Tisztelt Molnár Emil r. alezredes Úrnak!

Tisztelt Alezredes Úr!

A rendőrséggel, rendészettel, és általában az intézkedésre jogosultakkal kapcsolatban a jellemző észrevételem az, hogy a legfőbb gond nem az, hogy nem képesek megoldani a problémákat. Még csak nem is az, hogy nem képesek észlelni a problémákat. Hanem az, hogy még amennyiben felhívják a figyelmet 1-1 problémára, annak értelmezése is nehézséget okoz. Súlyos, évtizedek óta leküzdhetetlen nehézséget.

Ebben a Bajusz úr által találóan pöcegödörnek titulált városban a kerékpárutakon nem kehet 300 métert megtenni úgy, hogy az ember ne ütközzön akadályba.

Ez például egy mai fotó nem egy eldugott, távoli zugban, hanem a város legkellősebb közepén, a Szinva teraszon.

Áruja el, kedves Molnár Emil úr, mikor következik be Miskolcon az az állapot, amikor a kerékpárúton végre lehet majd kerékpározni?

Mikor kezdenek végre büntetőpontokat osztogatni? Tudja Ön, hány percig kellene egy átlagos miskolci autóst követve húzni a strigulákat, mire kipontozódna? Ennyi idióta az egész univerzumban sincs, viszont amit ritkábban látok, mint fehér hollót, az a dolgozó rendőr.

Akár olyan helyen is, pl. az egyetemi elágazásnál, ahol a javasolt szabályozás az, hogy a kerékpáros átvezetésnek legyen elsőbbsége.

Mondja, ismeri ezt a kereszteződést a megyei kórháznál?

A taxisok átkelhetnek a zebrán:

Nyilván a gyalogos zöld ciklus alatt, hisz máskor szinte lehetetlen.

Ráadásul van olyan szabály is, hogy a zebrának járdáról járdára kellene vezetnie.

Szóval ez itt rendjén van, kedves alezredes Úr?

Ha én átkelek kerékpáron, Önök megbüntetnek, ha a taxi, akkor minden rendben? Ez nekem valahogy nem logikus. És Önnek?

A túloldalt a buszmegálló mögött százával ácsorognak a gyalogosok a kerékpárúton. Ugye soha egyetlen embert sem büntettek meg, de még csak nem is figyelmeztették. Igazam van? Uram, nem a tükör görbe. Ez a szint a hálistennek nyugdíjba vonult dilettáns tábla úré. Nincs egy ember, akit elküldhetnének mondjuk Németországba 1-2 hétre megfigyelni, hogy dolgoznak a kollégák?

nincs benne semmi boszorkányság. Csak szakértelem.

A kerékpárosok iránt tanúsított mély undoruk igazolására ajándékba küldöm ezt a két linket, a google utcakép reményeim szerint elegendő bizonyíték.

2014. és 2019. között, azaz 5 éven át a közeli rendőröket nem zavarta, hogy a kerékpáros átkelő fel volt festve, ugyanakkor a lámpából hiányos volt a maszk.

Tudja, milyen bonyolult jogi perpatvar keveredett volna, ha egy a rendőrség felől jobbra kanyarodó autós elgázol egy a zöld, de csak gyalogos zöld jelzésen áthaladó kerékpárost?

Végtelenül szomorú, hogy a városi rendőrségnél nem akadt egyetlen személy sem, aki ezt a faramuci helyzetet észlelvén a városháza felé jelzi a problémát.

Ugyanis bármily hihetetlen, a közúti jelzéseknek – táblák, lámpák, útburkolati jelek – egymással összhangban kell lenniük.

Ugye holnap sem fogok tudni a Szinva teraszon a kerékpárúton közlekedni?

Jut eszembe, egy kollégája, akinek nyilván terhére lehetek, valami jogszabályra hivatkozva ügyfélkapus, vagy személyes bejelentés felé terelne.

Nos, én úgy gondolom, hogy amennyiben próbálok Önöknek segíteni, amennyiben jelezni szeretnék alapvető problémákat, hiányosságokat, akkor ne maceráljanak az ügyfélkapuval, és ha csatolok 1-1 fotót, azt ne úgy vegyék, hogy azt az egyetlen szabálysértőt megbüntetik, és évekre letudták a munkát, hanem hogy egy jelenségre, egy mindennapos, sőt napjában sokszor előforduló jelenségre szeretném a figyelmüket felhívni. Ezért végtelenül szomorú, hogy Bakk úr nem vevő a jelzésekre.

Egy nem atomfizikus diszpécserrel sem kívánok süketek párbeszédét folytatni.

De ha komolyan szeretnének változtatni, amit egyébként nehezen hiszek, felvehetik velem a kapcsolatot, szívesen megadom a telefonszámomat igazolandó, hogy én én vagyok.

Üdvözlettel, Dr. Gáti Attila