Mindig is értetlenül álltam a kérdéshez: a második világháború alatt az üldözöttek milliói vonultak többnyire szerény őrzés mellett a halálba, koncentrációs táborokba, vagy Budapesten a Duna-partra, itt azért feltétlenül tudhatták, hogy mi fog velük történni. ( Off, de muszáj leírnom: az apám 16 éves volt, és többedmagával futni kezdett a a Dunapartról, levetkőztetve a fagyban, meztelenül. Kitörtek a sorból, négyen, kettőjüket lelőtték. Rájöttek , hogy a több télikabátot magára öltött 5 tunya nyilas nem fogja tudni mindannyiukat megölni. Ezután pár napot a Pozsonyi úton egy szekrényben töltött egy perzsaszőnyegbe csavarva, a lakók a pincében tartózkodtak addig. ) Szóval alig volt lázadás, vagy kitörés, – utólag érthetetlen, akkor is, ha tudták, hogy az akcióik valószínűleg a halálukkal fejeződnek be.
Most pedig legalább 10-15 éve – én pl naponta leírtam, hogy már megint mi történt, hihetetlen – játszottuk egy a többszereplős, gonosz és fájdalmas abszurd mesejátékot, vagy inkább börleszket, Ilyen nincs és mégis van? Sok ismerősöm figyelmeztetett eleinte, nem írhatok mindennap egy ilyen vad, kormányt vagy Fideszt kritizáló posztot. Pedig írtam, itt a fotelben. Na és?
Valaki mondja már meg, hogy miért hagytuk? A pofánkba hazudtak, úgy, hogy tudták, hogy látjuk. előttünk loptak, csaltak. Most épp Hatvanpusztáról hordják ki a javakat, festményeket, bútorokat, felszereléseket.
Hagyjuk. Nem létezik, hogy ne lehetne az autószállítmányokat, a kincs szállítást leállítani. De a Fő kérdés, hogy miért hagytuk?
