Ha igen, akkor megindul a szerződésszegési eljárás és a pénzt a két országnak járó uniós támogatásból tartják vissza, írja a német lap. A német kancellár ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy a német gazdaságnak nagy-nagy szüksége van a bevándorlókra, akkora a munkaerőhiány. És hogy a beáramlást szabályozni kell.

Libération

A tudósítás azt emeli ki a brüsszeli csúcs két napjáról, hogy a bevándorlás kapcsán megosztottak a populisták. Megnyugodhatnak mindazok, akik féltek attól, hogy összeállnak az európai demagógok és így felborítják a politikai erőviszonyokat a földrészen. A migráció ügyében ütközött az olasz, illetve magyar-lengyel álláspont, megvilágítva, milyen mély szakadék van közöttük.

Giorgia Meloni pont az ellenkezőjét képviseli annak, amit Orbán Viktor, illetve Mateusz Morawiecki. Mert az olasz kormány is ki akarja venni részét a határvédelemből, de csak úgy, hogy a többiek segítik. Minél jobban sikerül visszaszorítani a beáramlást, annál kevesebb probléma adódik belőle az olasz belpolitikában – magyarázza egy brüsszeli diplomata. Hozzáteszi, hogy a magyar és a lengyel vezetés továbbra is a bezárkózást szorgalmazza, tisztán ideológiai alapon. Nincs átjárás a két felfogás között.

Mivel tudják, hogy jogilag nincs semmilyen lehetőségük, Budapest és Varsó megtagadta, hogy aláírja a zárónyilatkozatot, bár ez nem oszt, és nem szoroz a megkötött megállapodás szempontjából.

De a három kormány ellentétei kiterjednek a közös költségvetésre, Ukrajna megsegítésére, valamint a gazdasági és környezetvédelmi reformokra is. Vonatkozik ez továbbá Svédországra is, amelyet szintén a szélsőjobb irányít. A radikálisok csak olyan témákban értenek egyet, mint a melegházasság, az abortusz, a család, stb., de itt az Unió nemigen illetékes.

Deutschlandfunk

A markáns magyar-lengyel ellenvélemény dacára a Bizottság elnöke bizakodik, hogy a megkötött egyezménynek megfelelően átalakul az európai menedékpolitika. A német kancellár pedig abból indul ki, hogy hamarosan a gyakorlatba is átültetik a szerződést, ideértve a menekültek elosztását, illetve azt, hogy a kérelmeket első menetben a külső határokon dolgozzák fel.

A kérdésbe még az Európai Parlament is beleszólhat, utána pedig ismét szavazniuk kell róla a tagállamoknak, de itt elegendő a kétharmad is. Vagyis Magyarország és Lengyelország nem tud vétózni, írja a német közszolgálati rádió oldala. De hogy mennyire tekintik magukra nézve kötelezőnek az új szabályozást, az bizonytalan. Jelenleg elutasítják a kidolgozott kompromisszumot.

Az Európai Néppárt frakciójának CDU-s szóvivője úgy nyilatkozott: különösen Magyarország nem engedheti meg magának, hogy további pénzekről csússzon le. Egyben bírálta Orbán Viktort, amiért az azzal fenyegetőzik, hogy blokkolja az Ukrajnának szánt újabb anyagi támogatást.

Le Monde

Ausztriában az FPÖ elnöke a szélsőjobb visszakapaszkodásának atyamestere, főként a bevándorlás korlátozásában Orbán Viktort tekinti példaképnek.  Amikor erről beszél a rendezvényein, pár száz követője szinte lázba jön. Alig egy évvel a választások előtt vezeti a felméréseket, miközben igen radikális nézeteket vall.

A pártot egykor volt nácik alapították, de most van először esélye, hogy megszerezze a miniszterelnöki tisztséget. Az elnök pont az ellenkező irányba tart, mint a legtöbb szélsőséges párt a kontinensen, mert azok mérséklődnek, hogy meghódítsák a hatalmat, ő viszont bujtogat. A háború óta különösen sűrűn hangoztatja az osztrák semlegesség fontosságát, ám ezzel csak oroszbarátságát leplezi.

