Mozgalmi múltamról röviden: Mióta az eszemet tudom, mindig a cigányság érdekképviselete lebegett a szemem előtt. Első hőstettemet akkor hajtottam végre, amikor 1944 augusztusában a radvadévényi állomáson a cigányokat deportáló vonat elé feküdtem életemet annak köszönhetem, hogy a vonat másik vágányon robogott el. 1956 október 25-én a helyi forradalmi bizottság ifjúsági tagozatának elnöke lettem. A november 4-én bekövetkezett szovjet orvtámadás után fegyvertelenül álltam a behatoló tankok elé, de kikerültek. Hazafias magtartásomért meghurcoltak, a tömeggyilkos Kádár-rendszerben sorozatosan állítottak bíróság elé lopás, csalás és sikkasztás hamis vádjával. Vesszőfutásomnak Göncz Árpád köztársasági elnök kegyelmi határozata vetett véget, de az igazi kárpótlást az jelentette számomra, amikor a Partizánszövetség elnökétől megkaptam a „Visszamenőleges ellenálló” emlékérmet. Azóta dolgozom független politikusként.
olkt.hu
