-
gazdaságilag igazából „nem nagyon tudunk mit nyújtani egymásnak”
.
Nem várt és magyar szempontból kifejezetten kellemetlen fejlemény Orbán Viktor jövő heti washingtoni látogatása előtt Donald Trump új intézkedése két nagy orosz állami olajcég szankcionálásáról. A találkozónak csak akkor lesz értelme, ha konkrét egyezmények születnek – hogy ezek miről szóljanak, azt még a magyar kormányban is keresik. Nincs sok idő megtalálni: a kormányszóvivő csütörtök reggel jelentette be, hogy a Trump-Orbán találkozó november 7-én lesz a Fehér Házban.
Eltorzítva idézte az olasz La Repubblica Orbán Viktor nyilatkozatát a Donald Trump által az orosz állami olajcégekre kirótt büntetőintézkedésekkel kapcsolatban. Az olasz lap munkatársa azt a kérdést tette fel a magyar kormányfőnek, hogy szerinte Trump „túl messzire ment-e”, a Lukoilra és a Rossznyeftre kivetett szankciókkal kapcsolatban, mire Orbán Viktor azt mondta, hogy „magyar szempontból igen”, majd hozzátette: emiatt szeretne külön elbírálást elérni Magyarország számára. Vagyis a korábban általunk is idézett mondat, miszerint „Donald Trump hibát követett el”, nem hangzott el az interjúban.
Ettől függetlenül Trump lépése magyar szempontból kifejezetten rosszul jött nem csak tartalmában, de időzítésében is. Orbán Viktor várhatóan november 8-án, vagyis jövő szombaton utazik a Fehér Házba Donald Trumphoz. Azt a magyar kormányfő már többször elmondta, hogy az ilyen találkozóknak csak akkor van értelme, ha azokat alaposan előkészítik is sikerül konkrét megállapodásokat kötni a két vezetőnek. (Többek között ezzel indokolta többször is, hogy nem tárgyal személyesen Vlagyimir Putyinnal a háború lezárásáról, hiszen ahhoz Magyarország egyedül nem tud kompromisszumos javaslatokat elérni.)
Kérni (is) megyünk
Csütörtök reggel kiderült, hogy alig egy hét van a találkozó előkészítésére. Donald Trump amerikai elnök november 7-én, pénteken fogadja a Fehér Házban a magyar miniszterelnököt. A kormányszóvivőp megfogalmazása szerint „energetikai, hadiipari, gazdasági és pénzügyi együttműködési megállapodások is születni fognak”. Az előkészítő egyeztetéseken viszont az orosz olajcégek szankcionálásával a magyar kormány „hátrányból” indul: egyből kérnie kell valamit, amit nem szeretett volna. Magyar kormányzati szereplőkkel folytatott háttérbeszélgetéseink alapján erre a helyzetre a kormány eddig nem készült, és egy ilyen szituációt mindenképpen szeretett volna elkerülni. Ez még akkor is így van, ha Orbán Viktor némileg váratlanul egy elég nehéz súlyú alkalmi szövetségest kapott maga mellé: Friedrich Merz német kancellár is bejelentette, hogy mentességet kér a Lukoil és a Rosznyeft Németországban működő olajfinomítói számára a szankciók alól.
Ehhez kapcsolódóan: a magyar kormányban úgy látják, „Trump még mindig nem érti Putyint”.
Azt korábban megírtuk már, hogy a magyar kormányban is úgy látják: Donald Trump a nemzetközi politikát, a kétoldalú kapcsolatokat teljesen üzleti alapon kezeli, vagyis szereti a barátságát pénzre váltani. Magyar várakozások szerint nem történik ez másképp Orbán Viktor washingtoni útján sem, hiába a két vezető között meglévő jó személyes kapcsolat. A kérdés csak az, milyen megállapodásokat köthetünk.
