A Miskolci Egyetem szervezésében idén harmadik alkalommal került sor olyan rendezvény lebonyolítására, mely központi témájául az alternatív vitarendezést illetve a mediációt választotta.
Az immár hagyományteremtőnek is nevezhető összejövetelnek a Felnőttképzési Regionális Központ adott otthont. A szervezők ezúttal nem csak a szakemberekre, hanem az érdeklődő közönségre is gondoltak: „mediációs időutazásra” invitálták őket. Az előadások a régmúlt paraszti társadalmának konfliktuskezelési megoldásain át, a napjainkban alkalmazott modelleken keresztül végül a jövőbe is elkalauzoltak bennünket, olykor meglepő és elgondolkodtató eszközöket kínálva a problémák, konfliktushelyzetek kezelésére.
A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja, Dr. Szabó Miklós köszöntőjében kiemelte a mediáció fontosságát a jogi képzésben és a gyakorló jogászok napi praxisában egyaránt. Szólt arról, hogy az Egyetemen tanuló jogászpalánták immár a tanterv részeként, önálló tárgyként sajátíthatják el az alternatív vitarendezés alapismereteit, technikáit és alkalmazhatóságuk jogi kereteit.
Az időutazás első állomása Dr. Kotics József kultúrantropológus előadása volt, melyben a paraszti társadalom hagyományait mutatta be. A hagyományos, zárt közösségekre jellemző módon a falvak és kistelepülések hosszú ideig megőrizték, megvédték integritásukat a számukra mindig „külső”, ráadásul sokszor távoli és kiszámíthatatlan uralkodói hatalom jogrendjével szemben. Az aktuálisan alkalmazott joggal párhuzamosan, de legtöbb esetben azt megelőzve működtek a faluközösségek zárt mechanizmusai, melyek egyrészt jogi népszokások, másrészt pedig a jogi elemeket nélkülöző közösségi megoldások voltak. A sajátos, évszázados tapasztalatokon és hagyományokon alapuló és főként az erkölcsi normák megtartó-visszatartó erejét felhasználó konfliktuskezelő eljárások az ilyen kisközösségekben a mai napig felfedezhetőek. Konkrét példákon keresztül szemlélhettük meg a falusi ítélkező testület működését, majd annak fokozatos elsorvadását, az úriszékbe történő beolvasztását, és a kollektív megszégyenítés eseteit (s hol vagyunk még Bratihweite 1989-ben megfogalmazott reintegratív szégyen elméletétől!), a fogadalomtételt vagy éppen az ultima ratio-ként alkalmazott közösségből való kitaszítást.
A társadalom szerkezetének megváltozása mára háttérbe szorította a jogon kívüli megoldásokat, a jog mindenhatóságába vetett hit azonban sokszor még ebben a megváltozott világban is meginogni látszik olykor. Érdemes tehát ezeket a hagyományainkat nem „holt anyagként” kezelni, hanem megbecsülni, s használható, hasznosítható tudásként tekinteni rájuk. Napjainkban elsősorban a társadalom peremhelyzetébe kényszerült közösségek esetében figyelhető meg egy olyan visszarendeződési folyamat, mely igazolja nemcsak az igényt, hanem ezen „belső”, közösségi intézményrendszer visszaállításának alkalmazhatóságát és létjogosultságát is.
