2014 szeptemberében öt
bevándorlási hivatalnok kopogtatott egy ohiói kisvárosban Ilija Josipović ajtaján. A balkáni háborút átélő férfi 2002-ben menekült Amerikába. Házas volt, feleségével és három gyermekével élt Akronban, egy gyárban dolgozott, és hellyel-közzel beszélt angolul.
A beszélgetés nyugodt hangulatban kezdődött, Josipović azt gondolhatta, ez is olyan lesz majd, mind két évvel azelőtt, amikor is boszniai felkérésre FBI-osok kérdezgették lehetséges tanúként arról, hogy mit tud a 6-os Zászlóaljról, amely elkövette a srebrenicai mészárlást. Nekik is elmondta akkor, hogy semmit, nem szolgált a seregben, és a parancsnokukat sem ismerte. Amikor ebben az újabb kikérdezésben a háborúra terelődött a szó, ugyanezt megismételte, némi anyanyelvi káromkodás közepette.
DE JOSIPOVIĆ NEM TUDTA, HOGY A BEVÁNDORLÁSIAK KEZÉBEN VAN EGY ADUÁSZ.
A főnök, Mike MacQueen előhúzta a dokumentumokat, melyeken ott állt Josipović neve, rangjelzése, azonosítószáma. A 6-os Zászlóalj egyik tisztjeként. A szerb férfi először hamisítványnak nevezte a papírt, de az amerikaiaknak ekkorra már hivatalosan megerősítették a dokumentum valódiságát.
JOSIPOVIĆ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HÁBORÚS BŰNÖSÖKET FELKUTATÓ CSAPATÁNAK VEZETŐJÉVEL KERÜLT SZEMBE, ÉS MINT OLY SOKAN, Ő IS VESZÍTETT.
Bíróság elé állították bevándorlási csalás miatt, ő pedig bűnösnek vallotta magát. Azt gondolta, egy ilyen alkuval megúszhatja azt, hogy háborús bűnök miatt állítsák ítélőszék elé. Családja Amerikában maradhatott, őt deportálták, jelenleg Zvornik városában él az unokatestvérénél. Hazájában nem emeltek ellene vádat.
