„Veres Pál: Érdekes volt hallani, mik az igényeik. Egyszerű dolgok: azt halljuk, szemetes Lyukó, miközben egy darab kukát, konténert nem láttunk a területen. A helyiek pedig elmondták, ha lenne konténer, odavinnék a szemetet. Azt gondolom, ha négy köbméteres konténereket kihelyeznénk az utcákba, az megoldás lenne, és nem lenne túl nagy költség sem a városnak. A másik gond a közvilágítás hiánya. A lámpák egyszer kiégtek, azután nem cserélték azokat. Az általános iskolai kollégáim meg panaszkodnak, hogy a szülők télen arra kérik a tanárokat, hogy kora délután engedjék haza a gyerekeket az iskolából, mert féltik őket, hogy sötétben menjenek, botorkáljanak haza. Gondként említhetném a közösségi terek hiányát is. A máltaiak próbálnak ugyan tenni, de csak kis körzetben érik el a lakókat. Segítség persze az is a szeretetszolgálat részéről, hogy létrehoztak egy közös tisztálkodási helyet, közös mosodát, hiszen a legtöbb házban nincs víz sem. De nincs a területen egy rendes játszótér sem, se óvoda, se iskola.
Ha meg lenne, akkor a jogvédők szegregált intézményeket kiáltanának.
Veres Pál: Persze, örök vita folyik erről, de az sem jó, hogy jelen pillanatban több kilométert kell utazniuk a gyerekeknek, hogy bejussanak a városi oktatási intézményekbe. Ez egy, a mélyszegénységből kitörni akaró családnak is teher, hiszen meg kell venni a bérletet, mondjuk négy gyerek plusz egy szülő esetében az már közel 20-25ezer forint. Ez az összeg a havi jövedelmük nagy részét el is viszi, így inkább gyalog járnak be, télen is.
Megoldás?
Veres Pál: Azt gondolom, nem lenne nagy költség ingyenes iskolabuszrendszert működtetni Lyukóvölgyben… Azt látom, ha érdekelté tudjuk tenni a helyieket egy-egy feladatban, ha felelősséggel tartozhatnak valamiért, azzal tudnának élni, és végre is tudnák hajtani. Gondolok például arra, közösen létrehozunk egy játszóteret, és azt mondjuk, xy-nak, vagy egy családnak, hogy ők a felelősek azért, hogy ott rend legyen, akkor figyelni fognak rá. Belső szociokulturális környezetükben biztosítani tudják, el tudják érni, hogy a rájuk bízott játszótér, közösségi tér egy hónap múlva is rendben legyen. Érdekeltté kell tenni őket a fejlesztési folyamatokban.
Munka?
Veres Pál: Nemrégiben beszéltem egy, az ottani közösségben meghatározónak számító roma vezetővel, ő azt mondta, higgyük el, morálisan is sokat jelentene, ha nem segélyből kellene élniük, nem azt éreznék, hogy csupán megtűrt emberek, hanem alkalmazottak, hogy valós munkát végeznek. Nem a közmunka a megoldás.”
Vagy tényleg nagyon konzervatívnak kell lenni ahhoz, hogy 2021-ben bárki fennakadjon néhány lazúros ecsetvonással megfestett, ráadásul renyhén (de pisilés közben) ábrázolt férfi nemi szerven.
„Veres Pál: Érdekes volt hallani, mik az igényeik. Egyszerű dolgok: azt halljuk, szemetes Lyukó, miközben egy darab kukát, konténert nem láttunk a területen. A helyiek pedig elmondták, ha lenne konténer, odavinnék a szemetet. Azt gondolom, ha négy köbméteres konténereket kihelyeznénk az utcákba, az megoldás lenne, és nem lenne túl nagy költség sem a városnak. A másik gond a közvilágítás hiánya. A lámpák egyszer kiégtek, azután nem cserélték azokat. Az általános iskolai kollégáim meg panaszkodnak, hogy a szülők télen arra kérik a tanárokat, hogy kora délután engedjék haza a gyerekeket az iskolából, mert féltik őket, hogy sötétben menjenek, botorkáljanak haza. Gondként említhetném a közösségi terek hiányát is. A máltaiak próbálnak ugyan tenni, de csak kis körzetben érik el a lakókat. Segítség persze az is a szeretetszolgálat részéről, hogy létrehoztak egy közös tisztálkodási helyet, közös mosodát, hiszen a legtöbb házban nincs víz sem. De nincs a területen egy rendes játszótér sem, se óvoda, se iskola.