Arra a kérdésre, hogy ez mennyire így van, Szilágyi Lászlótól, Lakatos Attila, Borsod megyei cigányvajda tanácsadójától kaptuk meg a választ. Szilágyi László közvetlen és élményszerű előadásában felvázolta a vajdaság intézményének történeti kialakulását, fejlődését, majd megszűnését. Elemezte továbbá azokat a körülményeket, melyek oda vezettek, hogy a hazánkban élő cigányság részéről felmerült az igény a vajdaság intézményének visszaállítására. Számos példán keresztül mutatta be, hogy az immár 5 éve megválasztott vajda milyen eszközökkel és mennyire eredményesen tud eljárni, meglepő módon nemcsak a cigányság körében előforduló belső viszályok, konfliktusok rendezésében, hanem sok esetben olyan esetekben is, amikor csak „fehérek” érintettek a konfliktusban. Elmondása szerint a működtető erők elsősorban a közösségi legitimációból fakadnak, de nem kis szerepe van ebben a vajda személyes elkötelezettségének és karizmatikus egyéniségének sem. A közösségi legitimáció fontos eleme a szakralitás, mely az avató ünnepség szunnyadó hagyományokat felelevenítő szertartása során nyilvánul meg. Megtudhattuk, hogy a cigányság kultúrájában számos olyan erkölcsi alapérték található, amelyek megsértése akár a legszigorúbb következményeket, a közösségből való kitaszítást is maga után vonhatja. Ilyen például az egyezség során tett fogadalom megszegése. Sarkalatos pont a becsület kérdése is, melynek értelmezési kereteit csak a cigány kultúra mélyebb megismerése után tudjuk meghatározni. Egy apró nézeteltérésből származó „nem vagyok kevesebb, mint a másik” attitűd akár kisebb polgárháborúhoz hasonlatos helyzetet is előidézhet a cigány közösségekben, az ilyen problémák megoldására viszont jogrendszerünk csak a büntetőjog eszközeivel tud válaszolni. Szemléletes képet kaptunk viszont arról, hogy mi módon jár el ilyen esetekben a vajda – s talán mondanom sem kell – sikerrel!
A számos gyakorlati példával illusztrált előadás okot adhat a töprengésre is: a társadalmi problémaként kezelt kisebbségek ügyében mennyire lehet hatékony megoldás az egyre erősödő igényeknek megfelelően, a közösségi hagyományokra épülő, önrendelkezésen alapuló intézmények legitimizálása? Talán ez is segítség lehetne szétzilálódni látszó társadalmunk egységének megóvásában….
„Szétzilált társadalom?” – tette fel a kérdést Dr. Szabó-Tóth Kinga szociológus, aki előadásában a rendszerváltás hatásait elemezte, bevezetve egy új meghatározást, az „underclass” fogalmát. A kilencvenes években történő gyors társadalmi átalakulás következtében drasztikusan megváltozott a társadalom rétegződése: eltűntek a hagyományos korlátok. Lehetőség nyílt a korlátlan meggazdagodásra ugyanúgy, mint a korlátlan elszegényedésre is. Az „underclass” nem más, mint az eddigi kategóriákkal leírhatatlan szegénység. Leírhatatlan, mert a nélkülözésnek, az osztályon kívüliségnek ezt a fogalmát eddig nem tapasztaltuk, így definiálni sem tudtuk. Most itt vagyunk és szembe kell nézni vele, hogy vannak olyan emberek, akik a bármilyen statisztikai módszerekkel meghatározott létminimum alatt élnek! Ezekről az emberekről nem gondoskodik senki. Legtöbbünknek ugyanis szinte ugyanazzal a problémával kell szembenéznünk: a bizonytalansággal. A társadalmi normák elvesztették meghatározó szerepüket, így az emberek többsége kiszolgáltatottnak érzi magát. Bizonytalan a jövőt illetően és bizonytalan emberi kapcsolataiban is. A hagyományos normák fellazulását, a céltalanságot, az irányvesztettség érzését jelölő durkheimi anómia fogalmát kényszerűen a hazai szociológiának is be kellett illesztenie mindennapi szókészletébe.
A társadalmi destrukció folyamatában kevésbé váltak áldozattá azok, akiknek iskolázottsága magasabb volt, ugyanakkor összességében is megállapítható akár egyéni, akár pedig a családok szintjén a kulturális tőke meghatározó szerepe.
Külön probléma, hogy a társadalom megrekedni látszik ezen a szinten, képtelen kilépni a még csak viszonylag rövid ideje tanult demokrácia „melléktermékeként” állandósult társadalmi „spleen”-ből, a kilátástalanság és az érdektelenség életérzéséből. Válaszreakciója inkább a visszavonulás, az elszigetelődés: az átrendeződés elsődleges színterei a családok. A családi kapcsolatok újraértékelése, a család szerepének megerősödése viszont bizakodóvá tehet a jövőt illetően.
A társadalom, amelyben élünk, szétzilált vagy éppen csak egy társadalmi átrendeződés kényszerű részesei vagyunk? – a kérdés nyitva marad mindenki számára.
