**Sajókeresztúri népmesék 2. rész– amikor a közpénznek nincs gazdája**
Van az a pont, amikor már nem lehet egyszerűen azt mondani: „rosszul sikerült a beruházás”.
Van az a pont, amikor már nem lehet vállat vonni, és azt mondani: „így alakult”.
És van az a pont, amikor felelőst kell keresni.
Sajókeresztúron mintegy 1 milliárd forintból épült meg az úgynevezett lakópark. A beruházás 90 százalékban állami támogatásból, vagyis a magyar emberek pénzéből valósult meg, miközben az önkormányzat további 175 millió forintos hitelt vett fel.
Ma ez havonta mintegy 3 millió forintos törlesztést jelent a település költségvetésének.
És mit kapott ezért Sajókeresztúr?
A tájékoztatás szerint a „lakóparkban évek alatt egyetlen lakó sem élt.
A helyszínen pedig olyan épületeket láttunk, amelyek inkább egy elhagyott diáktáborra vagy barakkokra emlékeztetnek, mint egy milliárdos fejlesztés eredményére.
Az épületek állaga romlik. A berendezések amortizálódnak. Bevétel nem termelődik.A beruházás nem töltötte be azt a szerepet, amire létrehozták.
**A pénz viszont elfogyott.**
A történet pedig itt válik igazán súlyossá.
A polgármester tájékoztatása szerint a beruházás Csöbör Katalin, akkori fideszes országgyűlési képviselő kifejezett kérésére és előzetes tervei alapján valósult meg.
Ha ez így történt, akkor joggal kérdezzük:
Ki találta ki ezt a beruházást?
Ki mondta azt, hogy erre szükség van?
Ki vizsgálta meg, hogy lesznek-e ott lakók?
Ki vállalta a kockázatot?
Ki ellenőrizte, mire ment el a pénz?
És ami a legfontosabb:
KI VÁLLALJA A FELELŐSSÉGET?
Mert közben a magánbefektető kiszállt a projektből.
Az önkormányzat pedig ott maradt a hitellel, a fenntartási terhekkel, a romló vagyonnal – és a tájékoztatás szerint még 30 millió forintos további kötelezettséggel is.
A befektető elmehetett. A politikus továbbléphetett. De a számlát a sajókeresztúriak fizetik.
És ezt nem fogadhatjuk el!
A közpénz nem a politikusoké. Nem az önkormányzati vezetőké. Nem egy szűk kör magántulajdona.
A közpénz mindannyiunké.
Ezért mi nem azt akarjuk hallani, hogy „majd meglátjuk”.
Nem magyarázkodást akarunk.
Felelősöket akarunk látni.
Aki döntött, annak számot kell adnia.
Aki aláírta, annak számot kell adnia.
Aki politikai nyomást gyakorolt, annak számot kell adnia.
Aki pedig a rábízott közvagyonnal felelőtlenül gazdálkodott, annak vállalnia kell a következményeket.
Mert 1 milliárd forint nem egy szám egy papíron.
Az óvoda.
Az iskola.
Az utak.
A közszolgáltatások.
A település jövője.
Ez mindannyiunk pénze.
És mi addig fogunk kérdezni, amíg minden egyes forint útja világossá nem válik.
Nem bosszút akarunk. Igazságot akarunk.
Nem politikai leszámolást akarunk. Felelősséget akarunk.
És nem fogjuk hagyni, hogy a közpénznek soha ne legyen gazdája.
A közpénzzel el kell számolni.
Minden egyes forinttal.
És ha volt felelős, akkor a felelősséget is vállalnia kell.
Egy válasz
Pazmeg! Magyar Péter meg a böribe, az egész Erős családdal? Juhász Róland újságíró gondolatai?