„Fedetlen mellekkel ránk kell, hogy nézzenek” – Film készült a Femen-alapító Okszana Sacsko viharos életéről
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie – mozgalma és művészete azonban túlélte őt. Megnéztük a részben Magyarországon forgatott Oxanát.
„A legerőteljesebb dolog, amit a pénzt és hatalmat nélkülöző fiatal diákok tehetnek, az az aktivizmus, az újságírók és a kameráik felhasználása. Amikor az emberek hallanak a problémákról és megvitatják azokat, a dolgok elkezdenek megváltozni” – ebben hitt az ukrán radikális feminista aktivista csoport, a Femen egyik alapítója, Okszana Sacsko, és ennek szentelte tragikusan rövidre szabott életét, amelyről Charlène Favier César-díjra jelölt francia rendező készített forradalmi hevületű és felkavaró filmet.
Szent Iván éjszakája a világosság, az élet és az újjászületés pogány ünnepe is – ezen a napon lett öngyilkos a 31 éves Okszana Sacsko 2018-ban Párizsban. A film kezdetén a nyári napforduló ünnepén, a tűz körül táncoló virágkoszorús lányok között ismerjük meg a gyermek Okszanát, aki már kislányként is különös elhivatottságot érez magában – amíg barátnői szerelemről ábrándoznak, ő határozottan kijelenti, hogy nem földi férfihez, hanem Istenhez akar férjhez menni. Nem annyira a vallási áhítat vezérli, mint inkább a valamiért való elköteleződés és a totális önátadás vágya. Anyja lebeszéli tervéről, és látva az ortodox egyház botrányos ügyeit, a kamaszlány érdeklődése hamarosan a vallástól a filozófia felé fordul: új istenei Nietzsche, Marx és Clara Zetkin lesznek.
Az alkoholista apa és a házi cselédként tartott anya mellett szegénységben felnőtt Okszana olyan szociálisan érzékeny fiatallá válik, akiben túlteng a tettvágy és a lázadó hajlam: meg akarja változtatni a világot, eszközéül pedig a művészetet választja. Amikor szembesül a városában, Hmelnickijben zajló igazságtalanságokkal (nőgyilkosságok, gyermekprostitúció), barátnőivel tiltakozó akciót szervez, melyhez óriási, véres vásznakat fest. Megmozdulásukat felkapja a média, a lányokban pedig megszületik egy mozgalom terve. Az egyre ismertebbé váló Femen a helyi érdekeltségű ügyek után az egész országot érintő kérdéseket kezd a zászlajára tűzni: az „Ukrajna nem bordélyház” elnevezésű akciójukkal az Európa szerencsésebb feléből a kelet-európai perifériára irányuló szexturizmus és az elképesztő méreteket öltő prostitúció ellen léptek fel.
