Ők félnek attól, hogy elviszik őket katonának

Küldjél

14 Responses

    1. pedig titokban ebben reménykedtek
      hádde a főgeciket meg az összes családtagjait kurváit hímringyóit ugyan miért eszi a fene állandóan a mocskos nyúgaton?
      akkor az csak jó lehet, ugye rühöske?

  1. Megtévesztett emberek, akik ha le lesznek kapcsolva a propagandáról, akkor egy részük – nem mind, mert van aki menthetetlen – fel fog eszmélni és elpártol a Fidesztől. Ezért egy áprilisi rendszerváltás utáni években a Fidesz támogatottságának összezuhanása várható. Ha ezt a kiegészítjük az egzisztenciális alapon sakkban tartott, megfélemlített embertömegekkel, akkor még jelentősebb csökkenés várható a fidesz 2027-es támogatottságában.

    13
    1. Várjál már! Viktor azt mondta, hogy az I. világháború elvesztésekor egyetlen egy katona sem állomásozott a mai Magyatország földjén és „megjutalmaztak” minket Trianonnal.
      A II. világháborúban meg Budapestnek volt egy rossz éve, de előtte teljesen
      békés volt a pesti élet, aztán „megjutalmaztak” minket kommunizmussal.

      Mindkét esetben az kérdezték az emberek, hogy ” hol van itt háború? Hát hülyék vagytok?”

        1. Tudjuk! Történelem: Te és Károlyi Mihály ; csillagos ötös.
          😁😂🤣
          „August von Mackensen német tábornagy az első világháború egyik legsikeresebb hadvezére volt, aki meghatározó szerepet játszott a keleti front harcaiban. Nevéhez fűződött többek között a gorlicei áttörés 1915-ben, majd Szerbia pacifikálása és egy évvel később Bukarest elfoglalása is. Utolsó jelentősebb csatája során 1917 nyarán azonban nem tudta megtörni az orosz–román haderőt, így Moldva elfoglalásában kudarcot vallott. A tábornagy ekkor már a megszállt román területek katonai kormányzója volt, és ebbéli posztján érte az 1918. november 3-i padovai fegyverszünet híre. A dokumentum előírta, hogy a német erőknek 15 napon belül el kell hagyniuk a megszállt balkáni, ill. kelet-európai területeket. Ez a korabeli viszonyok között kivitelezhetetlen kötelezettség volt: a Monarchia vasúti közlekedését pl. krónikus szénhiány, illetve a széteső közrend is akadályozta.

          Mindennek ellenére Mackensen a következő hetekben sikerrel irányította hazafelé csapatait – nagyságrendileg 170 ezer katonát. A Magyar Népköztársaság az átvonulásért cserébe négy vonat szenet kapott Berlintől, amely nélkül Budapest fűtése teljesen összeomlott volna. Ennek ellenére a német katonák zöme a Regáttól a Partiumig zömében gyalogmenetben vonult vissza.

          A francia diplomácia erősen kárhoztatta Károlyi Mihály grófot amiatt, hogy nem lépett fel a visszavonuló németekkel szemben. A magyar „nép-kormányfő” válasza mindig ugyanaz volt: a Mackensennel való küzdelemhez nem állt rendelkezésére a megfelelő erő. A német fél december elsején kötelezettséget vállalt, hogy az Alföldön csapatai leteszik a fegyvert és hadifogolytáborba vonulnak, a tábornagy azonban berlini utasítások alapján tovább folytatta a visszavonulást. A németek a gazdasági kapcsolatok teljes bojkottjával fenyegették meg Károlyit, így december 9-re a visszavonuló hadsereg több mint fele német földön volt, 16-án – Mackensen internálásakor – pedig már közel 80 %-a.

          Az ezen a napon történt Károlyi–Mackensen találkozó jól illusztrálja az akkor egy hónapos (nép)köztársaság válságos helyzetét. Károlyi Fernand Vix alezredes révén értesült a francia kormány szándékáról, vagyis Mackensen internálásáról. Mivel ekkor már csak a német csapatok töredéke állomásozott az országban, Károlyi nem utasíthatta vissza a kérést. A Nagyváradról Pápára tartó tábornagy vonatát Ferencvárosnál állították meg a magyar katonák, hogy tárgyalásra az Országházba vigyék Mackensent. A feladattal a Katonatanács egyik vezető bolsevik funkcionáriusát, Pogány Józsefet bízták meg. A világháború idején haditudósítóként tevékenykedő Pogány közölte a német tábornaggyal, hogy a Magyar Népköztársaság internálja, majd az Országházba „kísérte” a marsallt. Már a Pogány–Mackensen találkozó is igen feszült légkörben zajlott, amelyet tovább fokozott a Károlyi Mihállyal történt tárgyalás. 1938-ban publikált feljegyzéseiben a tábornagy igen negatív hangon nyilatkozott a Népköztársaság miniszterelnökéről, véleménye szerint Károlyi nem rendelkezett egy állam irányításához szükséges karizmával. Amikor a magyar vezetők közölték Mackensennel, hogy az antant követelése miatt őrizetbe kell venniük, az addig nyugodt tábornagy dührohamot kapott, és a következőket mondta: „Ez a megalázó bánásmód Magyarország köszönete azért, hogy az országot háromszor mentettem meg ellenséges inváziótól.”

