Moldova György: Orbánnak kiváló tulajdonságai vannak, de nem politikus, hanem hatalomtechnikus
“Nincs olyan elképzelésem, hogy én még sok évet élek. A természet rendje, hogy el kell majd mennem, mondom: nincs olyan érzésem, hogy nekem itt még dolgom van mindenképpen. Nincs!” – mondta ezt az a Moldova György, akinél több könyvet vélhetően egyetlen huszadik századi író sem tudott eladni. A Heti Napló riportja.
Moldova mindig egy kicsit többet beszélt annál, mint amit a mindenkori politikusok hallani szerettek volna tőle: “én soha sem alkalmazkodtam. Ami eszembe jutott, és az nem volt sértő, azt én kimondtam”.
Meg persze olyanokat is, amik sértőek, elképesztően rossz a véleménye a mai politikusokról. Jobb, és baloldalon egyaránt: “Mindegyiknek van vaj a füle mögött. ezek nem koncepciózus palik, és durván élnek a hatalmukkal”.
Moldova Györgynek 15 évig a nagyon elegáns New York kávéház volt az irodája, és a dolgozószobája is: “Borzalmas nyomorúságban éltünk. Egy kétszobás lakásban voltunk hatan, vagy heten. És nem volt íróasztalom”.
Maradt hát a mai New York Kávéház egyik asztala, ahol elnézték az íróknak, hogy alig rendeltek valamit, viszont foglalták a helyet.
Azt mondta, hogy kellően morcos volt, amikor dolgozott. Az ő asztalához nem lehetett csak úgy odaülni. Még olyan is volt, hogy verekedett itt. Azon a reggelen egy férfi kezdett el az asztala mellett hangoskodni a pincérrel. Moldova rászólt, hogy fogja be a száját. Majd, amikor ez nem történt meg, leöntötte egy pohár vízzel, majd a másik fél is hozott egy pohár vizet, és az arácba suhintotta. “És akkor adtam neki egy nagy pofont” – mesélte az író.
Azt mondta, igazi nagy krakéler, vagyis kötekedő pasi volt. Mondták is neki, hogy az apja meglephette volna azzal, hogy jó modorra tanítja.
Majd tíz éve Kerényi Imre kereste meg azzal, hogy a 40 prédikátor című könyvét kiadnák a Nemzeti Könyvtár sorozatban, egymillió forintot is ígért neki ezért. Moldova megnézte, hogy kikkel kerülne egy sorozatba, és visszautasította a lehetőséget.
“Láttam, hogy ott van a Tormai talán Cecília? Igen! Hát aki fasiszta kislány volt ugye, és mondom, hogy nem! Én ebbe nem akarok belemenni” – emlékezett vissza az író.
Így azután nem lett semmi az egymillió forintból, és Moldova nem került bele a Nemzeti Könyvtár sorozatba, amit ma se bánt meg.
A legfrisebb könyve az első olyan, amely a saját nőügyeiről szól. Főszereplője Moharos Gábor, az író, akinek – nem véletlenül – szintén MG a monogramja. Moldova azt mondta, hogy már régebben megírta ezt a megemlékezést, de amíg élt a felesége, nem akarta kiadni, nehogy megbántsa őt. Amúgy nyolc hölgyről ír benne. Tiszteletből sincs benne a neje.
“Biztos voltam, hogy túlél engem. Fiatalabb is volt, jó erőben is volt, és szeretett élni. Ezt én nem mondhatom el magamról. Én toltam ki magam előtt a leélendő éveket, Először úgy voltam vele, hogy elég lesz 30 év. Az azután felment negyvenre, és 50 után már nem számoltam. Szóval készen álltam arra, hogy itt van a vége.”
De nem lett vége, hiszen azóta eltelt 36 év, és nem kellett mennie. Ahogy mondja, most sem fél. Ha menni kell, akkor menni fog. Amúgy 1944 óta nem fél a haláltól. Azóta, amióta szó szerint szembenézett vele. Egy laktanya előtt tartóztatta fel egy katona: “rámfogta a puskát, és így benéztem a csövébe. És mint az indiánoknál a meszkalin, amely egy életre való félelem mentességet biztosít, én akkor kaptam meg ezt meszkalinként.”
56-ban géppisztollyal rótta az utcákat, és ezért egy darabig nem is írhatott. Két évig kazánt szerelt, szóval nem volt a rendszer kegyeltje. És mégis, máig azt állítja, hogy Kádár rendszere volt a legjobb azok körül, amelyekben élt.
“Ha a magyar nép életében volt jó három évtized, akkor ez az ő három évtizede volt” – emlékezett vissza.
Nem érdekli, hogy emiatt, kik-hogyan tekintenek rá. Szerinte eljön majd az az idő, amikor visszasírjuk Kádárt: “bár a magam jövőjében, és halhatatlanságában lennék annyira biztos, mint az övében. Eltelik még egy kis idő, mert a történelem nem rövid távon dolgozik. de biztos vagyok abban, hogy a Kádárnak nem egy és nem két szobra lesz Magyarországon is”.
Kádárt tehát sosem fogja megtagadni, viszont nagyon nem látja, hogy lennének politikai örökösei. Szerinte Horn Gyula volt az utolsó valamirevaló baloldali politikus.
“Ez a baloldal, ez semmi. Úgyis fogja végezni. Kifutott a föld alóluk, megélhetési pártpolitikusok. A jobboldal meg… Mondjuk Orbán az valaki, kiváló tulajdonságai vannak, de nem politikus, hanem hatalomtechnikus. Megtanulták, amit tudni kell. Hát kint a Soros pénzén megtanulták ezt is”- magyarázta az író.
Szájer József erszcsatornán történő menekülési kísérlete kapcsán megjegyezte, hogy .
mindegyiknek van vaj a füle mögött, és ez nem erkölcstelenebb dolog, mint Orbánnak a vagyona.
Azt mondta, hogy egy könyve még biztosan lesz még. Ezt ugyanis már megírta, csak a megjelenésre vár. A címe mindenesetre sokatmondó: Az utolsó töltény.
atv.hu

2 Responses
Mondott ő már mást is;
„Megsértődtem, elkértem az utolsó havi ösztöndíjamat, amiből töltött karalábét ettünk Évával, az akkori szerelmemmel a Margitszigeten, el is ment rá nagyjából az összes pénz, másnap „felmondtam” a főiskolán, és beálltam kazánt szerelni egy háromfős brigádba a tényleges szerelő és a segítője mellé másodsegítőnek. Végleges döntésnek szántam, másfél év lett belőle, az se kevés.
Gyűlöltük Kádárt, árulónak, muszkavezetőnek tartottuk, felelősnek a halottakért, akiket a felkelés napjaiban láttunk az utcán heverni. Komolyan foglalkoztatott, hogy lelövöm, s ha adódott volna lehetőségem, alighanem megteszem. Szerencsére pont akkor nem volt fegyverem. Aztán, mire megint lett, már nem haragudtam Kádárra.
Mikor lett megint?
A hetvenes években, amikor készült a rendőrségről szóló könyvem. Kértem, adtak is egy cseh pisztolyt fegyverviselési engedéllyel együtt. De hamar rájöttem, hogy a fegyver hülyeség….”
nem mond ellent magának