Miskolcon nincs annyi válogatott sportolónk, hogy megengedhessük magunknak
Tibcsa, baszki, miért csinálod ezt? Pont te.
Ha tudsz valamit, és leírhatod, írd le, ha nem tudsz, vagy nem írhatod le, ne inszinuálj, mert oka van annak, hogy nem írhatod le, és ráadásul lehet, hogy ártasz vele. Embereknek.
Tudom, hogy csak politikusoknak akarsz ártani, sima helyzet, politikus vagy, ez a dolgod.
Csak gondold végig, hogy kinek áthatsz még egy gyanúval, egy olyan ügy lebegtetésével, amiről valójában nem is tudhatsz eleget. Csak az érintettek tudják és még nekik is csak saját igazságuk van.
(Személyesen fogalmam sincs, miről van szó, nem is érdekel, csak az látszik, hogy megint megy a lebegtetés, a gyanúsítgatás azért, hogy csesztess egy másik politikust. A politikus csesztetése rendben van, neki benne a van a fizetési kategóriájában, hogy ezt tűrje, ahogyan a tiedben is.)
De emlékszel, mikor 2019 és 2022 között mennyire végtelenül igazságtalannak tartottuk, mikor téged a cégeddel vegzáltak? Igyekeztünk elmagyarázni, hogy tulajdonosként nincs közöd a cég által felhalmozott köztartozásokhoz, munkaügyi bírságokhoz, a rossz működéshez, a foglalkoztatási problémákhoz, mert nem te vezetted a céget.
Védtük az igazad. Védtük azt, hogy nem láthatnak minden részletet és galádnak tartottuk, ami történik, hogy politikai ellenfeleid kihasználnak egy tragikus helyzetet, amit senki nem láthat és nem is tartozik senkire.
Gondold végig: most tudhatod, mi van egy sztori mögött? Tudhatod, hogy mi az igaz belőle? Dehogy tudhatod, csak valaki mondott valamit. Te is tudod, hogy valójában sosem tudjuk.
Azt mondod, eljárás van folyamatban. Nem lenne tisztességes megvárni? Komolyan venni az ártatlanság vélelmét? Inszinuálás helyett némi önmérsékletet tanúsítani a politikai indulatban?
Mert pont ez az önmérséklet lenne az, ami egy következő politikusgenerációt kiemelne abból a mocsárból, amibe a politika 2 évtized alatt belerángatta magát.
De ha pont ugyanazt csinálod, semmivel sem leszel különb és semmivel sem lesz jobb, hiába a karakterépítő mézes-mázos szavak, hiába a felelős, városért aggódó politikus képe, hiába a “nem akarok prejudikálni”, hiszen prejudikálsz és ezt te is nagyon jól tudod. Ezért csinálod.
És még egy dolgot érdemes végiggondolni.
Használsz azzal a városnak, a közösségnek, hogy egy névtelen gyanút lebegtetsz? Beljebb vagyunk egy pletykával? Megold ez bármit? Jobb lesz ettől bárkinek?
Dehogy lesz. Ez csak indulatra és hangulatra jó. Semmi, de semmi egyébre. Ebből nem lesz jobb város, sem jobb közösség, sem jobb Miskolc.
És tényleg az utolsó:
mit jelent az a mondat, hogy
“Miskolcon nincs annyi válogatott sportolónk, hogy megengedhessük magunknak ezt a bánásmódot.”
Létezik az a mennyiségű válogatott sportoló, amikor már néhányukért nem kár? 
3 Responses
„Anya, kezdödik.” Elöször ez jutott az eszembe amikor a nyílt levelet olvastam. Nem feladatom Szopkó Tibor képviselő társamat megvédeni, nagyfiú meg tudja magát védeni. Azonban megosztom gondolataimat e levél kapcsán: A politikai kommunikációban egy ilyen helyzetet általában az alábbi szempontok szerint értékelnek: 1. A hitelesség (Kredibilitás) kérdése: A retorikában a beszélő személye (ethos) kulcsfontosságú. Ha a szerzőről a közösség azt gondolja, hogy tisztességtelen vagy morálisan megkérdőjelezhető: Hiteltelenné válik az üzenet! Még ha igazat is ír, a közönség nagy része reflexből elutasítja vagy manipulációnak tartja a sorait. Áldozati szerep: A megszólított politikus, ebben az esetben Szopkó Tibor könnyen háríthatja a kritikát azzal, hogy egy „lejárató kampány” vagy egy „személyes bosszú” áldozata. 2. A rejtett motivációk: Ha egy rosszindulatúnak tartott szereplő fogalmaz meg morális kritikát (például az önmérsékletről vagy az ártatlanság vélelméről), az olvasó azonnal a hátsó szándékot keresi. Politikai megrendelés: A levél nem az elvekről szól, hanem egy másik politikai csoport érdekeit szolgálja, hogy gyengítse a megszólítottat. Figyelemelterelés: Egy folyamatban lévő ügyről – amiről a levél szerint a politikus „lebegtet” – próbálja elterelni a fókuszt azzal, hogy magát a kérdezőt támadja a múltjával a 2019–2022 közötti céges ügyekkel. 3. A tartalom és a forma szétválása: Ez a klasszikus „a stílus maga az ember”, illetve az „a stílus mögötti tartalom” dilemmája. A szöveg érvei: A levélben felvetett dilemmák (kettős mérce, ártatlanság vélelme, a közösség hergelése) elvi szinten érvényes kérdések a modern politikában, függetlenül attól, ki írta őket. A kontextus: Ha a szerző szándékai rosszak, akkor ezeket a nemes elveket (mint az önmérséklet) csupán pajzsként vagy fegyverként használja fel a politikai küzdelemben. Összegzés: A politikában bevett gyakorlat, hogy ha a tartalmi érveket nehéz cáfolni, a felek a személyt támadják ez az ad hominem érvelés. Ha a levelet egy hiteltelen szereplő írja, az a megszólított politikusnak ad fegyvert a kezébe, hiszen nem a felvetett problémákra (a sportoló ügye, a lebegtetés) kell válaszolnia, hanem rámutathat a támadója jellemére vagy politikai elfogultságára. Én ezt tenném Szopkó Tibor képviselő úr! Barátsággal dr. Mokrai Mihály
Tök függetlenül Szopkótól, Szvoboda hogy mer még a miskolciak szemébe nézni?
Laci!Ismered azt a mondást,hogy hülyéval ne állj szóba,mert előbb utóbb öszetéveszthetnek vele?Szopkóról pedig mindenki tudja.