Megvolt a könnyes búcsú, hogy a pattayai lányok vagy a tengerészek szemében volt több könny, azt lehet találgatni. A Nimitz-osztályú USS Abraham Lincoln (CVN 72) repülőgép-hordozó és a kísérő csapásmérő egységek szeptember 6-án elhagyták Thaiföldet, az öt napos látogatással nagyon elégedett volt Pattaya város polgármestere, de örültek a távozásnak a tengerészek is, akik reménykednek lassan végre az otthonuk felé veszik az irányt a rekordhosszú bevetés végén kiköthetnek Amerikában.
Tények kedvéért jegyzem meg, Pattayának nincs mélytengeri kikötője, így a repülőgép anyahajó is Laem Chabangban kötött ki. Ide szoktak a tengerjáró hajóval körúton lévő turisták is megérkezni, itt vesszük fel azokat a csoportokat, akiket aztán viszünk Bangkokba városnéző túrára vagy úszó piacot nézni.
Most azonban az 5000 fős legénység teljes egészében Pattayát célozta meg, nagy buszokkal szállították őket a tengerparti városba, amit általában a világ legnagyobb kuplerájaként szoktak ismerni, annyi ott a bár, éjszakai szórakozóhely, hivatalosan nem prostituált „társalkodó hölgy”. Ahogy korábban is említettem, a vietnami háború óta járnak ide az amerikai katonák „pihenni” és kikapcsolódni. Most azonban hangsúlyozták, más idők járnak az amerikai hadseregben is.
Már azt se tudom írni, hogy legénység, mert az alakulat körülbelül 20%-a nő, ráadásul sok a családos ember, így próbáltak mindenkit megnyugtatni így utólag, hogy nagyon érdeklődtek az amerikaiak a helyi kultúra, látványosságok és a gasztronómia után. Meg kell nézni a mellékelt fotókat, lehet látni, hogy voltak elefánttáborban, főzőiskolában, sőt, még egy barátságos focimeccs is belefért a programba. Egyébként érdekes dolgot olvastam, a helyi masszázs szalonok állítólag panaszkodtak, kevés katona tért be hozzájuk, mondván ezek fiatal és edzett emberek, nincs szükségük masszázsra. Mondjuk azt már csak halkan teszem hozzá, hogy azért a pattayai masszázs szalonok mintha nem a gyógyító masszázsról lennének híresek, jóval inkább a happy endingnek nevezett végkifejletről. Viszont ami meglepőnek bizonyult, hogy a tetoválószalonok forgalma alaposan megugrott, varrattak sorban magukra új ábrákat.
Természetesen voltak videók diszkókban és bárokban mulató katonákról, meg kicsit túlfáradt egyénekről, akiket golfkocsival vittek vissza. Kedvencem jelenetem, amikor a McDonald’s-ból jött ki az egyik legény, vállán cipelte a bajtársát, akinek valószínűleg a jeges kóla árthatott meg. De nem történt súlyosabb incidens szerencsére, mindössze első éjszaka két tengerész keveredett verekedésbe, hozzájuk gyorsan kihívták a rendőrséget, majd visszavitték a hajóra őket és véget is ért nekik a kimenő. Ezért is vigyázott azért a többség, hogy ne vigyék túlzásba a szórakozást.
A pattayai polgármester készített is egy gyors számvetést, úgy kalkulált, fejenként legalább 100-150 dollárt költöttek a katonák. Így öt nap alatt közel 100 millió bahtos forgalmat hoztak a városnak, ami majd 1 milliárd forintnyi összeget jelenthet. Nem véletlenül integettek elégedetten a helyi vezetők a távozó anyahajónak, aminek a törzsét a pihenő alatt szorgos thai munkások kicsit megtisztították, így legalább nem a rozsdafoltokról szólnak majd az első hírek. A legénység is örült az indulásnak, hiszen több tudósítónak is elmondták, annyira azért nem örültek a pattayai stopnak, mentek volna inkább egyenesen haza Amerikába.
