Fodor Zsóka tegnap este túllépte azt a határt, amit a legoptimistább kollégája, főleg a rendező várt tőle. Levetette a jelmezzel felvett ünnepélyesen hamis hangot, letette Magdi anyus modorát is, és játszott. Szépen, finoman, taktikusan. Profin. Emberi hangon beszélt, de érezni lehetett, hogy a mélyben ott fortyog benne a szerep ördögisége. Néha olyan mélyen és rekedten szólalt meg, mint a régi, híres Ördögűző című filmben a kislányból lett sátán.
Most már biztos vagyok benne, hogy ez egy értékes előadás lesz. És a rendező nagyon sok érzékiséggel és jó érzékkel vezette rá Zsókát erre a teljesítményre. (Nem magyarországi rendező. Az itteniek többsége valószínűleg beérte volna kevesebbel; a hazug színészkedés színvonalával.)
Ma csak ennyit. Két főpróba közti pihenéssel akarom tölteni a délutánt. De a jövő héten mesélek majd valami bizalmasat a rendőrségről. (Ez arról jutott eszembe, hogy a tegnapi hírekben megmutatták azt a három bűnöző rendőrt, akik raboltak, fosztogattak… Tíz év letöltendőt kaptak. Egyenként. Helyesen. Az ügyvéd pedig csak védje őket, hisz ő szolga – az a dolga.) Szóval én is rendelkezem tapasztalatokkal e téren. Mármint a rendőrség módszerivel kapcsolatban. Majd hamarosan elmesélem. Úgysem tudom sokáig magamban tartani, kikívánkozik belőlem; ha nem mondom el neked Barátom, a tüdőmben rohadnak el a szavak, megfertőzik lelkemet. Mindent ki kel mondani. Vagy legalább megírni.
Majd mesélek.
Calvero