Ezek még a kommunizmusban élnek. Ahelyett, hogy örülnének neki, hogy valaki felajánlja a segítségét, és azt elfogadnák, esetleg tisztázva a szerepköröket, elvégzendő feladatokat, mereven elutasítóak. Ráadásul egy egészséges demokrácia alapja a civilek bevonása a döntéshozatali eljárásokba, a hivatali munkába, véleményük meghallgatása, szakértő segítségük befogadása. Végtére is ők közszolgák, aki az adóforintjainkból végzik azt a feladatot, amit rájuk testáltunk a képviseleti demokrácia keretében. A civil szervezetek egyik szerepe, hogy az adófizető állampolgárokat képviselve ellenőrizzék a befizetett adóból végzett munkát, és ha kell, segítsék azt. Aki ettől elzárkózik, az burkoltan bevallja, hogy hazárdírozik a befizetett adóval, vagy hűtlenül kezeli azt, akár olyan formában, hogy nem végzi el azt a feladatot, amely elvégzésére az adót befizettük. Sajnos sokszor azzal zavarják el a civileket, hogy nem értenek az adott feladathoz, témához, az élet ezt pedig rendszeresen cáfolja, lásd a kolontári katasztrófát, ahol már sok évvel ezelőtt felhívta az ügyészség és a kormány figyelmét a Levegő Munkacsoport, hogy ezek a tározók időzített bombák, de vehetnénk a környezetvédelem területéről számos más példát is, ahol a civilek sokkal előrébb jártak, mint a közigazgatás.
Üdvözlettel:
Lenkei Péter
Környezeti Tanácsadó Iroda vezető