A Selyemréten a szülők nem merik egyedül leengedni a gyerekeket játszani. Egy fiatalember a kutyáját sétáltatja az egyik társasház előtt. Ő úgy jellemzi a helyzetet, hogy „undorító, ami a bokroknál és a garázssoron van”. Az erkélyünk épp arra a területre néz. Látjuk az örömlányokat, és sokszor még az akciókat is, mert a bokrok között bonyolítják az üzletet. De idejárnak a szipusok, és injekciós tűk is hevernek a bokrok alatt. Gyakran szólunk a rendőröknek, de ők sem tudnak mit tenni. Elveszik a szipustól a zacskót, kiöntik, ami benne van, de aztán a szipus elmegy, és vesz újabb adag ragasztót. Az örömlányokkal sem lehet mit kezdeni. Beviszik őket, aztán néhány óra múlva megint kint állnak az utca elején – sorolja a fiatalember, aki annyit árul el, hogy Máténak hívják.
Egy idős hölgy hozza le a szemetet, őt is kérdezzük a helyzetről.
– Én nem megyek oda hátra, de azt látom, hogy a szél viszi a papírokat a parkban. Az biztos, a szemét nem magától keletkezik, azt az emberek hordják oda. A garázsoknál a garázstulajdonosoknak kellene rendet tartaniuk – vélekedik a hölgy, aki kéri, csak annyit írjunk, hogy Kati néninek hívják.
boon.hu
