Hiába szigorították a választási törvényt, az etnobizniszt nem sikerült leállítani.
Az alapot az ügyeskedéshez az adja, hogy bemondásra bárki bármilyen kisebbséghez tartozónak vallhatja magát. A jelölteknek nyilatkozni kell, hogy ismeri a kisebbség nyelvét és kultúráját, de szankció nincs, ha ennek az ellenkezője bizonyosodik be. Egy szabály van csupán, hogy csak azokon a helyeken lehet kisebbségi választást tartani, ahol legalább harminc polgár jelzi, hogy ők a 13 Magyarországon nyilvántartott kisebbség egyikének tagjai. Az állam pedig ad egy kis pénzt ezeknek a szervezeteknek, ami sok ember fantáziáját megmozgatja. Az egyik legnagyobb mozgás a ruszin kisebbségnél van. A Bódva völgyi Szalonnán azonban nem csak ők bukkantak elő minden előzmény nélkül, hanem a románok és a szlovének is. A szomszédos Kázsmárkon pedig többen jelezték, hogy most jöttek rá, hogy ők tulajdonképpen ukránok. (A szakemberek szerint a csalás ott egyértelmű, ahol éppen harminc, vagy annál nem sokkal több ember „világosodott” meg.)
Népszerű trükk az is, hogy sok helyen magyarok jelentkeztek be cigánynak, azzal a céllal, hogy maguk közül kerüljenek ki a helyi kisebbségi önkormányzat hangadói, kiszorítva ezzel az originál cigányokat.