A gördülő áramszünet lényege éppen a rotáció: ha a villamosenergia-rendszer egyensúlya más eszközökkel már nem tartható fenn, akkor előre megtervezett rend szerint, különböző fogyasztói csoportokat kapcsolnak ki egymás után. Vagyis miközben az egyik területen megszűnik az áramellátás, egy másik körzetben továbbra is működhet a szolgáltatás, majd később cserélődhet a sorrend.
A cél az, hogy a villamosenergia-termelés és a fogyasztás egyensúlya helyreálljon, és ne kelljen az egész országot egyszerre lekapcsolni.
A magyar szabályozás szerint a rotációs kikapcsolási rendet eleve úgy kell megtervezni, hogy a felhasználók különböző csoportjai eltérő időpontokban kerüljenek sorra, az egyenlő elbánás elvének figyelembevételével.
A rotációs áramszünet nem az első lépés.
A rendszer stabilizálása érdekében előbb más intézkedéseket alkalmazhatnak, és csak akkor kerülhet sor tényleges kikapcsolásokra, ha a rendelkezésre álló eszközök már nem elegendőek.
Ki kerülhet először sorra?
Az országos fogyasztást előre meghatározott csoportokra osztják, amelyekhez teljesítménykontingenseket rendelnek. A hatályos szabályozás szerint az alapvető felhasználók kivételével az országos terhelést 18, hozzávetőlegesen egyforma terhelési csoportra osztják. Ezeket lehetőség szerint a hálózat és az egyes területek határaihoz igazítják.
A rendszerben különösen fontos szerepet kapnak az úgynevezett alapvető felhasználók.
Ide olyan, a társadalom működése szempontjából nélkülözhetetlen intézmények és felhasználók tartozhatnak, amelyek alaptevékenységéhez szükséges villamos teljesítményt a rotációs kikapcsolás nem érintheti. A szabályozás szerint az RKR-t úgy kell kialakítani, hogy ezek a felhasználók az alaptevékenységükhöz nélkülözhetetlen villamos teljesítményigény mértékéig ne kerüljenek kikapcsolásra.
Ezért egy ilyen helyzetben nem lehet egyszerűen egy egész városrészt vagy egy teljes települést vaktában lekapcsolni. A hálózati rendszer felépítése, a fogyasztási adatok és a védett felhasználók elhelyezkedése is számít.
És mi lenne Miskolccal
A rotációs kikapcsolási rendet a rendszerirányító és az elosztók együttműködésével, a hálózat műszaki sajátosságai alapján alakítják ki.
Ha valaha szükség lenne az RKR alkalmazására, azt az átviteli rendszerirányító rendeli el, a tényleges kikapcsolásokat és visszakapcsolásokat pedig a hálózati engedélyesek végzik el a rendszerirányító utasításai és az aktuális hálózati állapot figyelembevételével.
Meddig tarthatna egy áramszünet?
Az RKR-ben az egyes ellátási területeken legfeljebb háromórás kikapcsolási fokozatokat kell kialakítani. A rendszer célja a rotáció, vagyis hogy a szükséges korlátozásokat ne mindig ugyanazok a fogyasztók szenvedjék el.
Ez tehát nem azt jelenti, hogy egy lakásban három órán át biztosan nem lenne áram, hanem azt, hogy a kikapcsolási fokozatok tervezése során a három órát meg nem haladó időtartamú szakaszokat kell kialakítani.
A gyakorlatban a tényleges időtartam és az érintett körzetek mindig az adott válsághelyzettől és a szükséges teljesítménycsökkentés mértékétől függnének.
Mi történne a hűtővel, a fagyasztóval és az otthoni eszközökkel?
Egy rövidebb, előre tervezett áramszünet önmagában még nem jelenti azt, hogy egy család teljes háztartása egyik pillanatról a másikra tönkremegy.
A hűtő és a fagyasztó például megfelelően becsukva egy rövidebb kimaradást jellemzően átvészelhet. A legfontosabb ilyenkor az, hogy az ajtókat lehetőleg ne nyitogassuk feleslegesen.
A nagyobb problémát inkább az jelentheti, ha valaki nem készül fel: lemerült telefon, internet és mobilhálózati problémák, elektromos kapunyitó vagy lift kiesése, illetve az elektromos fűtési vagy hűtési rendszerek leállása is okozhat kellemetlenséget.
Van ok a pánikra?
Jelenleg nem az a lényeg, hogy mindenki elkezdjen gyertyát és elemet felhalmozni.
A gördülő áramszünet a magyar villamosenergia-rendszer válsághelyzetére kidolgozott egyik végső eszköz. A szabályozás szerint csak akkor kerülhet sor ilyen kikapcsolásokra, ha a válság vagy jelentős zavar más módon nem hárítható el, és akkor is csak a szükséges legkisebb mértékben és időtartamban.
A mostani helyzet azonban ismét ráirányítja a figyelmet arra, mennyire sérülékeny lehet a villamosenergia-rendszer, amikor több kedvezőtlen körülmény egyszerre jelentkezik.
A kérdés ilyenkor már nem az, hogy „miért ment el az áram?”, hanem az, hogy „hogyan tudjuk úgy fenntartani a rendszert, hogy egyáltalán ne kelljen mindenhol egyszerre lekapcsolni?”
És ha valóban eljönne a kritikus pillanat, akkor a válasz a rotációs kikapcsolási rend lehet: egyik körzetben lekapcsolják, majd visszaadják az áramot, miközben egy másik területen veszik át a korlátozást.
A cél egyszerű: inkább legyenek időszakos, tervezett kimaradások, mint hogy a villamosenergia-rendszer egyensúlya teljesen felboruljon.
