A teljes kép ismeretének hiánya miatt szerintem butaságokat csinálnak a sportolók
„A verseny utáni jutalom: a jeges fürdő” – posztolta még 2014 tavaszán Hosszú Katinka: egy hordó jégbe vetette magát közvetlenül a nagy megmérettetés után. A pillanatot megörökítette Instagram-követőinek, arckifejezése pedig mindent elárul.
A háromszoros olimpiai bajnok úszónő – aki maga is gyakran illeti éles kritikával a magyar sportvezetőket, és az általa elavultnak vélt edzésmódszereiket – már viszonylag korán elkezdte alkalmazni a különböző regenerációt elősegítő technikákat, hazai viszonylatban meg pláne úttörő volt e téren. Arckifejezését szemlélve ez szimpla önkínzásnak hathat, pedig számos előnye van annak, ha egy megterhelő tréning után elmerülünk a jeges vízben. Az edzésekkel járó erős igénybevétel izomsérüléseket eredményez, izomrost-károsodással jár. Ennek a gyógyulása gyulladásos folyamattal kezdődik, ez azonban késlelteti az igazi regenerációs folyamatot.
A test hűtése csökkenti a gyulladásokat, valamint annak az esélyét, hogy túlterheléses panaszok, izom- vagy szalagsérülések alakuljanak ki.
Miután a sportoló kijön a jeges kádból, felgyorsul a vérkeringése, hogy visszamelegítse a lehűlt testet. A meggyorsult keringésnek köszönhetően több oxigén és tápanyag jut az izmokhoz, egyúttal »elviszi« az anyagcseretermékek, más néven metabolitok nagy részét, tehát csökkenti a fáradtságot és gyorsítja a regenerációt. Zátrok szerint nem teljesen mindegy, hogy jeges kádba vagy a tízmilliós krioszaunába ül be az ember, de mindenképpen érvényesül valamilyen mértékű élettani hatás. Hangsúlyozza azonban, hogy az erőkifejtés utáni 2 órában van értelme a jégkádnak és a jeges fürdőnek, utána már kevésbé hatékony.
Nem árt azonban vigyázni, a túl hosszú ideig tartó jeges fürdőzés visszafoghatja az izomépítő folyamatokat. Érdemes a „lassan járj, tovább érsz” elvet követni, azaz kezdjük fokozatosan a hideg vízhez szokást, és ne fürödjünk benne túl sokáig. Szív- és érrendszeri problémák esetén érdemes kikérni az orvosunk tanácsát.
Izomstimuláció
Az izomstimulációt valamikor az 1970-es években kezdték el alkalmazni, hogy a meggyengült izomzatú betegek visszaerősödését segítsék. Bár elsősorban a gyógyászatban használták, egy szovjet sportorvos, Jevgenyij Kotz kifejlesztette a nagyfrekvenciás Kotz-stimulációt is, amit orosz stimulációként is emlegetnek a köznyelvben. Ennek célja az izomerő növelése és a sportteljesítmény javítása volt, sokan ennek az eszköznek tulajdonítják a szovjet sportsikereket az 1972-es müncheni olimpián.
Bruce Lee is kísérletezett a módszerrel, de végül letett róla, mert a kezelés csak akkor volt elég hatékony számára, ha magas áramintenzitást alkalmazott, ez pedig komoly fájdalmakkal járt. A technológia azóta rengeteget fejlődött, ám sokakban még a megfakult emlékképek élnek az eszközzel kapcsolatban, így a módszert kevesen alkalmazzák.
A korszerű izomstimulátor nagyon enyhe elektromos áramot vezet a bőrön keresztül egy adott izomba, és ez az impulzus izomösszehúzódást vált ki. Attól függően, hogy milyen az impulzus frekvenciája, időtartama, különbözően hat az izomzatunkra. Bizonyos frekvenciák ellazítják az izmot, oldják a merevséget, csökkentik a fáradtságot, más frekvenciák pedig az izomrostok erejét fokozzák vagy éppen az izmok regenerációját segítik.
Itthoni tévképzet az izomstimulációról, hogy sokan azt hiszik, edzés helyett kell alkalmazni, ezért hülyeségnek tartják
– mondja Zátrok Zsolt, aki a regeneráció felgyorsításában játszott fontos szerepét emeli ki a gépnek. „Tudományosan alátámasztott tény, ha egy sportoló az edzést követő két órán belül elvégez egy ilyen 20–30 perces regenerációs protokollt, akkor már egy kezelés is kimossa a metabolitok 30–40 százalékát az izmokból. Ez annyit jelent, hogy akár 30–40 százalékkal lerövidíthető a pihenéshez, regenerálódáshoz szükséges idő – és ez csak az egyik módszer, amit alkalmazhatok” – jegyzi meg.
Az izomstimuláció vagy az intermittáló pneumatikus kompresszió (amit cikkünk későbbi következő részében mutatunk be) az ágyba kényszerült betegeknek is segíthet. Egy sérülés vagy egy kórházi beavatkozás után a mozgásszegény életmód miatt az izomzatunk gyorsan leépül, a végtagjaink elgyengülnek. Zátrok Zsolt szerint a legfontosabb izmok stimulációjával megelőzhető az izmok leépülése akár egy öntudatlan beteg esetében is, illetve ha az illető már aktívan képes mozogni, akkor fel lehet gyorsítani az izomerő visszanyerésének folyamatát. A készülék alkalmazása nem igényel különösebb szakértelmet, a használati leírások alapján bárki képes használni.
„Ezek az eszközök nem olcsók egy magyar embernek. Egy nyirokmasszázsgép 200 ezer forint (500 euró), egy jó stimulátor 150–160 ezer forint. Ezek itthon beruházásnak tűnnek, egy átlag amatőrnek nem nagyon van rá pénze, ez is nehezíti a magyarországi elterjedést” – mondja Zátrok Zsolt. Szerinte ugyanakkor paradox ez a helyzet, ugyanis „egy hobbibiciklis képes elkölteni több száz ezer, akár milliós összegeket is egy kerékpárra, egy kondis akár havi 80–100 ezer forintot turmixokra, de amivel tényleg a testének a működését segíthetné, arra már soknak tartja a 4–500 eurót.”
Hozzáteszi: „Egy 600 ezres kerékpárral és egy-két regenerációs technika alkalmazásával jobb eredményt lehet elérni, mint ha valaki vesz egy kétmilliós kerékpárt, és ugyanúgy csinál mindent, mint korábban. A teljes kép ismeretének hiánya miatt szerintem butaságokat csinálnak a sportolók.”
