Soha az életben nem éri utol a fideszes sajtó a többieket kreativitásban, nyelvi erőben, eredetiségben – kultúrateremtésben és magyarságban. Ugyanazért, amiért nem lesz soha fideszes irodalom és film sem. Sorba kapcsolt krumpliáramköröktől ennyi telik. Ahhoz, hogy versenyképes legyen, a pártnak el kellene tűrnie a szabad gondolatot, a vitát, a kritikát; és lepattintania a tehetségtelenek hadát, akik viszont vérszomjasan és irigyen mószerolnak be mindenkit, aki kicsit is eltér a vonaltól. Hiszen nekik nincs más képességük, mint lesni a parancsot.
A színvonal emelésének egyik legfőbb gátja a már kiépített állomány. A frusztrált, púpos templomszolgák hada, akik rettegnek a tehetségtől, és el is tapossák – mert a tehetség nem tud olyan engedelmes ölebbé lenni, mint ők. A tehetség fogalmának felvetése is életveszélyes számukra.
Varga példája megmutatja, mennyi esély van a változásra. Nyugodtan alhatunk. Valahol most is készülnek a szövegek a magyarságban pszichológiai károkat létrehozó liberálisokról; izzadnak szegény segédmunkások, mint a keserű emlékű irodalomdolgozatok felett egykor. Kétségbeesetten birkóznak a betűkkel és írásjelekkel, amíg azok ásító lyukakkal betöltik a képernyőt, mint egy elbaszott Tetris-játszma végén. Sebaj, végül is benne van Soros meg a migránsok, és hogy Macron egy buzi.
Szarok vagytok. Kontraszelektált, tehetségtelen, műveletlen, buta selejtek. A saját főnökeitek is ezt gondolják. Varga István véletlenül ki is mondta. Igazat szólt és betörték a fejét – de szellemét a tűz nem égeté meg.
