A működési területünkön lévő folyók, patakok vízállása rendkívül alacsony,
jelenleg több vízfolyáson is tapasztalható kiszáradás. Ezek között
időszakos vízfolyások is vannak, amelyek csapadékhiányos időszakokban
természetes módon kiszáradhatnak.
A jelenlegi, tartós aszályhelyzetet okozó jelentős csapadékhiány és a
rendkívül magas hőmérséklet következtében azonban olyan vízfolyások,
illetve vízfolyás-szakaszok is érintettek, amelyeket korábban állandó
vízfolyásként tartottunk számon. Ilyen például a Ronyva, a Vasonca, a
Tolcsva és a Hercegkúti-patak is, de az Eger-patak egyes szakaszai,
valamint a Tarna középső és alsó szakasza is kiszáradt az aszály miatt.
A nagyobb vízfolyások – így például a Bodrog, a Sajó és a Hernád –
ugyanakkor jelenleg nem tekinthetők kritikus állapotúnak. Vízállásuk
alacsony, de nem érte el a valaha mért legkisebb vízállások szintjét.
Működési területünkön folyamatosak a vízpótlási munkák, hogy a tartós
csapadékhiány és a hosszan tartó hőség okozta vízhiányt mérsékeljük. Nemrég
fejeződött be a Tiszakeszi-morotva szivattyús vízpótlása, a
Hernádszurdoki-holtágba a nyár folyamán már juttattunk vizet, azonban a
rendkívül magas hőmérséklet és az intenzív párolgás miatt ismét szükségessé
vált annak vízpótlása. A Taktaközi-övcsatorna és a Tiszalúci-Holt-Tisza
friss vízzel történő feltöltése jelenleg is zajlik.
Az egyre gyakoribb szélsőséges időjárási helyzetekben a vízkészletek
megőrzése és a vizes élőhelyek fenntartása kiemelt feladatunk. Kollégáink
folyamatosan figyelemmel kísérik a vízállapotokat, és ahol lehetőség van
rá, vízkormányzási beavatkozásokkal segítik a természeti értékek
megőrzését.
Tájékoztatta az eszakhirnok.com-ot az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság
3 Responses
Hazánk vizeinek helyzetét 8 évvel ezelőtt Varga István így összegezte:
„Végveszélyhez közelednek hazai vizeink és azok környezetének az állapota , és az ehhez kapcsolódó ágazatok, mint az
– a működő és az építés alatt lévő atomerőművek vízturbináinak hűtése,
– megerősödött az a tézis, hogy Magyarország vízben szegény országgá vált,
– alföldi területeink, a homokhátsági területek el-sivatagosodás veszélye,
– a mezőgazdasági területek alföldi, homokhátsági teljes elszikesedése, ezzel a mezőgazdasági szektorok részleges vagy teljes termelésből eredő kiesése.”
Varga István megtette azonnali javaslatát is Áder János akkori államfőnek. Íme:
„A Paks-2 atomerőmű építésével kapcsolatban a létesítésre kerülő Fajsz-Kalocsa magasságában épülő dunai híd helyett egy dunai vízlépcső, egy gátrendszer tervezése és építésének megfontolása lenne célszerű, mert:
– a gát járófelülete akár 2 x 3 sávos közút, a gát két oldalán gyalogos sétány és 2 sávos kerékpárút és darupálya kialakítása megoldja a híd szerepét a két part között,
– megoldódna a paksi atomerőmű blokkok – a régi 4 db turbina és az épülő 2db turbina – stabil hűtővíz ellátása, a duzzasztott víztározónál, a több millió m3-es víztömegnél már nem
jelentkezik a káros felmelegedés,
– a gát feletti víztározó több millió köbméter vízmennyiségével, a víz felduzzasztás hatására cca. 100-110 km északi irányban a a Duna medrében kialakuló víztározó tó gazdasági, mezőgazdasági és turisztikai hatásáról nem is beszélve.
– Közérthetőbben, a duzzasztás egy mesterségesen létrehozott, tervezett vízmagasságú „árvízi” állapotot hoz létre,
– a cca. 10-11 m magas, duzzasztott vízoszlop magasság lehetővé tenne 10-12 darab áramtermelő vízturbina beépítését, ami az év 365 napjában „ingyen termelne” áramot.
A paksi vízlépcső által termelt elektromos energia teljesítménye meghaladhatja az 1999-ben átadott ausztriai, dunai Freudenau-i vízerőmű évi 1052 gigawattóra kapacitását, ahol ezt a
kapacitást csak 6 db 150 MW-os villamos turbina termeli meg.
– megszűnne, a hatalmas több millió köbméteres víztározó víztömege miatt a veszélyes – az atomerőmű hűtővíz okozta – dunai vízfelmelegedés súlyos környezet károsító problémája,
– a dunai vízlépcső 100 – 110 km távolságban a Duna medrében és cca. a víztározó tó 100 km átmérőjében megszűnne az állandó vízhiány és megszűnne az el-sivatagosodás veszélye,
– megszűnne, korlátozódna az árvizek által okozott kár, mivel a víz kormányzással árvíz előtt a víztározókból a vizet le lehet engedni és az be tudja fogadni az árvízi hullámokat, a felesleges árvízi hullám az erőmű túlfolyóján szabadon távozhat,
– a helyes víz küszöbök beállításával helyre állhat a régió talajvíz szintje, és megszűnik a helytelenül beállított szerb-román Vaskapu-I-II vízlépcsők alacsony küszöb értékének magyarországi kitettsége.”