A társadalmi problémák közül kiemelt jelentőségű a bűnözés kérdése, különösen fontos tehát, hogy erre a jelenségre milyen válaszokat tudunk adni. Nem kétséges, hogy a pusztán büntetőjogi eszközök alkalmazása, a klasszikus büntetőjogi szemlélet önmagában nem elég hatékony eszköz, nem hozhat hosszú távú eredményeket a bűnözés elleni küzdelemben, csakúgy, mint ahogyan a már elkövetett bűncselekmények esetében sem ad megoldást a bűncselekmények másodlagos és harmadlagos hatásainak enyhítésére. A resztoratív paradigma megjelenése a büntetőjogi és a társadalmi közgondolkodásban megfelelő alternatívákat kínál nemcsak a büntetőjognak, hanem a kis- és nagyobb közösségeknek is, a normasértések kezelésére és a feszültségek, konfliktusok feloldására egyaránt.
Iványi Borbála, az Országos Bűnmegelőzési Bizottság szakreferense előadásában átfogó képet rajzolt nekünk az OBmB tevékenységéről valamint az általa koordinált mediációs modellprogramokról. A XXI. század válaszai már a megelőzést helyezik előtérbe: bűnmegelőzési modellprogramok és települési programok formájában. Az OBmB pályázatok segítségével támogatja azokat a kezdeményezéseket, amelyek a közösségek bevonásával, aktív közösségi szerepvállalással tesznek kísérletet a konfliktushelyzetek megelőzésére, a már kialakult konfliktusok feloldására. A „külső” segítség ezekben az esetekben egy felkészült, szakemberekből álló „team”, akik partnerként érkeznek a közösségbe. A hangsúly nem a tanácsadásra, hanem a problémák közös feltárására, a közös célok megfogalmazására, a másik emberben rejlő értékek felfedezésére és megbecsülésére helyeződik, ez lehet az egyedüli záloga annak, hogy az egyes programok befejeződése után a közösségek maguk is tovább tudják „működtetni” azokat, s a megszerzett tapasztalatok a hétköznapok közösségi életének részeivé válhassanak.
Az ObmB támogatásával valósult meg a Partners Hungary Alapítvány „Konfliktuskezelés, konfliktus-megelőzés Lőrinciben” című programja, amelyet akár mediációs modellprogramnak is nevezhetünk. Az alapítvány képviseletében Deák Éva számolt be a program célkitűzéseiről, a megvalósítás nehézségeiről és az elért eredményekről. Hosszú távú céljaik között szerepelt a bűnmegelőzés, valamint a mediáció szemléletének és gyakorlatának terjesztése közösségi együttműködési modellek létrehozása által, ezen túl olyan alternatív megelőzési és konfliktuskezelési módok terjesztése, amelyek bővítik a szakemberek szemléletét és eszköztárát. Ezen célok a munka négy alapvető szegmensét jelölték ki: A konfliktuskezelés és a mediáció szemléletének és filozófiájának átadását, hosszútávú fejlesztő folyamatok alapjainak és alapkereteinek létrehozását, a mediáció ismeretének elmélyítését – a mediációval kapcsolatos közösségi célok meghatározását és komplex tevékenységgel a közvetlen és a közvetett célcsoport hatékony, egymásra épülő elérését. Az idő rövidsége miatt a program részletes ismertetésére nem volt lehetőség, az érdeklődő közönség számára azonban a teljes anyag hozzáférhető az ObmB weboldalán.
A bemutatott anyag tanulmányozása laikusok és szakemberek számára egyaránt érdekes lehet, mert a weboldalon található kisfilm segítségével betekintést enged a mediáció „kulisszatitkaiba” is.
Dr. Fellegi Borbála, arról a települési mediációs programról számolt be, amely a Foresee kutatócsoport vezetésével és 11 konzorciumi partner közreműködésével valósult meg a Pest megyei Nagybörzsönyben. A 800 lelket számláló községben a roma lakosság aránya 20 %. A program első lépéseként felvett „diagnózis” alapján a bűncselekmények magas száma, a békés együttélés szabályainak megszegése, a szegregáció, a negatív előítéletek és a község lakóinak mindennapi félelemben és rettegésben élése voltak a konfliktusokat kiváltó legfőbb okok.
A munka öt lépcsőben valósult meg:
A hat fókuszcsoportban elvégzett 38 interjú alapján sikerült feltárni a sérelmeket, szükségleteket, érdekeket, az elérhető erőforrásokat és felvázolni a jövőképről alkotott elképzeléseket.
Ezt egy mediációs képzéssorozat követte, melynek része volt a csapatépítés, a tolerancia-erősítés valamint az implementációs és mediációs protokoll kidolgozása is.