A nagy téma számára azonban a migráció, legutóbbi gyűlésén egy transzparensen az állt, hogy meg kell állítani a nagy lakosságcserét. Egy francia elemző azt mondja, Kickl kivételesen tehetséges, amikor provokálni kell, nyíltan gúnyolódik az antifasiszta véleményeken, de főként abból él, hogy a többi párt válságban van.

A francia lap szerint semmi kétség, hogy ha győz az urnáknál, átveszi a magyar modellt. Általában ritkán megy külföldre, kerüli a nemzetközi sajtót, nemrégiben mégis elzarándokolt Budapestre. Kérdés azonban, hogy lehet-e belőle kancellár. Egyrészt mert az államfő ellenzi, másrészt pedig aligha tud egyedül kormányozni. Radikális felfogása miatt több konzervatív nagyság kizárta, hogy összeálljon vele. De regionális szinten azért hajlandóak kooperálni a Szabadságpárttal.

Süddeutsche Zeitung

Ausztria orbanizálódását vetíti előre, hogy a koalíció hagyta bedőlni a világ legrégebbi lapját, a 320 éves Wiener Zeitungot, amely ezek után csak online változatban jelenik meg, már ha egyáltalán, hiszen a kormány eddig sem tartotta be jó néhány ígéretét az ügyben. Így vélekedik Alexandra Föderl-Schmid, aki igazán jól ismeri a bécsi politikai játszmákat, hiszen korábban a Der Standard főszerkesztője volt, onnan költözött át Münchenbe.

Úgy értékeli: a húzás végzetes lépés afelé, hogy orbáni viszonyok alakuljanak ki osztrák földön. Hogy megszűnt az újság, az szégyen és jóvátehetetlen veszteség. A hatalom önkényesen számolta fel, még csak kísérletet sem tett, hogy megmentse. 63 újságíró máris megkapta a felmondást, mint ahogy 46 nyomdász is. Akkor meg ki gyártja ezután a tartalmat?

Viszont a maradvány kap 16,5 millió eurót, hogy az újságíróképzéssel foglalkozzon a Kancellária egésze alatt. Nem más ez, mint az, hogy a konzervatívok és a zöldek intézményes formában ellenőrzésük alá kívánják vonni, mi jelenik meg a jövőben a sajtóban. A szélsőséges FPÖ csak köszönetet mondhat az ötletért, ha jövőre győz a választáson.

No, meg azért is, hogy a közmédiát nem vonták ki a politikai irányítása alól. Ez újabb fatális húzás az orbanizálódás irányába.

Washington Post

A vezércikk úgy értékeli, hogy a vártnál lassabban halad az ukrán ellentámadás, ám ez nem lehet ok arra, hogy a Nyugat kifaroljon Kijev mögül. Semmiképpen sem szabad lebecsülni a megtámadott ország népének elszántságát és leleményességét. Az ország területének 20 %-a továbbra is orosz megszállás alatt áll, az agresszoroknak több hónapjuk volt, hogy beássák magukat. Például hatalmas területeket aknásítottak el. Ráadásul létszámfölényben vannak. Érthető, hogy nem megy egyik napról a másikra az áttörés.

Ám az ukránok így is jelentős részeket tudtak visszaszerezni, noha az igazi offenzíva még nem is kezdődött meg. Az elit egységek nagy része várakozik, mert előbb ki kell deríteni, hol vannak az oroszok gyenge pontjai. Putyin közben abban bízik, hogy elfogy a nyugati szövetségesek türelme. Illetve hogy Trump nyer jövőre.

Az USA és az EU részéről az a legbölcsebb, ha a jelenlegi helyzetben stratégiai türelmet tanúsítanak. Az az érdekük, hogy továbbra is küldjék a fegyvereket, mivel el kell hárítani az orosz fenyegetést. És hogy Ukrajna teljes mértékben nyugati ország legyen.

