Hajós Alfréd terve az Avason építendő új kilátóhoz
Írta: Hatvaniné Nánási Zsuzsanna
Néha olyan helyen is kincsekre bukkan a kutató, ahol nem számít rá. Így történt ez az 1914-ben Hajós Alfréd által tervezett Avas Kilátó rajzainak megtalálásakor. Kolléganőm, Kovács Ivett a Miskolc Város Polgármesteri Hivatalának irataira vonatkozó segédlet készítése közben lett figyelmes egy 1939-es irategyüttesre, amely a „Világháborúban elesett hősök emlékműve” címet viselte. Ebben a vaskos iratcsomóban voltak fellelhetőek a fent említett Avas Kilátót ábrázoló rajzok. De hogyan kapcsolódik össze a hősi emlékmű és a kilátó ügye? Ebből a cikkből ez is kiderül.
Az első világháború még véget sem ért, amikor a belügyminisztérium 14.730/1917. számon kiadott egy rendeletet, melyben arról hoztak döntést, hogy „minden község (város) méltó emléken örökítse meg mindazoknak a nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életükkel áldoztak.”1 A rendelet szerint a kisebb községekben elég egy egyszerű érc- vagy márványtábla, amelyet valamely középület falán helyeznek el. A nagyobb községekben, illetve a városokban azonban teljesen önálló emlékművet kell felállítani, a település legszebb helyén. Minden munkát kizárólag hazai művészekkel és iparosokkal szabad elvégeztetni. Az emlékművek létesítését a háború befejezése utáni időszakban kell megvalósítani.
Miskolcon 1931-ben látták elérkezettnek az időt a Hősök emlékművének felállítására. Hodobay Sándor, Miskolc város polgármestere 1931 februárjában egy előterjesztést nyújtott be a törvényhatósági bizottság elé, amelyben az emlékmű megvalósítására eszmei tervpályázat kiírását javasolta. Az építészeti szakbizottság véleménye alapján az emlékművet az Avasnak az Erzsébet tér folytatásában lévő északi, lankás oldalán kellene felállítani. A pályázatra szánt 11 700 pengőt a Rácz György- alapból kívánták finanszírozni.[1] A tervpályázat szerint a pályázóknak 1:200 léptékű tervet, 1:10 méretben gipszmodellt, a tervek költségvetését és a mű leírását kell csatolniuk pályázatukhoz. Az emlékmű felállítási helyszínének rendezése és az összköltség nem haladhatja meg a 200 000 pengőt. A pályaműveket 1931. június 30-áig lehetne benyújtani, s azokat egy szakértő bizottság bírálná el. A pályadíjakat a következőkben határozták meg: az 1. díjért 5 000 pengő, a 2. díjért 3500 pengő, a 3. díjért 2000 pengő, a 4. díjért pedig 1200 pengő jutalom járna a nyertes pályázónak.
A márciusi pénzügyi szakbizottsági ülésen tovább tárgyalták az emlékmű ügyét. A bizottsági tagok közül Lichtenstein László támogatta az emlékmű felállítását, annak helyszínével is egyet értett, és a pénzügyi fedezetet is elfogadhatónak találta. Csík József azonban úgy vélekedett, hogy a város a nehéz anyagi helyzetére való tekintettel egyelőre „csak” egy emléktáblát állítson fel a városban a kijelölt helyre. Rónai Sándor ellenezte a javaslat elfogadását, dr. Kovács József viszont pártolta az ötletet. Fodor Dezső, Stern Samu és Bródy Sándor bizottsági tagok is szükségesnek tartották az emlékmű felépítését, de azt 4-5 év alatt vélték teljesíthetőnek.
Egyedül dr. Kovács Kálmán vetette fel azt a kérdést, hogy a jogi bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a Rácz György- alap felhasználható-e erre a célra. Az ülés végén a szakbizottság a tervpályázat kiírására tett javaslatot, amelyet további intézkedésre elküldött a törvényhatósági bizottságnak.