A harmadik lépcsőben az alternatív vitarendezési módszerek gyakorlati alkalmazására került sor, a képzésben részt vevők bevonásával a felmerült esetek kapcsán.
Kiemelt jelentőséggel bírt a közösségépítés és a párbeszéd segítése: úgy a csoportfoglalkozásokba, mint a csoportok vezetésébe bevonták a helyi önkénteseket is.
A program evaluációja és disszeminációja sajtómegjelenések, szakmai fórumokon történő előadások, cikkek és tanulmányok közzététele útján valósultak meg. Az utánkövetés valamint a hálózatépítés szintén része volt a programnak annak érdekében, hogy az elért eredmények megőrizhetőek legyenek és a fennmaradó problémákra is közösen, folyamatos támogatás és kapcsolattartás segítségével lehessen megtalálni a közösségnek legmegfelelőbb választ.
Az előadás után az érdeklődők megtekinthették a mediációs program sikereit és nehézségeit bemutató kisfilmet, mely az interneten is elérhető.
A Család, Gyermek és Ifjúság Egyesület képviseletében Kőműves Ágnes a közösségi problémák megoldásában alkalmazott resztoratív technikák, ezen belül a mediáció és a családi csoportkonferencia alkalmazási lehetőségeiről számolt be a Nyírgyulaj községben megvalósult program alapján. A projekt célja a resztoratív szemlélet széles körű megismertetése, a resztoratív módszerek alkalmazásának elősegítése volt annak érdekében, hogy Nyírgyulaj község lakói egymás iránti empátiája és felelősségvállalása növekedjen, ezáltal a helyi konfliktusok megoldása hatékonyabbá váljon. Mediátorok képzésével és a családi csoportkonferencia módszer alkalmazásának megtanításával, helyi segítő csoport munkájának elindításával kívánta a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület a településen lakókat képessé tenni problémáik helyreállító szemléletű megoldására.
A programban résztvevők mediációs képzésen és családi csoportkonferencia (cscsk) képzésen vehettek részt. Mindkét képzési tematika a gyakorlati alkalmazás elsődlegességére épült. Külön hangsúlyt kapott a családi csoportkonferenciát megelőző aprólékos és hosszú előkészítő munka, amely nélkül ez a resztoratív eljárás nem alkalmazható sikeresen.
A program eredményeit Kőműves Ágnes egy nyírgyulaji lakos szavaival foglalta össze: „Gyertek Nyírgyulajba lakni, mert itt bármikor mehetünk a polgármesteri hivatalba, ha baj van. (A hivatal munkatársai is részt vettek a mediációs képzésen, és azóta minden lehetséges helyzetben igyekeznek használni.) Igaz, hogy előleget nem adnak, és a segély sem sok, de emberként bánnak velünk, és tényleg segítenek. A gyerek már nem fél az apjától, mert elbeszélgettek velük, mint egy tárgyaláson.”
„Megoldás a feloldás” címmel Csemáné dr. Váradi Erika ismertette a Miskolci Egyetem szervezésével és részvételével megvalósult kistelepülési mediációs modellprogramot. A kazincbarcikai kistérség településeinek bevonásával egyedülállóan sokszínű résztvevői kört sikerült összefogni. A projekt közvetlen célcsoportja a 10.000 lakosnál kisebb lélekszámú, a Kazincbarcika és Vonzáskörzete Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás illetékességi körébe tartozó településeken élő – de legalábbis ott dolgozó – önkormányzati és cigány kisebbségi önkormányzat munkatársai, a területen tevékenykedő polgárőrök, helyi körzeti megbízottak, nyomozók, civil szervezetek képviselői, önként jelentkező helyi lakosok, akik nagyobb rálátással bírnak mind a helyi problémákra, sajátosságokra, mind a rendelkezésre álló eszközrendszerre.