Ha meg lenne, akkor a jogvédők szegregált intézményeket kiáltanának.
Veres Pál: Persze, örök vita folyik erről, de az sem jó, hogy jelen pillanatban több kilométert kell utazniuk a gyerekeknek, hogy bejussanak a városi oktatási intézményekbe. Ez egy, a mélyszegénységből kitörni akaró családnak is teher, hiszen meg kell venni a bérletet, mondjuk négy gyerek plusz egy szülő esetében az már közel 20-25ezer forint. Ez az összeg a havi jövedelmük nagy részét el is viszi, így inkább gyalog járnak be, télen is.
Megoldás?
Veres Pál: Azt gondolom, nem lenne nagy költség ingyenes iskolabuszrendszert működtetni Lyukóvölgyben… Azt látom, ha érdekelté tudjuk tenni a helyieket egy-egy feladatban, ha felelősséggel tartozhatnak valamiért, azzal tudnának élni, és végre is tudnák hajtani. Gondolok például arra, közösen létrehozunk egy játszóteret, és azt mondjuk, xy-nak, vagy egy családnak, hogy ők a felelősek azért, hogy ott rend legyen, akkor figyelni fognak rá. Belső szociokulturális környezetükben biztosítani tudják, el tudják érni, hogy a rájuk bízott játszótér, közösségi tér egy hónap múlva is rendben legyen. Érdekeltté kell tenni őket a fejlesztési folyamatokban.
Munka?
Veres Pál: Nemrégiben beszéltem egy, az ottani közösségben meghatározónak számító roma vezetővel, ő azt mondta, higgyük el, morálisan is sokat jelentene, ha nem segélyből kellene élniük, nem azt éreznék, hogy csupán megtűrt emberek, hanem alkalmazottak, hogy valós munkát végeznek. Nem a közmunka a megoldás.”
10 Responses
Azokat talán senki sem használja. Lehet,hogy fizetni kellene pénzt a gyomok eltakarításáért?
Bartha garázs?
10 éve lebontva. Itt lakott Pállffyy Kinga
xxxxxxxxxx
Csokis Máté: Elég volt a tiszás erőszakból, megindítjuk a Védvonal országos hálózatát
na, mi van, nem hagyják magukat eltaposni a poloskák?
Mars dolgozni tiszás! Munka van!
„Veres Pál: Érdekes volt hallani, mik az igényeik. Egyszerű dolgok: azt halljuk, szemetes Lyukó, miközben egy darab kukát, konténert nem láttunk a területen. A helyiek pedig elmondták, ha lenne konténer, odavinnék a szemetet. Azt gondolom, ha négy köbméteres konténereket kihelyeznénk az utcákba, az megoldás lenne, és nem lenne túl nagy költség sem a városnak. A másik gond a közvilágítás hiánya. A lámpák egyszer kiégtek, azután nem cserélték azokat. Az általános iskolai kollégáim meg panaszkodnak, hogy a szülők télen arra kérik a tanárokat, hogy kora délután engedjék haza a gyerekeket az iskolából, mert féltik őket, hogy sötétben menjenek, botorkáljanak haza. Gondként említhetném a közösségi terek hiányát is. A máltaiak próbálnak ugyan tenni, de csak kis körzetben érik el a lakókat. Segítség persze az is a szeretetszolgálat részéről, hogy létrehoztak egy közös tisztálkodási helyet, közös mosodát, hiszen a legtöbb házban nincs víz sem. De nincs a területen egy rendes játszótér sem, se óvoda, se iskola.
Ha meg lenne, akkor a jogvédők szegregált intézményeket kiáltanának.
Veres Pál: Persze, örök vita folyik erről, de az sem jó, hogy jelen pillanatban több kilométert kell utazniuk a gyerekeknek, hogy bejussanak a városi oktatási intézményekbe. Ez egy, a mélyszegénységből kitörni akaró családnak is teher, hiszen meg kell venni a bérletet, mondjuk négy gyerek plusz egy szülő esetében az már közel 20-25ezer forint. Ez az összeg a havi jövedelmük nagy részét el is viszi, így inkább gyalog járnak be, télen is.
Megoldás?