Az utóbbi szerv márciusi közgyűlésén határozat született a tervpályázat kiírásáról. A pályadíjak költségére 11 700 pengőt engedélyeztek, mely összeg fedezetéül a dr. Rácz György-alapban rendelkezésre álló készpénz-vagyont jelölték meg. A városi számvevőség jelentése szerint az alap készpénzvagyona 1931. február 19-én 78 420 pengő és 60 fillér volt, ebből lenne finanszírozandó a 11 700 pengő. A pénzügyi szakbizottság szerint a Rácz György- alap azért használható fel erre, mert az emlékmű felállítása az Avas rendezésének és a városszépítésnek a céljait is szolgálná. A meghozott határozatot 15 napig közszemlére tették ki.
A Rácz György- alap felhasználásának hírére több szervezet is tiltakozását fejezte ki. A határozat ellen öt fellebbezés érkezett be. Dr. Zelenka Lajos, Dolina Mihály, dr. Végh Árpád, a Miskolci Önkéntes Tűzoltó és Mentőegyesület és a Miskolci Bükk Egylet élt a fellebbezés lehetőségével. Dr. Végh Árpád a polgármesterhez címezte fellebbezését, melyben az eszmei és a tervpályázat közti különbségre hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint az emlékművet a Tiszai pályaudvar környékén kellene felállítani.
Dr. Zelenka Lajos[2]– az Avas Érdekeltség[3] tagja és elnöke a fellebbezésében leírta, hogy dr. Rácz György a végrendeletében az ingatlan vagyonának felét Miskolc városra hagyta, de a nevét és emlékét nem a világháború miskolci hősi halottainak emlékművének létrehozásával, hanem kifejezetten egy, az Avas-tetőn (a lebontott Rákóczi torony helyébe) felépítendő kilátó és egyúttal tűzőrségi és kulturális célokat is szolgáló – s alsó részében a nagyközönség részére egy kávéház- szerű helyiséget is tartalmazó – torony létesítése által rendelte megörökíteni.[4] Véleménye szerint az alapítványi vagyonra vonatkozó rendelkezésben egy monumentális műemlék nem tartozik az Avas rendezésének, parkosításának, csinosításának és a város szépítésének fogalmai alá. Amíg a kilátó meg nem épül, addig az alap semminemű más célokat nem szolgálhat. Ha a kilátó megépülne 100–120 000 pengőből, akkor egy szerényebb költségeket (10–15 000 pengőt) igénylő hősi emlékmű megépítését támogatná a Rácz-alap is. A 200 000 pengővel a hősi emlékmű kialakítása helyett a polgármesternek az Avas vízvezetékkel való ellátásának a korábban bejelentett tervét kellene, támogatnia, hiszen ez az Avas-fejlesztési program legfontosabb része. Ennek megvalósítására 200 000 pengő elegendő lenne, a vízvezeték kiépítése pedig enyhítené a lakásszükségletet. A villaterületen építkezni lehetne, sok villa épülne meg a 30 éves rendkívüli építési adókedvezmény igénybevétele miatt, így a város is új adóbevételekhez jutna.
HU-MNL-BAZML-IV.1906.b.-36876/1939.
Dolina Mihály és társai is fellebbeztek az Avas Érdekeltség nevében s ők is a Zelenka által megjelölt indokokat sorolták fel ellenvetésként. Véleményük szerint Rácz Györggyel szemben igazságtalan és hálátlanság lenne a hagyatékát más célokra felhasználni.
A Miskolci Önkéntes Tűzoltó és Mentő Egyesület a belügyminiszterhez nyújtotta be a fellebbezését. A levelükben leírták, hogy az emlékmű felállításának gondolatát helyesnek tartják, de azt nem a Rácz- alapból kellene finanszíroznia a városnak, mert a városvezetés még az örökhagyó (dr. Rácz György) emléke megörökítésének sem tett eleget. A Rácz György által elgondolt kilátó mielőbbi felállítása a város tűzbiztonsági szempontjából is sürgető lenne. Javaslatuk szerint a kilátó és az emlékmű céljai egyesíthetőek lennének; a felépülő kilátótorony oldalán egy gránittáblán szerepelhetne az elesett hősök neve.
HU-MNL-BAZML-IV.1906.b.-36876/1939.
Egy válasz
Ilyen volt a két Pfligler villa.Azoknak jól állt ez a stílus, de a Hajós-féle kilátó borzalom lett volna, ha így épül meg.