Dorics nagyon tehetséges rednező volt Újvidéken, amúgy pedig szenvedélyes nagyivó, kinek felesége még nála is keményebben ivott. Velük esett meg, hogy egy bemutató utáni banketten mindketten piszkosul leitták magukat, és nem figyeltek eléggé a hatéves kislányukra, aki magára hagyottan unatkozott a társaságban. Aztán a felnőttek példáját követve a kislány időnként odasündörgött egy-egy elhagyott borospohárhoz, és suttyomban kiitta. Egyik pohár után jött a másik, aztán egy óra múlva látják a szülők, hogy matrózblúzos kislányuk ott fekszik ájultan a vizelde közelében. Először megijedtek, hogy jajistenem, rosszul van a gyerek, de aztán hamar felismerték rajta a részegség jeleit, mely jelek azonosak voltak a sajátjaikkal. (Ez a gyerek tiszta apja…!) Rögvest otthagyták a bankettet, kocsiba ültek, és elindultak haza. Dorics vezetett, mellette ott darvadozott a seggrészeg feleség, a hátsó ülésen pedig mellére csüngő fejjel szunyókált a berúgott gyerek. Sarkon a rendőr! Gorics félreállt… Közúti ellenőrzés, fogyasztott alkoholt? Gorics: Ááádeehogy! Talán mégsem volt túl meggyőző a válasza – alkoholszonda: Fújjon bele jó erősen, mint egy luftballonba! Dorics belefújt. Ajaj… hát ez kérem elzöldült. (Akkortájt még nem digitálisank voltak a szondák.) De Dorics továbbra is: Nem, kérem, nem! Talán lejárt az ampulla szavatossága, azért színeződött el, hallottam már ilyenről… És a rendőr is belegondolt, hogy valójában mikor is kapta ezt az ampullacsomagot…? Bizony, elég régen. Új ampullát tett a szondába: próbálja meg ezt! Az is elzöldült… Az egész csomag selejtes, fújassa meg a gyerekkel, ő biztos nem ivott, s ha nála is elzöldül… Béketűrő és jóhiszemű volt a rendőr, Dorics kérésére a bóbiskoló gyerek szájába tuszkolta a szondát… Tudja, későre jár, a gyerek kicsit álmos… A kislány erőtlenül belefújt, a szonda rögtön reagált, a rendőr pedig a földhöz vágta az egész készletet, rátaposott, és tisztelegve kért bocsánatot a minden alapot nélkülöző meggyanúsításért.
Dorics izgága fantáziával rendezte meg a leglaposabb termelési darabokat is, a színészeket gyakran fehér egereknek és patkányoknak látta a színpadon, jelmezbe bújt patkányok tették egymásnak a szépet a kanapén ülve, fehér egerek táncoltak és viháncoltak cincogva, és azt énekelték kórusban, hogy holdvilágos éjszakán, miről álmodik a lány… A látomásos kór állítólag A denevér próbái alatt kezdett elhatalmasodni Doricson. Először csak a beszédében bukkantak fel furcsa szavak, például egyik reggel minden színészt úgy szólított meg, hogy „kedves cincérkéim, édes cickányaim!”. Ez még kedveskedést is jelenthetett volna, hanem amikor az egyik kapafogú kollégának azt az instrukciót adta, hogy jelenet közben rágcsálja kicsit az asztal sarkát, és amikor a színész elképedt arccal visszakérdezett, hogy mit csináljak?, akkor Dorics hangosan megismételte, hogy mit nem lehet ezen érteni?, rágcsáld az asz-tal-sar-kát! De hát én szerepem szerint Eisenstein gróf vagyok, hogy rágnám már az asztal sarkát, mondta panaszosan a kolléga, mire Dorics: te nem gróf vagy, hanem egy patkány. És a sok megaláztatást megélt kolléga akkor elhagyta a színpadot, átöltözött, és kifelé menet odaszólt a portásnak, hogy addig nem jön vissza, amíg ez az elmebeteg az épületben tartózkodik. De ekkor még nem szakadt félbe a próba, csak amikor Dorics a szövegkönyvvel hevesen elkezdett csapkodni a feje körül. Mikor megkérdezték tőle, mi a baja, és ő azt válaszolta, hogy két denevér köröz a feje körül, a szemének üregén keresztül be akarnak mászni a koponyájába, mert ott sötét van és hűvös. Ezt követően pedig rángatózni kezdett, és nyálát csorgatva vergődött a széksorok közt. Csak amikor a mentők kiérkeztek, akkor kezdett csillapodni Dorics epileptikus rohama, de továbbra is eszelősen rikoltozta a zagyvaságait, és zöldes hab bugyogott ki a száján. Két hétig kórházban volt, hírek szerint valami speciális tablettát ültettek a bőre alá, amire ha ráiszik, iszonyú rosszullét fogja el, és e beavatkozásnak erős visszatartó ereje volt, és innentől kezdve Dorics soha nem látott már fehér egereket. De innentől kezdve minden rendezése unalmas és patkányszürke lett, és holdvilágos éjszakákon álmatlanul töprengett azon, miért nem jut eszébe semmi ötlet a Bolond lány című darab hatásos befejezésére.
Ez a régi történet jutott ma szembe.