„Tartok tőle, hogy drága lesz” – mondta egy a magyar-amerikai kapcsolatokra rálátással bíró kormányzati forrásunk. Mármint az esetlegesen megkötött magyar-amerikai megállapodás, amit aláírhat a két vezető. Informátorunk Robert Fico washingtoni útját idézte, a szlovák kormányfő egy új amerikai atomerőmű felépítéséről írt alá egyezményt, 14 milliárd dollár értékben. Ekkora nagyságrendben nyilvánvalóan nem fogunk tudni szerződni semmire. Ráadásul informátorunk szerint a helyzet az, hogy bár a politikai kapcsolatok kiválóak, gazdaságilag igazából „nem nagyon tudunk mit nyújtani egymásnak”.
Mit vegyünk, hogy megérje?
„Persze, jönnek amerikai cégek Magyarországra befektetni. De ez azért nem Donald Trump szintje. Fegyvert biztosan szívesen adnának nekünk el az amerikaiak, de mi – egyébként teljesen helyesen – ha még vennénk valamit, akkor elsősorban európait akarunk. Ráadásul Ukrajna miatt az amerikai kapacitások is le vannak kötve. A kettős adóztatás elkerülésének visszaállítása nem egyszerű folyamat, és szintén nem egy elnöki-kormányfői aláíráson múlik. Energiát nagy tételben nem akarunk Amerikából vásárolni. Akkor mi marad?” – villantotta fel a magyar dilemmákat a látogatás előtt forrásunk.
Ehhez kapcsolódóan: az orosz-amerikai csúcs lesz a fő téma Szijjártó Péter és az amerikai külügyminiszter washingtoni találkozóján.
Háttérbeszélgetéseink alapján így jelenleg a legvalószínűbb, hogy Orbán Viktor sikeresen rábeszéli Trumpot a mentességre az orosz olajszállításokat sújtó szankciók alól és ezen kívül kötünk egy egyelőre még meghatározhatatlan nagyságrendű energetikai megállapodást. Ez szólhat amerikai cseppfolyós gáz vásárlásáról (bár éppen a magyar kormány szereti hangoztatni, hogy ezek előnytelenek Európának az orosz gázzal szemben), vagy a már többször bejelentett úgynevezett moduláris atomerőművek telepítéséről. Részletek nem derültek ki Szijjártó Péter és Marco Rubio amerikai külügyminiszter múlt heti találkozója után sem.
Fotó biztosan lesz
Korábban megírtuk, hogy az Orbán Viktor által még áprilisban bejelentett és októberre ígért „átfogó magyar-amerikai gazdasági megállapodásból” nem lett semmi, forrásaink most szintén nem látnak sok esélyt egy ilyenre, sőt ez valószínűleg már le is került a napirendről.
Bár Orbán Viktor többször hangoztatta, hogy a Budapestre tervezett orosz-amerikai békecsúcs nem került le a napirendről, és Moszkvában és Washingtonban is valóban csak „halasztásról” beszélnek, nagy kérdés, hogy egy ilyen találkozó előkészítése eljut-e abba a fázisba jövő szombatig, hogy esetleg be lehessen jelenteni a pontos időpontot. Jelenleg erre kevesebb esély látszik.
Ami biztos: a híres „Fehér házi fotó” elkészülhet a két vezető kézfogásával, és ez a választási kampányban természetesen jól jöhet majd Orbán Viktornak. A találkozó minden más vonatkozása egyelőre nyitott.
