Évi nyolcvan kiló természetben szedett gomba ára az alapja Szabó Attila adóbevallásának. A gombásznak kora tavasztól késő őszig az erdő-mező adja a kenyere javát, de gombavizsgálói feladatot is betölt a rákoskeresztúri öreg piacon.

– Tessék a finom szegfűgombát! Teavajon megpárolni, tojással fölütni; nincs ennél ízletesebb reggeli! – hallatszik a fiatalember hangja a piacon. És ha nem is állnak hosszú sorok a standja előtt, azért csak csipegetnek a háziasszonyok a frissen szedett mezei szegfűgombájából.

– Nézze, ilyen, ha profi szedi, és ilyen, ha amatőr – mutatja Attila a két külön kupacot. Mi tagadás, az egyik láda meglehetősen törmelékes, a többiben viszont minden gomba olyan ép és gusztusos, mint a mezőn. Az a negyvenkilónyi mezei szegfűgomba, ami ott tornyosul előtte, 3-4 ember többnapos munkája. A gombász fiatalember falujának, Csévharasztnak a határából származik, amit ő már úgy ismer, mint a tenyerét. Mert fő a békesség: a gombászásért a tulajdonos nem kér pénzt, cserébe Attila ügyel az erdő rendjére.

Ám akinek az erdei-mezei gomba adja az éves megélhetését, az nem ragadhat le Csévharaszt határában. Annak, mondhatni, az egész ország a terepe. Mint ahogy Attilának is, aki az ősi gyűjtögető foglalkozásához a világhálóról szerzi be a tudnivalókat.

– Rendszerint délről, Pécsről és környékéről jelentik az első gombákat, a megjelenésük úgy terjed fokozatosan északabbra, ahogy az akácvirágzás – mondja a fiatalember. A szezont a cseh kucsmagomba nyitja, első telepei már februárban megjelennek. Az a baj vele, hogy nagyon rusnya, mint rokona, a kertekben gyakori közönséges kucsmagomba is, ezért sokan idegenkednek tőle. Pedig rosszul teszik, mert amilyen rút, olyan ízletes. Tavaszi megjelenésű az igen értékes illatos vargánya, amelynek fő lelőhelye Mátraszele és környéke, valamint a Zempléni-hegység. A kora nyári sárga rókagomba szintén a hegyvidéki erdőkben gyakori, az őzlábgombáért az alföldi nyárasokat, akácosokat kell fölkeresni.

Szabó Attila ritkán találkozik mérgező gombával, aminek fő magyarázata, hogy a környéken nem teremnek ilyenek. De azért adódnak veszedelmes esetek is. Egyszer valaki egy szatyor őzlábgombának vélt gyilkos galócával kereste föl őt. Attila elhűlt a gombák láttán: akkora galócákat még nem látott. De nem volt mindennapi az az eset sem, amely egy izgatott telefonhívással kezdődött: egy apuka hívta kétségbeesve, hogy a lánya a mezei gombától rosszul lett, hányás, hasmenés gyötri. A helyszíni szemlén kiderült: a gomba ártatlan, a hányás oka, hogy a lányka – mint kezdő háziasszony – túlságosan megszívatta az olajban a gombafejeket, ez váltotta ki a rosszullétet. Soha ne legyen ennél komolyabb esetem – teszi hozzá Attila, miközben hangosan kínálja tovább ínycsiklandó szegfűgombáját – ezúttal a gombapaprikás receptjével.
szabadfold.hu