A program indulását előzetes helyzetfelmérés és szociológiai vizsgálat előzte meg annak érdekében, hogy a képzés tematikájának súlypontjait a vizsgálat eredményeinek ismeretében lehessen meghatározni. A pódiumbeszélgetések és lakossági fórumok a „célcsoport” toborzását és motivációját szolgálták. Maga a képzés és a tréning egy alapozó és egy megerősítő szakaszra volt bontható, melyet a B.-A.-Z. Megyei Igazságügyi Hivatalban szakmai gyakorlat követett. A program része volt a szupervízió és a mentorálás, valamint a képzettek 10%-a co-mediációs ülésen is részt vehetett, ahol tapasztalt, gyakorlott mediátorok mellett nyerhettek bepillantást a szakma nehézségeibe és szépségeibe. A fenntarthatóság érdekében a programban részt vevő szakembereket a képzések befejezése után is meg lehetett keresni segítségért, tanácsért vagy egyszerűen csak a problémák közös megbeszélése okán.
Az egyes programelemeket végigkísérő kisfilm hozzáférhető a Miskolci Egyetem hallgatói valamint az érdeklődő szakemberek számára. A projektmunka során jó együttműködés alakult ki a Magyar Helsinki Bizottsággal, a Foresee Kutatócsoporttal és a Partners Hungary Alapítvánnyal, melyet e partnerekkel közös elhatározással a jövőben is folytatni kívánnak annak érdekében, hogy az alternatív vitarendezés minél szélesebb körben ismertté váljon, különösen azokban a hátrányos helyzetű kistérségekben, ahol a legnagyobb szükség mutatkozik az egyre inkább szaporodó konfliktushelyzetek hatékony és békés megoldására.
Különös hangsúlyt adott a konferenciának az az együttműködés, amelyről szóló megállapodás a konferenciát megelőzően a Miskolci Egyetem és az International Juvenile Justice Observatory (IJJO – Fiatalkorúak Büntető Igazságszolgáltatási Megfigyelő Központja) között jött létre. Az IJJO képviseletében Cédric Foussard igazgató tartott előadást a szervezet tevékenységéről, átfogó tájékoztatást adott továbbá a vonatkozó európai és a nemzetközi jogi szabályozásról valamint nemzetközi jogi egyezményekről.
Az IJJO célkitűzése folyamatos nemzetközi szolgáltatás nyújtása a fiatalkorúak igazságszolgáltatásával foglalkozó szakemberek, valamint azon szervezetek számára, melyek a szociális kirekesztődés veszélyében élő fiatalkorúakkal foglalkoznak. Az Egyetemmel való együttműködés lehetővé teszi egyebek mellett a közös kutatást, a tapasztalatok cseréjét biztosító konferenciák szervezését és képzések, továbbképzések lebonyolítását. Lehetőség nyílik továbbá az Egyetem és a Jogi Kar számára, hogy bekerüljön a civil szervezetek nemzetközi hálózatába.
A „mediációs időutazás” utolsó állomásán, az állomásfőnök szerepében Kertész Tibor, a Partners Hungary Alapítvány mediátora fogadta a kitartó utazókat. Szemléletesen mutatta be a társadalomtudományok között magának immár önálló helyet követelő mediáció fejlődéstörténetének irányzatait, melyek a tudományfejlődés sajátos útjait járva sokszor egymásnak ellentmondó paradigmaként, olykor pedig egymást kiegészítve vannak jelen mindmáig a mindennapi hazai és nemzetközi gyakorlatban.
A „klasszikus” facilitatív mediáció során a mediátor segítő szerepe a hangsúlyos: pártatlan, semleges közvetítő, aki nem ad tanácsot, nem alkot véleményt, nem értékel, de segít a felek közötti kommunikáció helyreállításában, az egymással szemben álló érdekek, szükségletek feltárásában, megértésében és megértetésében.
Az evaluatív mediáció a mediátor értékelő, tanácsadó szerepét helyezi előtérbe: a döntés bár a felek kezében marad, de a mediátor beleavatkozik a folyamatba azzal, hogy kinyilvánítja azt az értékrendet, amelyben a felek konfliktusa elhelyezhető. Ezzel segítő módon iránymutatással szolgálhat a konfliktusban érintettek számára.
A transzformatív mediáció iskolája abból a felismerésből indult ki, hogy globalizálódó világunkban egyre gyakrabban jönnek létre konfliktusok olyan felek között, akiknek teljesen eltérőek a társadalmi, szociális, kulturális gyökerei, nem ritkán különböző, egymástól távol álló kultúrák gyermekei. Az ilyen esetekben a kommunikációs híd létrehozása sokkal nehezebb feladat: az interakciók során a mediátornak folyamatosan „transzformálnia” kell, vagyis átalakítani, „lefordítani”, érthetővé, feldolgozhatóvá kell tenni a másik fél számára azt, ami az egyik oldalon elhangzott.