14 Responses
Hozzászólnánk de a ledöbbenéstől szóhoz se jutunk. 😉 Hogy asszondja „gazdaságilag nem nagyon tudunk mit nyújtani egymásnak”. Akkor minek találkoznak ha nincs mit nyújtani. Hova tovább nekem lenne tippem mit tudnának megnyújtani ami mindkettejüknek van. 😀 „Nyúlon túlon” sem tudnak neki mit nyújtani akarom mondani a tengeren túlon se. Orbán a Putyin ” megnyújtott jobb keze” gyakorlatilag és még így se tud nekünk mit nyújtani. Mint az ígért 14 havi nyugdíj még nem tudja mikor de lesz hitvánx ígéret van csak. Hamarabb jön meg a havi piros mikulásom mint a 14 havi nyugdíj. 😀 „Nincs több kérdésem Emese”. 😉
Érdekes, hogy AUSZTRIÁt, LENGYELORSZÁGot, SPANYOLORSZÁGot meg PORTUGÁLIÁT nem baxtatják amiatt, hogy ott is van 13. és 14. havi nyugdíj…….
Miért?Melyik országot b@sztatják emiatt?
láttad már a magyar ellenzéket?
Nekem elég amikor a fajtádat megnéztem a békemeneten. És?
😂😁😂 a zsidó magyarok vagy a magyar zsidók miatt nézed?
Hány éve is van békemenet?
A jobboldaliak mikor szórakoztak az Élet Menete Alapítvánnyal? Hm?
„A magyarországi Élet Menete Alapítvány létrehozását egy civil fiatalokból álló közösség kezdeményezte 2003 októberében, a világ 55 országában működő hasonló szervezet mintájára azzal a céllal, hogy rendezvényein fiatalok És idősek, közéleti személyiségek, színészek, művészek, sportolók, politikusok felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, ünnepélyes keretek között együtt róhassak le kegyeletüket a holokauszt áldozatainak emléke előtt és tegyenek hitet a társadalmi szolidaritás valamint a demokratikus politikai kultúra mellett. 2004 áprilisában 837 társunkkal vettünk részt először hivatalosan a megemlékezéseken.
Nemcsak a zsidó nép fiai vannak velünk az antiszemitizmus elleni harcban, hanem minden békében hívő es békét remélő ember is, akik hozzánk hasonlóan látják, hogy napjainkban is vannak eszmék, amelyek tagadjak a holokauszt megtörténtét, és újra a zsidóság ellen uszítanak.”
Ki kell mondani : Trump.háborúpárti és a strabag pénzeli
„Kósa András” ?
Eddig olvastam
„Kína a jövőben nemcsak a ritkaföldfémek exportját fogja ellenőrizni, hanem az egész értékláncot is. Azok a vállalatok, amelyek termékeikben több mint 0,1 százalékban (bizonyos) nyersanyagokat használnak Kínából, mostantól részletesen tájékoztatniuk kell kínai beszállítóikat a további felhasználásról.
Ennek következtében: ha például egy német vállalat Németországban gyártott termékét az Egyesült Királyságba kívánja exportálni, december 1-jétől ehhez pekingi engedélyre lesz szüksége. Ez a ritkaföldfémek exportjának ellenőrzését tovább szigorítja, amelyet az év elején vezettek be.
Azok a vállalatok, amelyek ellenzik az eljárást, felkerülhetnek egy állami figyelőlistára, vagy perbe foghatók. Végső esetben a szállítások leállítása is fenyeget.
Itt ⬇️ egy táblázat, mennyire függ a német ipar Kinától:”
😀😁😂
Az elmaradott, agyonszankcionált Oroszország ma:
https://www.facebook.com/reel/1575375556966896
Itt sincs szegénység,hiszen Mészáros a leggazdagabb magyar.Logikus nem putyincsicska?A benzinhiányról is mutatsz videót kutyus?
Kinek szurkolsz, mert a benzinhiány pártfüggetlen? Ja, te hazátlan vagy.
A leggazdagabb magyar George Soros, kettős állampolgár, Budapest Díszpolgára
Akkor lehet,hogy nem volt jó ötlet megtámadni ukrajnát?Nahát…Logika sosem volt erősséged igaz moszkovita bohóc? :):):)
Akkor lehet,hogy nem volt jó ötlet éveken át provokálni Oroszországot ?Nahát, nálad az ok-okozat Logika sosem volt erősséged igaz setétzűd_seggnyaló : :):):) ?
