Meg hát Laci itt van velem. Tudom és érzem. Szeretnék majd a múzeummal is tárgyalni, ugyanis eszmei értékben felbecsülhetetlen dolgai vannak, amit szeretnék megmutatni mindenkinek, akit érdekel. Külföldi különleges elismerések, relikviák stb. Azt szerette volna, ha halála után kap egy kis sarkot a múzeumban, ahol mindezeket meg lehet tekinteni. Az Ő különleges és csodálatos szakmai életét. Remélem, sikerül ezt össze hozni.
Viszont mint említettem, 1-2 emberre nem vonatkoznak a fenti állítások. Van egy fiatalember is, aki próbál segíteni, ahogy az ideje engedi. (Leginkább lomtalanítás. Lacikám imádott gyűjtögetni) Családja van két kis gyermekkel, de mégis ha tud, jön és segít. És amikor Laci betegeskedett, nélküle nem sokra mentünk volna. Az OMSZ-nél dolgozik, egészségügyi téren sokat segített. Voltak húzós időszakok a betegség alatt. Mivel a fiam Pesten él és dolgozik, ritkán tud hazajönni. Mert egyébként mindent megcsinál, csak hát keveset van itthon. Olyan ügyes kezű, mint az apja volt.
Tudom, nagyon sokan vannak így hogy egyedül maradtak nőként és meg kell oldaniuk. Nincs ezzel semmi gond. Én is megoldok mindent. Magad Uram, ha szolgád nincsen. Nem vagyok én egy elveszett szetyeszotya. Nem erről van szó. Hanem az ígéretről. Ha én megígérek valakinek valamit, azt betartom, és nem fogom átvágni!
Egy nagyon régi barátja, aki nem szeretné a nyilvánosság elé tárni magát, sem nevét, sem arcát, Laci halála után nem sokkal megkeresett. 20-25 éve egy volt az útjuk, de aztán ennek a kedves embernek másfele kanyarodott az élete. Meglepődtem, amikor felhívott és biztosított arról, ha tud segít. És tényleg amiben tud, segít. Most épp Laci nyughelyében. Nagyon messziről, a Dunántúlról jött ide, és gyönyörű szép köveket hozott a sírra. Semmit nem kért érte. Ahogy Ő mondta: Laci tiszteletére és emlékére. Megcsinálta, elrendezgette.
Szerintem gyönyörű lett. Ilyet képzeltem el. Laci nagyon szerette a természetes dolgokat, így a köveket, sziklákat is. Remélem, odafenn ül egy szép felhőn és mosolyogva elégedetten néz.”
Végül pedig egy fiatal hölgynek üzent Beatrix. “Kedves Lilla! Megtaláltam a képet, elolvastam amit írt. Sírtam is. Nagyon megható, és nagyon kedves gesztus Öntől. Visszatettem oda, ahová Ön tette. Köszönöm!
Végezetül szeretném Önöknek/Nektek megköszönni hogy itt vagytok. Nekem sokat jelent. Sokakat ismerek személyesen is, viszont sokakat nem. De mégis, így ismeretlenül is sokkal több segítséget, együttérzést, kedves támogató szavakat kaptam mint a “nagy barátoktól”. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit itt adtok nekem!” – fogalmazott bejegyzésében Lehoczki Beatrix, aki több képet is csatolt írásához.
Egy válasz
Az aranyásás ideje lejárt.