The Times

Az egyik legjobb nyugati orosz szakértő úgy ítéli meg: Putyinnak minden oka megvan rá, hogy paranoid legyen, mert legfőbb illetékesek nem siettek a segítségére, amikor Prigozsin serege közeledett Moszkvához. Mark Galeotti professzor szerint lehet, hogy az elnök elhárította a zendülés közvetlen veszélyét, de kiderült, hogy hatalma nem éppen biztos lábakon áll.

Az világos, hogy a zsoldosvezér nem akarta megbuktatni, és még csak a fővárost sem kívánta elfoglalni. A terv az volt, hogy megmutatja az erejét és így az államfő eláll attól, hogy a magánhadsereget betagolják az orosz hadseregbe. Meg az is jó lett volna neki, hogy menesztik a védelmi minisztert, valamint a vezérkari főnököt.

Viszont nem egyértelmű, hogy ha a titkosszolgálat tudott róla, mi készül, akkor miért nem tartóztatták le Prigozsint, vagy térítették jobb belátásra. Miért volt ennyire felkészületlen az összes szóba jöhető katonai erő?

Úgy tűnik, hogy Putyin most a saját hadvezetése ellen fordul. De nem jó az, ha túlreagálja a dolgot, viszont az sem, ha úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Az ukrán ellenoffenzíva közepette azonban nem tanácsos személycseréket végrehajtani a legfelső szinten. Ám mivel  nem bízik a tábornokokban, Prigozsintól függetlenül inkább a milíciákra teszi a tétjét.

Csakhogy kérdéses, hol állnak a titkosszolgálatok, mert nélkülük egy rendőrállam nem létezhet. Főleg ha beüt a következő válság.

Neue Zürcher Zeitung

Az elemzés arra figyelmeztet, hogy korai volna még leírni Putyint, bár az biztos, hogy megalázták és meggyengült, ám változatlanul jelentős aduk vannak a kezében. Így meghosszabbodnak az oroszok és az ukránok szenvedései. Olyan tévútra vezette országát, amelyért az még sokáig súlyos árat fog fizetni.

A gazdaság stagnál, nincs lehetőség az egyéni kezdeményezést, leszámítva a maffia-hálózatokat, amelyek szégyentelenül leszedik a sápot az ország természeti kincsei után. Ám a történelemből ismeretes, hogy Oroszország csak veszíthet, ha leválik Európáról. Viszont a puccskísérlet lerombolta az illúziót, mármint hogy stabilak a viszonyok a politikában.

A bukás azonban még messze van, mert nincs senki, aki végrehajtaná. Ilyen legfeljebb a rendszeren belül lehetne ilyen erő, ám arról az elnök jó előre gondoskodott, hogy ne legyen. De leginkább az indíték hiányzik a lehetséges vetélytársak számára. A palotaforradalmat mégsem lehet teljesen kizárni. Ezzel együtt abszolút jó esélye van a diktátornak arra, hogy még sok évet töltsön a hatalomban. Ebből az következik, hogy a Nyugatnak ki kell tartania Ukrajna mellett, ha véget akar vetni a háborúnak.

Washington Post

Fareed Zakaria úgy látja, hogy Oroszország számára nem a háború, hanem az jelenti a legnagyobb bajt, hogy elveszti a 21. századot. A neves szemleíró, aki már jó 20 éve megjósolta, hogy eljön az illiberalizmus kora, nem tudja eldönteni, hogy mennyire gyenge az orosz tekintélyuralmi rendszer Prigozsin lázadása után.

Az biztos, hogy vannak ellentétek az eliten belül, de Putyin napokon belül tiszta helyzetet teremtett. Olyan, mintha a hatalmi harcok egy fekete dobozban zajlanának. Az ellenben egyértelmű, hogy a társadalom húzza a rövidebbet. Egy 15 éves orosz gyerek ma várhatóan ugyanaddig él, mint egy hasonló korú társa Haitin, miközben a két ország fejlettsége közti különbséget zongorázni lehetne.

Az oktatás jó, viszont az egészségügyi rendszer a negyedik világot idézi. Hamar halnak meg az emberek. A képzett munkaerő ellenére siralmas a gazdaság teljesítménye. És a helyzet várhatóan csak romlik, mivel százezrek vándoroltak ki a háború miatt.

