Az ember egy reggel bekapcsolja a gépet, kinyitja a böngészőt, és azzal szembesül, hogy az összes újság vélemény-szekciójának, vagy éppen videóinak megtekintéséért fizetnie kell. Elég viszont egyetlen, egységes előfizetés ahhoz, hogy minden tartalmat lásson – ezt a rendszert vezetik be a hetekben szlovák hírportálokon.

Miért fizetne az ember olyan hírekért, amelyekhez máshol ingyen is hozzájuthat? A Piano névre hallgató kezdeményezés üzleti logikája szerint egy-egy portál látogatói semennyit sem hajlandóak kiadni néhány korlátozott szolgáltatásért, de ha a legtöbb weboldal egyetlen, közös rendszert használ, már megfontolják a fizetést. A kulcsszó tehát a kritikus szolgáltatói tartalomtömeg elérése, hogy a fogyasztó úgy érezze, megfelelő ellenértéket kap a pénzéért.

Az előfizető heti 0,9, havi 2,9, vagy évi 29 euróért hozzáférhet például a három legnagyobb véleményformáló napilap, a Sme, a Hospodárské Noviny és a Pravda publicisztikáihoz, írhat a cikkekhez kapcsolódó fórumokba, vagy éppen reklámmentesen nézheti meg a legnagyobb szlovákiai sportnapilap cikkeit és archívumát. Összesen kilenc weboldal kapcsolódott a fizetőkapus hálózathoz, a bevételek a mért látogatottság függvényében kerülnek elosztásra.

Elsőre nem látni, hogy zseniális-e az ötlet, vagy gyors bukást eredményez az érintett portálok számára. Vannak ugyan a rendszeren kívül maradó, erős szereplők a hírszolgáltatók között is, de ezek véleményrovat a tipikusan gyenge. A jelenlegi helyzet szerint tehát annak, aki minőségi publicisztikára – és fórumozásra – vágyik, biztosan fizetnie kell májustól. A kérdés, mekkora ez a tömeg.

A kezdeményezés egyedülálló a régióban, a sikerére viszont legfeljebb az jelenthet garanciát, hogy Tomáš Bella, a szlovákiai internetes szolgáltatások egyik nagy úttörője találta ki és vezeti be. Bella munkássága igazi sikertörténet. Az elmúlt években a semmiből vezető portállá futtatta fel a Sme internetes részlegét, blogjait, lenyúlta és nagy sikerrel háziasította a digg koncepcióját, a journalism.co.uk pedig a világ leginnovatívabb ötven internetes médiaszemélyisége közé választotta be.

„A média nagy része általában az amerikaiakra vagy a britekre vár, hogy azok megmutassák, mi működhet az interneten, és mi nem. A fizetős tartalmak esetében ennek nem így kell lennie, sokkal kockázatosabb lenne egy ehhez hasonló rendszert elindítani angolul, ahol ingyenes alternatívák százai állank rendelkezésre. Az öt és félmilliós Szlovákiában, vagy a tízmilliós Csehországban viszont sokkal kevesebb hírportál működik” – nyilatkozta korábban az elképzelésről Bella.

Mielőtt elgondolkodunk azon, mekkora realitása van egy hasonló lépésnek Magyarországon, egy dolgot nem árt megjegyezni: a szlovák internetes piac némileg eltér a magyartól. Nincsenek például olyan domináns, kizárólag a weben létező hírportálok, mint az Index, vagy az Origo, helyettük a napilapok internetes változatai törtek be a piacra és lettek piacvezetők. Ennek megfelelően az internetes tartalomszolgáltatás minősége és mennyisége is ingadozott: a változások jelenlegi motorja, a Sme egy időben például eredménytelenül kísérletezett a kommentár-részleg letiltásával (hogy többen vegyék az újságot), más újságok oldalaira pedig csak jelentős késéssel kerülnek fel az eredetileg a nyomtatott kiadásba szánt hírek. Most viszont a nagy piaci szereplők pénzt szeretnének látni – akár a forgalom rovására is.