Szeretném megkérdezni a képen látható két „urat”, hogy ha van az óvodában egy gyerek, akiről kiderül, hogy valószínűleg nem az ellenkező nemhez vonzódik, akkor azzal mégis mit kéne csinálni?
Hol ássuk el? Melyik homokozóba? Melyik ásóval? Esetleg kislapáttal?
Esetleg tegyük külön csoportba az ilyen gyerekeket? Vagy az már problémás?
Az óvónők találkozhatnak velük, vagy a többi gyerek már attól is sérül, ha az óvónő ránéz egy nem heteroszexuális gyerekre?
Mi legyen a szüleikkel? Ők bemehetnek az óvodába? Részt vehetnek a szülői értekezleten, vagy inkább külön bejáratot kellene nekik kialakítani? És ha van több gyerekük, de csak az egyik nem hetero? Ott mi legyen a családdal? Hová kerüljenek a tesók?
Ha van olyan heteroszexuális gyerek, aki mégis szeret játszani a kis potenciális uzikkal, kapjon külön büntetést? Esetleg mindkettőt állítsuk a sarokba, amíg meg nem tanulják a helyes világnézetet?
És mi történjen, ha egy ilyen gyereknek születésnapja van? Énekelhet neki a csoport, vagy az már propaganda? Rajzolhatnak szivárványt? Esetleg csak négy színből rajzolhatnak, nehogy kijöjjön a szivárvány? Vagy ellenkezőleg, legyen a jelük a szivárvány, – legyen csak egyértelmű a kirekesztés?
Megannyi kínzó kérdés.
Mert azt nagyjából értem, hogy mit nem akarnak ezek a lajbis- agyilag is súlyosan sújtásos faszik az óvodában. Csak azt nem, hogy mit akarnak csinálni azokkal a gyerekekkel, akik ettől még nagyon is léteznek. Jobb ebbe nem belegondolni, mert láttuk már mire képes a fajtájuk.
Egyébként meg takarodjanak tigrisugrással a bárcás öreganyjuk pendelyes hátsó felébe!
Egy válasz
A qrva életbe! Nehogymán Miskolcon csíkos legyen a gepárd.
Az én gyerekem a „Hideg Büszkeség Napja” rendezvényen vonul fel. Komlós János a mikroszkopos AVH-s tiszt erre intette. Idézem.
„A buziság először büntetendő volt, azután betegség, most elfogadott, nem várom meg míg kötelező lesz.”