlen, sértődékeny. Miközben mindenki a rendről papol, két perc alatt vérig tud sértődni, és aztán egész életében duzzogni, mint egy óvodás. Ilyenkor csinál egy 10 fős szervezetet, és életét arra teszi, hogy az egykori közösségét roncsolja. Ez szánalmas, bízom benne, hogy az új generációban több lesz a tartás, a méltóság, a lovagiasság és az erő.
kuruc.info