          Végül a tábornagy beleegyezett, hogy a magyar miniszterelnök nagybátyjának – Károlyi László grófnak – fóti kastélyba internálják. Ormos Mária 1983-ban papírra vetett tézise felvetette, hogy Mackensen előzetes megállapodás alapján vonult internálásba, mivel több forrás is arra utal, mintha maga kereste volna a vezéráldozat lehetőségét. Véleményem szerint Mackensen nem tudott Károlyi december 16-i terveiről, a fóti internálásba való beleegyezésében viszont valóban a visszavonuló német haderő maradékának megmentése vezethette. Nem indokolja az előzetes megállapodás létét az a tény sem, hogy 1919. január elsején a tábornagy azt írta a francia Keleti Hadsereg parancsnokának, Louis Franchet d’Espèreynek, hogy „szabad akaratomból adtam meg magam a magyar kormánnyal kötött egyezmény alapján, amelyet a budapesti francia misszió is jóváhagyott”. Mindebből azonban nem következik az, hogy Mackensen a Károlyival kötött előzetes megállapodás felrúgását nehezményezte volna, pusztán a francia internálást, és annak helyszínét kifogásolta.

          A franciák azért szánták el magukat az internálásra, mert Mackensen szökésétől tartottak. Korábban ugyanis a tábornagy kijelentette, hogy ő lesz az utolsó internált a háborúban, amennyiben hadserege hazatérhet, a francia katonai misszió pedig december 29-re prognosztizálta az utolsó német katona távozását Magyarországról. Ezért december 31-én két századnyi, Afrikában rekrutált lovas szpáhi vette át Mackensen őrzését, majd Rudolf Chotek gróf délvidéki –futaki – kastélyába szállították a foglyot. Clemenceau táviratban gratulált Franchet d’Espèreynek a sikeres akcióhoz, miközben január 3-án az utolsó német katona is elhagyta Magyarországot, így a hadseregcsoport Mackensen és törzskara, valamint néhány ezer – még Brassóban – internált katona kivételével hazatért. A fegyvertényt a tábornagy így értékelte: „a siker áldozata én vagyok és a főparancsnokság velem lévő egyharmada”.

          Magyarországi internálását követően a tábornokot Szalonikiben őrizték, ahonnan csak 1919 novemberében térhetett haza. Hazánkban ezt követően egy alkalommal, 1935 májusában járt; egyik fia, Georg von Mackensen a Német Birodalom budapesti követe volt ekkor. A látogatás során az akkori magyar politikai elit megkísérelte kiengesztelni a tábornagyot, elismerve, hogy a tizenhét évvel korábban történt internálás nem volt úriemberhez méltó dolog.”

          1. Ha a fideszes veritas kamuintézet? Te tényleg mindent beszopsz ZOtyesz…:):):)

          2. Másolni még a legbutább főemlősöket is meg lehet tanítani, nem hogy téged, szőröspofájú hajléktalanimitátor biohazard.
            Attól még ugyanaz a szerencsétlen nyomorult magyargyűlölő fajtájú hulladék génturmix vagy mint nélküle.

          3. Pazmeg! Nem a galíciai ómigráns töri tanárok írják a magyar történelmet?
            Mi lett a Károlyi szoborral?
            Mi lett a Nagy Imre szoboral?

        2. Miért nem mondtad Viktornak, hogy tegnap ne szidja Amerikát?
          Ne legyen már ennyire reálpolitikus.

          https://www.youtube.com/watch?v=R6atSSgUpic

  2. https://www.facebook.com/photo/?fbid=34023683820555848&set=a.709822402368752

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Zsófia-kilátó webkamera

Zsófia-kilátó webkamera

Legfrissebb

Friss kommentek

Népszerű

Népszerű