küzdök Barátom, hajnali három óta forgolódtam az ágyban. Annyira felkavart a tegnapi vadászgyűlés. Nem megyek részletekbe, de olyan „vezéráldozatot” kellett hozni… sőt többet… Hogy elnökünk sírva hagyta el a termet… Megrendítő volt látni, hogy egy nyugdíjas ember sír. Megvallom, később én is zokogtam a mosdóban. Pedig egyikünk sem gyerek már.
Hát így élünk mi itt a végeken. Több a könny, mint az öröm.
De ma kimegyek Komlósra, és minden dühöm és keserűségem megtorlom a vörös somon. Ágvágó ollóval az egészet kiirtom, mert elnyomja a szép növényeimet. Tudom: győzelmem pirruszi lesz, hiszen két hónap múlva gyökérről újra kihajtanak…
De még nem adtam fel!
Calvero
