Talán Jack London mondta: könyvet írni nem oly nehéz… mint eladni. Hogy személyes példámmal igazoljam a nagy író-csavargó állítását, két éve itt áll „konyhakész” és nyomdakész állapotban egy regényem, és nem könnyű rá kiadót találnom. (Nem vagyok telhetetlen, hiszen idén már megjelent egy könyvem, olyasféle vadászati önéletírás, amilyen ennek a műfajnak, a vadászirodalomnak elmaradhatatlan sajátja.)
Szóval nem adtam fel, hogy egyszer nyomtatásban is megjelenjen a Színésznőt vadásztam, mely egyáltalán nem vadászkönyv lesz – jelenleg is tárgyalásban állok egy kiadóval.
De ma megkísértett egy másik kulcsregény ötlete. Ebben sem lesz szó vadászatról. Holnap már neki is ülök a munkának. Valójában egy fordított önéletrajzi regény lenne. Amilyen egy kilencvenes években készült videoklip volt: kezdődött a hegyi parasztember halálával, és a háromperces klip végén elérkezik a megszületésig. Az én ötletem is ezen alapul. Kezdődik a halálom pillanatával, és így, visszafelé haladva az időben, mesélem el az ötvenhat évet , és kábé kétszáz oldal után befejeződik művem a megszületésem pillanatával, amikor felbőg a csecsemő, aki én voltam ötvenhatban, ötvenhat évvel ezelőtt.
Bevallom, még kidolgozatlan az ötlet, és sokhónapnyi munka van még előttem… de egy dolog vígasztal, és ez tölt fel erővel és lelkesedéssel, hogy – utánanéztem! – magyar nyelven ilyen formabontó regény még nem jelent meg.
Most már csak a munkát kell elvégeznem.
Calvero