Kiss Csabával, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójával készített interjút a Heti Válasz. A frissen kinevezett direktor beszélt az Alföldi-ügyről, miskolci terveiről és arról, milyen az izgalmas színház
A Heti Válasz cikkéből:
„Huszonhét éve él Magyarországon. Mégis úgy fogalmazott nemrég, hogy erdélyiként „belső kirekesztést” érez” – vetette fel a riporter. Kiss Csaba elmondta, inkább „belső távolságot”, előítéletet érez. „De 27 év alatt az ember sok mindent megél, és helyén kezeli az olyan abszurditásokat is, mint a „románozás”. (…) Bármilyen furcsaságot tapasztalok, megszólal bennem a reálisan gondolkodó erdélyi: Hát ez így nincs jól” – mesélte a rendező.
A kérdésre, ez a hang megszólalt-e akkor, amikor Alföldi Róbertet támadták vagy az Új Színház kapcsán, úgy felelt, az „Alföldi-ügyről” úgy tartja, csupán politikai hisztéria: „Az Új Színház-ügy bonyolultabb – ott szakmailag védhetetlen döntések keveredtek sokak érzékenységét sértő politikai akciókkal. Szerintem váltásra szükség volt – mondom ezt úgy, hogy nagyon jól éreztem magam a Paulay Ede utcában, pályám öt-hat különösen termékeny évét töltöttem ott. Mégsem demonstráltam, mert hiányzott a harmadik alternatíva – a színházé. A magyar drámák színháza koncepció számomra – aki évek óta szervezem a debreceni DESZKA Fesztivált – értelmezhetetlen volt. Magyarországon sok magyar drámát játszanak, semmi nem indokolja, hogy egy olyan színházat hozzanak létre, ahol csak ilyet állítanak színpadra” – szögezte le Kiss Csaba.
A kérdésre, mi lenne a budapesti Nemzeti feladata, így felelt: „A Nemzeti Színház fogalma nehezen körülírható, hiszen minden színház nemzeti, amelyben magyarul játszanak. (…) Alföldi Róbert nyilván nem a jelenlegi kultúrpolitika embere. A kormányváltás után volt egy próbálkozás, hogy Vidnyánszky Attilát nevezzék ki a helyére, fel is kérték, de ez valamiért félresiklott. A kultúrpolitikán túli válasz az, hogy a Nemzetiben van egy erős társulat és egy jelentős, többezres törzsközönség. Mindkettő megsínyli a váltást. Ezzel számolni kell. A kultúrpolitika előtt most kétféle választás áll: bátornak lenni a toleranciában, vagy bátornak lenni egy markánsan új művészi irány kiválasztásában” – fogalmazott.
Kiss Csaba úgy látja, egy vidéki színháznak – mint egy adott város egyetlen teátrumának – minden műfajt játszania kell. „A miskolci attól különleges, hogy hatalmas komplexum, öt játszóhely, műhelyek, próbatermek, színészlakások 16 ezer négyzetméteren. Igazi nagy intézmény, amelynek lehetőségeit megpróbáljuk minél gazdagabban kihasználni, és úgy kialakítani a műsortervet, mintha Miskolcnak négy színháza lenne” – ígérte a direktor.
Kiss Csaba úgy tájékoztatott, 24 színészt szerződtettek a régi társulatból, és majd’ minden korosztályban sikerült új embereket is hívniuk. „A társulat sok fiatallal gazdagodott, van két friss diplomásunk, hat végzős főiskolásunk, és ha egy 44 fős társulatban nyolc fiatal színész van, az hihetetlen nagy erőt ad. A társulat tagja lett még Gáspár Tibor, Görög László, Ullmann Mónika, Zayzon Zsolt, Kocsis Pál és sokan mások, vendégként pedig többek között Szinetár Dóra, Varjú Olga, Pál András” – árulta el.
Szót ejtett a kinevezésekor őt ért támadásokról is: „Nagy lecke volt. Úgy fogtam fel az egészet, hogy a politikai érettségem mércéje, miként találom meg a hangot a közönséggel, a város lakóival, a színháziakkal, a politikusokkal, a jobb- és a baloldallal. Végig az vezérelt, hogy a színházat képviselem, egy átgondolt, reális szakmai koncepciót. A miskolciak megérezték, hogy nyitni akarunk a város felé, és hamar befogadtak. Az előbérletezésnél több mint 1300 bérletet adtunk el, javarészt nyolc- és tízelőadásos bérleteket, ami azt jelzi, hogy a nézők kíváncsiak ránk” – zárta a beszélgetést Kiss Csaba.
A teljes interjút a Heti Válaszban olvashatják.