„Ukrajna már a függetlenség kikiáltásakor abban az ellentmondásos helyzetben volt, hogy mind az államalkotó nemzet, mind a legnagyobb nyelvi-etnikai kisebbség körében erős volt a nemzeti identitás elvesztése és a nyelvi asszimiláció miatti nyugtalanság.
Ezzel feladták a leckét a hatalmát átmentő egykori kommunista elitnek. A többségében orosz ajkú régi-új elitnek érdekében állt az ország függetlenségét erősíteni, hiszen anyagilag igen jól jártak Ukrajna létrejöttével. Ezért minimalizálni akarták annak a veszélyét, hogy Ukrajna újra Oroszország része legyen. És ehhez jött kapóra az ukrán nyelv támogatása. Viszont úgy kellett mesterkedniük, hogy az ukrán nemzeti büszkeség ne erősödjék meg nagyon, és ne forduljon ellenük. Vigyázniuk kellett arra is, hogy az ukrán és orosz ajkú lakosság között ne éleződjön ki annyira a viszony, hogy az majd az ország szétszakadásához vezessen. Azt a megoldást találták ki, hogy az ukrán anyanyelvű szavazókra támaszkodó egyik, illetve az orosz ajkú választókra számító másik politikai tábor váltógazdaság-szerű küzdelmet folytat a választási kampányok idején, de ügyeltek arra, hogy politikai manővereikkel fenntartsák a nyelvi téren kialakult status quót, s így elkerüljék az etnikai és nyelvi konfliktusokat. Az óvatosan egyensúlyozó nyelvpolitika taktikáját követte a független Ukrajna első elnöke, a hatalmát átmentő Leonyid Kravcsuk. Hivatali ideje (1991–1994) alatt nem erőltette az ukránosítást, de pozíciókat engedett át a nemzeti elkötelezettségű elitnek. Ez utóbbi jelentős eredményeket ért el az államigazgatás és az oktatás ukrán nyelvűségének kialakításában, de semmit sem tett a sajtó és a kulturális élet orosz dominanciája ellen. Az egyensúlyozó politika mestere volt két cikluson át (1994–2004) a következő elnök, Leonyid Kucsma, aki érdekei kívánta mértékben hol az ukrán, hol az orosz nyelvűek védelmezőjeként szerepelt. Hintapolitikájának jó példája az 1996-ban elfogadott alkotmány, melynek 10. cikkelye kimondja: „Ukrajna államnyelve az ukrán”; ám a következő bekezdés szerint „Ukrajnában szavatolt az orosz és a többi nemzeti kisebbség nyelvének szabad fejlődése, használata és védelme”.
A nyelvpolitikai egyensúly a 2004-es narancsos forradalom után hatalomra került Viktor Juscsenko elnöksége alatt borult fel. Választási kampányában még történelmi kompromisszumról beszélt, hatalomra kerülése után viszont már az ukrán nyelv és nemzeti identitás harcosaként lépett fel. Azt az ideálisnak vélt állapotot kívánta visszahozni, amikor az orosz csak egyike a számos kisebbségi nyelvnek, az ukrán ellenben államnyelvként az összes formális funkcióban egyeduralkodó. Ám Juscsenko bizonyult a legkevésbé eredményesnek az ukránosításban. A 2010-es elnökválasztás el is söpörte a narancsos elitet, és az a Viktor Janukovics nyert, aki a kampányban megígérte az orosz nyelv státusának rendezését. A 2012-ben elfogadott nyelvtörvény feljogosította a régiókat egy második hivatalos nyelv bevezetésére, amennyiben az azt beszélő kisebbség aránya elérte a tíz százalékot.
Az ukrán nemzeti érzelmű erők nem kompromisszumként, hanem oroszosításként élték meg az új törvényt….”