Végül Varga István 2018-ban írt szinopszisában megadta Áder János államfőnek a megoldást is:
„A teljes a Duna magyarországi szakaszán meg kell építeni 4 db vízlépcsőt és vízerőműveket Nagymaros, Fajsz, Adony és a szerb- magyar határnál, melyek turbinákkal felszerelve megoldanák
örökre Magyarország megújuló vízenergiával az áramellátást és az árvízi kitettségek kérdését.
Mai mérnöki becslések:
– Bős-Nagymaros…………………………………….. 300 MW
(ennek a nyereségnek fele jár MO-nak)
– Nagymaros kapacitása ……………………….cca.170 MW
– Fajsz…………………………………………………… cca. 170 MW
– Adony ……………………………………………….. cca. 170 MW
– Szerb-magyar határnál………………………. cca. 170 MW
(ennek a nyereségnek a fele jár MO-nak).”
Persze, tudjuk. Mindebből egyelőre semmi nem lett. A legfájóbb az, hogy Fajsz és Kalocsa között nem GÁT, hanem HÍD épült. Ha gátat építettek volna, a paksi atomerőmű vízellátása, és a Duna hűtése soha nem lehetne probléma.
Ausztria 12 vízlépcsőt épített a Dunán! Az az ország soha nem szárad ki, és nem is kell leállnia egyetlen erőművének sem, vízhiány miatt.
Egy igen fontos, szakmai körökben örök igazságként kezelt tételt is leírt Varga István Áder Jánosnak:
„Igen régi vízgazdálkodási alap törvény az, ha egy folyót el kezdenek gátakkal szabályozni, azt a folyó teljes szakaszán végig be kell fejezni, mert ha ezt nem teszik, akkor az ökológiai katasztrófák sorát váltja ki a vízlépcsők alatti mintegy 300-400 km szakaszán.”
Tehát, a jelenlegi helyzetben indokolt a Duna felduzzasztása Fajsz közelében. Ruszin-Szendi Romulus vezetésével a Magyar Honvédség erre alkalmas – mondja ma Varga István.
Tízből kilenc magyar támogatja az orvosi kannabisz engedélyezését. Köztük vagy? Ha igen, akkor írd alá a legalizálásért indított petíciót!
A legkárosabb paksi átverés: nem igaz, hogy „volt már ilyen” és hogy „megoldjuk erőből” – Felrobbantotta a Facebookot az Orbán-kormány volt igazságügyi miniszterének bejegyzése a hétvégén, miszerint ha 1983-ban, a Duna akkori „kiszáradásakor” sikeresen megoldották Paks hűtését, és nem kellett leállítani az energiatermelést, akkor most is így tehetnénk, csak akarat kérdése. Tuzson Bence írásában minden szám stimmel, és mégsem igaz benne semmi. Teljes cikk a hozzászólások között!
Negyvenhárom évvel ezelőtt tényleg volt egy válság, de annyi a különbség a régmúlt és a ma között, hogy felsorolni is nehéz.
📉 Akkor egyetlen paksi blokk üzemelt, ma négy.
📉 Akkor novemberben ütött be a sosem látott kisvíz, most egy extrém hőhullám és egy éveken átnyúló megaaszály közepén.
📉 Akkor 20 m³/s volt a paksi hűtővízigény, most 100 m³/s.
📉 Akkor –21 cm volt a vízállás, most –130 cm, és a kettő különbségét nemcsak a radikálisan kevés csapadék, hanem a folyómeder bevágódása növelte ekkorára.
📉 Egyszerűen nem is ugyanarról a Duna-mederről beszélünk, mint 1983-ban. Mely mederhez egyébként hozzá sem nyúltak negyven éve, „csupán” az erőműhöz épített mesterséges hidegvíz-csatornához.
Ebből a néhány tényből látszik, hogy alig vethető össze 1983 2026-tal. Itt akár le is zárhatnánk ezt a cikket, hiszen nem szoktunk minden félrevezető Facebook-tartalommal egyenként foglalkozni. A volt miniszter megnyilvánulása azonban messze túlmutat önmagán. Két olyan felfogást szuggerál, amely mély és régi kollektív meggyőződésekhez kapcsolódik, és amelyek nem segítői, hanem gátjai lesznek annak, hogy a jövőben működő megoldásokat és élhető viszonyokat alakítsunk ki a Kárpát-medencében.
×××
Negyven éve egy nagyon jól körülhatárolt mérnöki probléma megoldására kellett mozgósítani tudást, embert, gépet. A baj nem az volt, hogy a Dunában nem volt elég víz, hanem hogy a rendkívül alacsony vízszint már kevés volt a paksi atomerőmű hidegvíz-csatornájához – amit később, pont ennek a krízisnek a hatására le is mélyítettek.
A 2026-os válságban ezzel szemben nem egyetlen mérnöki problémára keresik a választ, és az egész helyzet sokkal összetettebb: a rekordalacsony vízállás mellett probléma a hűtővíz mennyisége (kevés), a vízhőmérséklet (meleg) és a teljes ökológiai környezet (extrém nappali hőmérsékletek). Hiába vannak a szakembereknek szivattyús úszóművei és korszerűbb gépei, ha nincs elég hozam és a víz túl meleg is, nem lehet erőből és technikából megoldani az atomerőmű élővízre tervezett hűtését.