Veres Pál: Azt gondolom, nem lenne nagy költség ingyenes iskolabuszrendszert működtetni Lyukóvölgyben… Azt látom, ha érdekelté tudjuk tenni a helyieket egy-egy feladatban, ha felelősséggel tartozhatnak valamiért, azzal tudnának élni, és végre is tudnák hajtani. Gondolok például arra, közösen létrehozunk egy játszóteret, és azt mondjuk, xy-nak, vagy egy családnak, hogy ők a felelősek azért, hogy ott rend legyen, akkor figyelni fognak rá. Belső szociokulturális környezetükben biztosítani tudják, el tudják érni, hogy a rájuk bízott játszótér, közösségi tér egy hónap múlva is rendben legyen. Érdekeltté kell tenni őket a fejlesztési folyamatokban.
Munka?
Veres Pál: Nemrégiben beszéltem egy, az ottani közösségben meghatározónak számító roma vezetővel, ő azt mondta, higgyük el, morálisan is sokat jelentene, ha nem segélyből kellene élniük, nem azt éreznék, hogy csupán megtűrt emberek, hanem alkalmazottak, hogy valós munkát végeznek. Nem a közmunka a megoldás.”
merre?
Vagy tényleg nagyon konzervatívnak kell lenni ahhoz, hogy 2021-ben bárki fennakadjon néhány lazúros ecsetvonással megfestett, ráadásul renyhén (de pisilés közben) ábrázolt férfi nemi szerven.
Mars dolgozni tiszás! Munka van!
„Veres Pál: Érdekes volt hallani, mik az igényeik. Egyszerű dolgok: azt halljuk, szemetes Lyukó, miközben egy darab kukát, konténert nem láttunk a területen. A helyiek pedig elmondták, ha lenne konténer, odavinnék a szemetet. Azt gondolom, ha négy köbméteres konténereket kihelyeznénk az utcákba, az megoldás lenne, és nem lenne túl nagy költség sem a városnak. A másik gond a közvilágítás hiánya. A lámpák egyszer kiégtek, azután nem cserélték azokat. Az általános iskolai kollégáim meg panaszkodnak, hogy a szülők télen arra kérik a tanárokat, hogy kora délután engedjék haza a gyerekeket az iskolából, mert féltik őket, hogy sötétben menjenek, botorkáljanak haza. Gondként említhetném a közösségi terek hiányát is. A máltaiak próbálnak ugyan tenni, de csak kis körzetben érik el a lakókat. Segítség persze az is a szeretetszolgálat részéről, hogy létrehoztak egy közös tisztálkodási helyet, közös mosodát, hiszen a legtöbb házban nincs víz sem. De nincs a területen egy rendes játszótér sem, se óvoda, se iskola.
Ha meg lenne, akkor a jogvédők szegregált intézményeket kiáltanának.
Veres Pál: Persze, örök vita folyik erről, de az sem jó, hogy jelen pillanatban több kilométert kell utazniuk a gyerekeknek, hogy bejussanak a városi oktatási intézményekbe. Ez egy, a mélyszegénységből kitörni akaró családnak is teher, hiszen meg kell venni a bérletet, mondjuk négy gyerek plusz egy szülő esetében az már közel 20-25ezer forint. Ez az összeg a havi jövedelmük nagy részét el is viszi, így inkább gyalog járnak be, télen is.
Megoldás?
Veres Pál: Azt gondolom, nem lenne nagy költség ingyenes iskolabuszrendszert működtetni Lyukóvölgyben… Azt látom, ha érdekelté tudjuk tenni a helyieket egy-egy feladatban, ha felelősséggel tartozhatnak valamiért, azzal tudnának élni, és végre is tudnák hajtani. Gondolok például arra, közösen létrehozunk egy játszóteret, és azt mondjuk, xy-nak, vagy egy családnak, hogy ők a felelősek azért, hogy ott rend legyen, akkor figyelni fognak rá. Belső szociokulturális környezetükben biztosítani tudják, el tudják érni, hogy a rájuk bízott játszótér, közösségi tér egy hónap múlva is rendben legyen. Érdekeltté kell tenni őket a fejlesztési folyamatokban.
Munka?
Veres Pál: Nemrégiben beszéltem egy, az ottani közösségben meghatározónak számító roma vezetővel, ő azt mondta, higgyük el, morálisan is sokat jelentene, ha nem segélyből kellene élniük, nem azt éreznék, hogy csupán megtűrt emberek, hanem alkalmazottak, hogy valós munkát végeznek. Nem a közmunka a megoldás.”