“A sztrájk az Audi-gyárban áldásos precedens volt. Egy magyar szakszervezet elérte, hogy leálljon egy gyár egy hétre, ami leállította a német anyacéget. Az a sztrájk úgy kellett az országnak, mint egy falat kenyér. Megüdvözült pillanata volt a harminc évnek” – ezt egy fiatal gyári munkás mondta nekem a csütörtök reggeli órákban, miután éppen végzett élete első sztrájkolással töltött műszakjával.
A fiatal munkás az ország másik végében dolgozik, a generátorokat és indítómotorokat gyártó miskolci SEG Automotive-nál. Mind a gyárat, mind a régió munkalehetőségeit nehezen lehetne összemérni a győri Audival és a Nyugat-Dunántúllal. Nem csúcstechnológiával dolgoznak, nincs erős szakszervezet és az öntudatra ébredést sem segítik a külföldi gyárlátogatások, mint az Audinál. Borsodban a sori munkás minimálbér körül keres, az alternatíva pedig inkább a közmunka, nem pedig a pozsonyi Volkswagen gyár.
Nagyon úgy tűnik azonban, hogy a győri audisok sikeres és a közép-európai autógyártást is megbolygató sztrájkjának komoly társadalmi hatása volt. Országszerte több gyárnál is mozgolódásba kezdtek a munkások: a Suzuki látszólag példát akart statuálni a mozgolódó szakszervezet miatt, a hatvani Boschnál 14,5 százalékos béremelést sikerült kicsikarnia a szakszervezetnek a fizikai dolgozók számára.
A SEG Automotive miskolci gyára 2003-ban kezdte meg működését, és a gyárnál hosszú ideig elképzelhetetlen lett volna jelentősebb munkavállalói fellépés a magasabb bérekért. A jelenleg 1600 alkalmazottat foglalkoztató gyárnál sokáig pár tucat ember volt csupán szakszervezeti tag. Múlt csütörtökön azonban sosem látott erőt mutattak a munkavállalók, és kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak a magasabb fizetések kiharcolása érdekében.