Új könyvében Alexander Etking rögzíti, hogy az elnök parazita államot épített ki, amely a természeti kincsek kitermeléséből él, nem a tudásból, az állam pedig nem gondoskodik a lakosság jólétéről. A korrupció áthatja az egész kleptokrata rendszert.

A Kreml ura úgy tekint a Nyugatra, hogy fejlettsége folytán az megfertőzheti országát. A szemében Oroszország korszerűsítése azt jelenti, hogy aktívabbá válnak a civilek, felerősödik a követelés, hogy legyen jobb az egészségügyi ellátás, és hogy a hatalom ne lopjon annyit. Ezért ő inkább a hagyományokat forszírozza, a vallással, a régi erkölccsel, az idegengyűlölettel. Azaz a 21. század világa végképp lehagyja az orosz viszonyokat.

Die Welt

A leendő moszkvai német nagykövet érdekesnek találja, hogy az ukrán háború ügyében a jobb- és baloldali szélsőség ugyanarra a következtetésre jut Európában: Kijev hódoljon be, állítsa le a harcokat, a Nyugat pedig ne adjon több támogatást. Alexander Graf Lambsdorff, aki a a szabad demokraták helyettes frakcióvezetője, korábban 10 éven át dolgozott a Külügyben, tehát csak visszatér régebbi hivatásához.

Kiemeli, hogy a szélsőség megfeledkezik arról, hogy az ENSZ alapokmánya értelmében egy megtámadott országnak joga van védekezni, illetve más államok segítséget nyújthatnak neki. Az ellentábor viszont befolyási övezetekben gondolkodik, mintha még mindig a 19. században lennénk. Azt mondja, hogy a diplomáciának közbe kell lépnie, ám valójában az jár az eszében, hogy kapituláljanak az ukránok.

Az viszont súlyos következményeket von maga után, ha Donald Trump jövőre visszatér a Fehér Házba. Ám a liberális politikus bízik abban, hogy a republikánusoknál még mindig sokan vannak a néhai szenátor, McCain hívei, akik fontosnak tartják a transz-atlanti együttműködést.

Kínáról szólva úgy értékelte, hogy Németország több lényeges területen is túlságosan is függő helyzetben van, Peking jóformán zsarolni tudja. Vonatkozik ez nyersanyagokra, félkész termékekre, illetve bizonyos cégek értékesítési lehetőségeire. Ezért a Scholz-kormány azt mondja az érintett cégeknek, hogy ha akarnak, működjenek együtt Kínával, de ha geopolitikai vita robban ki az ázsiai nagyhatalom és Amerika között, az veszélybe sodorhatja az érintett társaságokat.

Independent

A szerkesztőségi állásfoglalás azt hangsúlyozza, hogy Macron csak akkor tud úrrá lenni a zavargásokon, ha megfékezi a rendőri brutalitást és enyhít a társadalmi kirekesztésen. A helyzet minden eddiginél súlyosabb, miután egy rendőr egy közlekedési ellenőrzés során lelőtt egy fiatalt. Ám a rendőrszakszervezet csak olajat önt a tűzre, amikor férgeknek és elvadult hordáknak nevezi a tiltakozókat. Meg amikor azt hangoztatja, hogy az ország a polgárháború szélén áll.

Miközben a jelek szerint nagyon is a hatóságok a felelősek az előállt állapotokért. A lázadók pusztítanak-rombolnak. Lecsapódik a felhalmozódott elégedetlenség a rendőri erőszakkal szemben a nagyvárosok kisebbségek lakta részein. Alapvetően jogos a felháborodás.

A rendőrség soraiban nagyon is jelen van a rasszizmus, a főként Észak-Afrikából betelepült tömegek jóformán megszálló erőként élik meg a karhatalmat. Itt sürgős reformokra van szükség. Szerencsére Le Pen visszafogott, mert mérsékelt hozzáállással igyekszik növelni a tekintélyét.

Ám nagy a veszély, hogy az idegengyűlölet úrrá lesz a francia politikán. Marconnak tennie kell, hogy a külvárosok népe ne érezze magát másodrangú polgárnak. Nincs vesztegetnivaló ideje.