A miskolci önkormányzat egyik cégvezetője verte át a válogatott focistát egy luxuslakás árával? Hol élünk? 

Polgármester Úr, tudja egyáltalán, mit csinálnak az Ön által kinevezett vezetők?

Egy átlagember életében jó, ha egy, legfeljebb két ingatlant tud vásárolni. Ilyenkor – banki segítséggel vagy saját erőből – kifizeti a lakását, cserébe a földhivatal bejegyzi a tulajdonjogot, és ideális esetben él benne boldogan.

De vannak nem ideális esetek. Amikor hiába fizetsz, jön a hidegzuhany, a földhivatal egyszer csak törli a tulajdonjogodat. Amikor pedig emiatt visszakéred a pénzt, az eladó egyszerűen kinevet, és esze ágában sincs fizetni.

Hallani hasonló rémtörténeteket lakásmaffiózókról, de ebben a történetben a válogatott futballista károsultat nem egy utcai bűnöző, hanem az egyik miskolci önkormányzati cég ügyvezetője csapta be. Sőt, nem csupán a DVTK-nevelésű védő az egyetlen áldozat, mások is ugyanígy pórul jártak.

Ki gondolta volna, hogy egy városi vállalat vezetőjétől erre számíthat? Egy önkormányzati cégvezető már azzal eljátssza a közbizalmat, ha egyáltalán idáig fajul egy ilyen ügy – függetlenül attól, hogy a nyomozás hatására esetleg hirtelen mégis visszautalná a pénzt (amit remélem megtesz, hiszen a büntetőeljárás már elindult).

Miskolcon nincs annyi válogatott sportolónk, hogy megengedhessük magunknak ezt a bánásmódot. A helyben született és nevelkedett Szűcs Kornél a DVTK után a 140 éves Plymouth játékosaként – a szupersztár Wayne Rooney keze alatt edződve – megjárta az angol másodosztályt, pár hete pedig a szerb kupadöntőben gólt fejelt a korábbi BEK-győztes Crvena zvezda ellen. (Nyilván ő sem gondolta volna, hogy épp a szülővárosában fogják így átverni…) Kornél nyáron már a második felnőtt válogatott meccsén vitte Miskolc jó hírét. A szülei ismert és megbecsült tagjai a városnak, akiknek csak hálával tartozunk. Nem pedig kisemmizéssel.

Polgármester Úr, Ön milyen cégvezetőket választ a városi vállalatok élére? Nem tudom, van-e valami perverz vonzalma a bűnelkövetők és a botrányhősök irányába, de egy másik cégvezetőjét már elsőfokon elítélték, a sajtóban pedig a Kúria által elítélt bűnözőket emleget olyan „szakemberként”, akiknek igényt tart a munkájára, és emiatt rendszeresen találkozgatnak is.

Polgármester Úr, Ön ebben a pozícióban egy egész várost képvisel! Nem kellene azonnal vizsgálatot indítania az ügyben? Azt javaslom, tegye meg a szükséges lépéseket, szólítsa fel a bizalmasát a helyzet kulturált rendezésére, és minderről haladéktalanul tájékoztassa a nyilvánosságot!

Anélkül, hogy prejudikálnék, ez mégis több a soknál! Ha Ön nem is vonja le a megfelelő következtetéseket, az én célom már akkor is teljesül, ha a károsultak visszakapják a pénzüket. Képviselőként ugyanis az a kötelességem, hogy ráirányítsam a figyelmet a hasonló ügyekre.

Szörnyű, hogy újra egy botrányos üggyel kell foglalkozni. Polgármester Úr! Ha tudott róla, de nem tett semmit, az hatalmas baj. Ha pedig nem is tudott róla, akkor érdemes elgondolkodni, hogy valóban a megfelelő helyen ül-e…