Már a kampány alatt is visszatérő téma volt, hogy a köztereken melyik párt milyen intenzitással hirdet. A Fideszt itt is a látványos, költséghatárt nem nagyon ismerő jelenlét jellemezte, amivel szemmérték alapján a DK is fel tudta venni a versenyt. Ehhez képest a Tisza visszafogottabban kampányolt: óriásplakátok helyett a támogatók otthonaiban – ablakokra, kerítésekre, erkélyekre – kerültek ki a reklámanyagok.

Korábban megírtuk egy átlagos plakát előállítása 3000 Ft. 

Ahogy Sopov Ildikó Éva, a Tisza Párt tatai képviselője fogalmazott: „nem is volt lehetőségünk, anyagi forrásunk emelőkosaras megoldásokra vagy egyéb szolgáltatások igénybe vételére”, ezért a villanyoszlopra gyorskötözővel helyezték ki a plakátokat a párt önkéntesei.

A ritkaság utólag kifizetődni látszik. A tulajdonképpeni szabadrablás már a választás éjszakáján megindult, amit a párt sem nagyon nehezményezett. (A jogszabály szerint a kampányeszközök eltávolítása a kihelyező – vagyis a jelölt vagy a jelölő szervezet – feladata, és ezt a szavazás napját követő 30 napon belül kell elvégezni.) A beszerzést rövid ciklusokban váltotta a beárazás, majd az értékesítés. A többit azóta is a piac láthatatlan keze intézi.

A felületen a legmagasabb árfekvésben a tiszás emléktárgyak vannak.

A Vinted április 17-ei „tőzsdezárásakor” az ugyanakkora méretű, „hibátlan állapotú” plakátok a következő összegekért mentek. Volt, aki

• egy Magyar Pétert szólóban ábrázoló darabot 75 ezer forintért hirdetett, míg
• Nagy Ervin plakátját 50 ezerért,
• Gajdos Lászlóét szintén 50 ezerért,
• Trompler Ildikóét 45 ezerért,
• Velkey György Lászlóét 40 ezerért,
• Tarr Zoltánét 30 ezerért.
• Czipa Andrásét 25 ezerért,
• Szijjártó Gáborét és Porcher Áronét 20-20 ezerért,
• Molnár Zoltánét (Nógrád 2-es oevk) 19 990-ért,
• Ruszin-Szendi Romuluszét 15 ezerért,
• Müller Annáét 11 ezerért,
• Csézi Erzsébet Csézyét 7500-ért, míg
• Bilisics Zitáét 5000 forintért kínálták.