Különleges esetköre a mediációnak az, amikor a vitában álló feleket nem mozgatják érzelmi szükségletek, mégis fontosnak érzik, hogy megállapodásra jussanak: nyertes-vesztes játszmából nyertes-nyertes játszmát csináljanak, de ezt külső segítség nélkül már nem tudják megoldani. A kooperatív mediáció különösen nagy szolgálatot tesz az üzleti életben, sokszor olyan esetekben is, amikor a felek közötti földrajzi távolság nagy, és a felek elfoglaltságaik okán nem tudnak vagy nem is kívánnak egymással a tárgyalóasztalhoz ülni.
A mediáció számos olyan esetben is alkalmazható, melyekre első pillanatban némi fenntartással gondolnánk, vagy ezeket az elképzeléseket jó esetben a science fiction birodalmába illőnek vélhetnénk. A technika fejlődése, különösen az internet térhódítása újabb lehetőségeket kínál az alternatív vitarendezés iránt elkötelezettek számára. „Időutazásunk” utolsó állomása nem végállomás. Kertész Tibor „tiszteletjegyet” biztosított nekünk egy igencsak valóságos, ámde a hazai közönségnek talán még kissé idegen tájakra történő utazáshoz is: betekinthettünk az Egyesült Államokban már működő online mediáció rejtelmeibe. Az online mediáció fogalma bár hazánkban sem teljesen ismeretlen fogalom – 2006-ban Szőke Gergely László a Rézler Gyula Alapítvány támogatásával pályamunkájában már feldolgozta ezt a témát – mégsem tekinthető bevett gyakorlatnak. Mint ahogyan az sem egy szokványos elképzelés, hogy a vitarendezés folyamatából épp magát a mediátort iktassuk ki, vagyis helyettesítsük egy géppel, pontosabban egy számítógépes programmal. Meglepő? Pedig már ilyen is van az Egyesült Államokban! Vállalkozó kedvűek, konfliktuskeresők és kalandorok jelképes 50$-os tarifa ellenében akár ki is próbálhatják.
További felfedező utakra pedig már gyermekeink fognak indulni egy konfliktusmentesebb, de legalábbis a konfliktusokkal rugalmasabban bánó társadalom ígéretének reményében.
A konferencia záró akkordjaként Herbai István, mediátor Kertész Tibor: Mediáció a gyakorlatban című, most megjelent könyvét mutatta be a kolléga szellemességével és a jó tanár alaposságával. A könyv azért számít unikumnak a hazai könyvpiacon, mert ebben a témában a gyakorlati ismereteket ilyen alapossággal feldolgozó mű még nem jelent meg. Nagy segítséget nyújt a mediációval (és az alternatív vitarendezés gyakorlatával) még csak most ismerkedő laikusoknak ugyanúgy, mint a már tapasztaltabb szakembereknek is, hiszen nemcsak részletekbe menő elméleti ismereteket ad, hanem számos eset ismertetése kapcsán segít a szakma „mesterfogásainak” elsajátításában is. Ahhoz, hogy valaki mediátorrá váljon, elengedhetetlenül szükséges egy „mentorálási” folyamatban való részvétel, ami co-mediációkból, társmediációkból és önálló, de felügyelt mediációkból áll. Az egyes lépcsőkben megszerzett gyakorlati tudás teszi lehetővé a továbblépést, majd végül az önálló munkára való alkalmasságot. A szakmai érdekképviselet ezen elvei a minőségi mediátori munka mellett tesznek hitet, erősítve ezzel a mediáció hazai elfogadását és beillesztését a mindennapok gyakorlatába. Kertész Tibor könyve joggal nevezhető tankönyvnek is, nem hiányozhat egyetlen szakember polcáról sem. (E cikk írójának hiányozni fog, mert ott és akkor elfogyott…)
A konferencia véget ért, számos kérdés maradt azonban megválaszolatlanul. A rövid szünetek nem adtak lehetőséget a régi ismerősökkel, szakmabeliekkel történő elmélyültebb beszélgetésre, mégis örömteli volt a találkozás, alkalmat adott ugyanis arra, hogy egymásnak tett, elmaradt ígéreteinket újabbakkal tetézzük. S be is váltjuk őket, talán a következő konferencián…