Végül három nappal a jelöltállítás előtt hívtak el egy személyes interjúra Budapestre, ott találkoztam először Magyar Péterrel.
Mi volt róla az első benyomása?
Nem tartoztam a „rajongótáborba”, ami nem jelenti azt, hogy nem tiszteltem végtelenül, amit csinált. Nekem a kapcsolódás lassabb folyamat volt, és ahogy egyre jobban megismertem őt és az üzeneteit, úgy lett egyre meggyőzőbb.
Az utolsó percben választották ki önt, ez azt is jelentette, hogy egyik napról a másikra kellett elhagynia az ügyvédi praxist?
Igen, innentől fokozatosan kellett leépítenem. Befejeztem, átadtam ügyeket, előfordult, hogy a tiszteletdíjat is visszafizettem. Volt egy időszak, amikor még aktívan tárgyalásokra jártam, de mellette már kampányoltam. Alapvetően megváltozott az életem, de vagyok annyira tudatos, hogyha egyszer valami mellett elkötelezem magam, akkor kitartok, még komoly magánéleti és hivatásbeli áldozatok árán is.
Volt olyan az ismeretségi körében, aki emiatt eltávolodott öntől?
Volt lemorzsolódás az ismeretségi körben, és volt, aki megtagadott, mert tiszás lettem. Sokan megrökönyödtek, hogy egy ilyen konszolidált életet élő, normális egzisztenciával rendelkező felnőtt ember erre adja a fejét.
