Új trendet hozott a magyar politikába a miniszterelnök, ugyanis „az első számú politikai vezető közvetlen környezetének kiáltó gazdagodása egyformán elképzelhetetlen volt a dualizmus, a Horthy-rendszer és a Kádár-kor Magyarországán” – írta a hvg.hu-nak megjelent esszéjében Tölgyessy Péter. Hozzátéve, hogy a saját családjának vagyonszerzése következtében Orbán képtelen világos korlátokat szabni kegyeltjei magatartásának, ami a Fidesz számára mára önpusztítóvá vált.
A dualizmus rohamléptekben történő országépítését is hangos korrupciós botrányok kísérték, de egyik miniszterelnök és családja sem gazdagodott meg a hivatalából. Ugyanakkor persze az is igaz, hogy a dualizmus és a Horthy-rendszer korában eleve a vagyonos emberek sportja volt a politika, illetve az állam szerepe is jóval csekélyebb volt a gazdaságban, mint manapság – mondja Cieger András történész.
Az ő Politikai korrupció a Monarchia Magyarországán című könyvéből azért az is kiderül, hogy akadt néhány minisztert is buktató botrány abban az időben. Különösen a vasútépítés volt kedvező terepe a politikai korrupciónak, mert az állam azzal támogatta a tőkéseket, hogy befektetéseik után garantálta a tőke kamatainak megtérülését akkor is, ha (papíron) nem hajtott hasznot a vállalkozás. Illetve az sem volt mindegy, merre mennek a vasútvonalak, hol lesznek az állomások. 1869-ben Lónyay Menyhért pénzügyminiszter egy francia vállalkozótól két vasúti szerződés aláírása alkalmával drága szivarokat kapott ajándékba, „egy 1800 forintba került gyönyörű casetteban”. Nem egy szimpla nokiás dobozról van szó, 1800 forint egy alispán éves fizetésével volt azonos.
Janukovics fokozatosan szállta meg Mezsihirját. 2002-ben, miniszterelnökként költözött ki, akkor még csak bérelte az ingatlant, majd a törvényi kiskapukat kihasználva megvásárolta a területet és az épületeket. 2010-ben, amikor elnökké választották, lebontatta az ott álló házakat, és felépíttette a maga négyemeletes álompalotáját, a Honkát, valamint a telken lévő egyéb épületeket, köztük a „Putyin háza” néven ismert villát.
Janukovics nem sajnálta magától a pénzt. Egy-egy egyszerűbb csillár százezer dollárba került, a lépcsőház faborítása kétszázezret kóstált, a korlátok pedig 430 ezerbe kerültek. Volt ott egy 115 ezer dollárért vesztegetett vaddisznószobor, míg az ebédlő dekorációját 2,3 millióból hozták ki. A Honkában központi helyen elhelyezett óriási kristálycsillár talán még Janukovics számára is drága volt, a szállító állítólag nyolcmillió eurót számlázott.
A rezidenciát kisebb tavak tarkították, a parkos részen állatokat, például lovakat tartottak, a kikötőben pedig egy galleonra hasonlító fürdőház állt. Az óriási garázsban hetven autó állt – és ezek egyike sem leharcolt Zsiguli volt. Számítások szerint egymilliárd dollárt költöttek a rezidenciára, a fiatalkorában rablásért és súlyos testi sértésért kétszer is elítélt Janukovics mindent az állammal, vagyis az adófizetőkkel fizettetett ki.
Az elnök megbuktatása után Mezsihirja azonnal népszerű kirándulóhellyé vált, ukránok és Kijevbe látogató külföldiek ezerszámra keresték fel a rezidenciát, hogy szörnyülködjenek, hogyan lopta meg Janukovics a saját nemzetét. Amikor elült az érdeklődés, a rezidenciát múzeummá alakították, Mezsihirját ma hivatalosan „a korrupció múzeumaként” tartják nyilván.
A 75 éves Janukovics jelenleg Moszkvában él – az évi 25 ezer dollárból ott is futotta néhány méregdrága ingatlanra –, és egy rossz szava sem volt akkor, amikor mentora és védelmezője, Vlagyimir Putyin 2014-ben bekebelezte az Ukrajnához tartozó Krímet, és katonai támogatást nyújtott a kelet-ukrajnai szeparatista erőknek.
Németh András
