Az Economist Európa idei gabonatermését tragikusan rossznak minősíti, amelyet a csapadékhiány, a hőstressz, az extrém forróság együttes hatása okozott. Az újság becslése szerint mintegy 2 milliárd eurós érték-kiesés várható a gabonafélék esetében. A fő vesztes Franciaország, ahol 650 millió euró értékű a hozam-kiesés. És Magyarországot is külön megemlítik, mivel Közép-Európában itt lesz a legnagyobb veszteség, várhatóan 200 milliárd forintos nagyságban.
Szerintem az Economist nagyon alulbecsüli a magyar károk mértékét. Kizárt, hogy csak ennyi legyen a gabona esetében. Lássuk a számokat:
Hazánk normál években 6-7 millió tonna kalászos gabonát és legalább ennyi kukoricát szokott termelni, azaz évi 14-15 millió tonnát. De már rég nem termelünk ennyit. Az idén meg minden idők legalacsonyabb gabonatermelése várható. Búzából 4 millió tonna, egyéb kalászosból 1,5 millió tonna körül lesz a termelés, kukoricából meg örülhetünk, ha összejön 3,o-3,5 millió tonna. Azaz összesen 8-9 millió tonna, ami ijesztően kevés. Terület-egységre vetítve 4,5-4,7 t/ha gabona, amit 40-50 évvel ezelőtti hozamokkal azonos mennyiség. Értékben alig haladja meg az ezer eurót hektáronként, azaz a 370-380 ezer forintot. Biztos vagyok benne, hogy ez a termelési érték jóval alacsonyabb az önköltségnél, azaz a hazai gabonatermelés en bloc masszívan veszteséges lesz 2026-ban.
Visszatérve az Economist becsléséhez, ami „csak” 160-200 milliárd Ft érték-kiesést jósol, kijelenthetem, hogy ennek a duplája is összejöhet, hiszen mintegy 6-7 millió tonna gabona nem termelődik meg a hazai földeken az aszály, a vízhiány, a kánikula miatt. Ennek piaci értéke a párizsi tőzsde jegyzései alapján legalább 470-500 milliárd Ft. Igazából évek óta csak siránkozunk, széttárjuk a kezünket, hogy ez a fránya klímaváltozás mekkora károkat okoz.
Szégyen, hogy Magyarország mennyire negligálta az utóbbi két évtizedben a klímaváltozás következményeit. Tényleg karban tett kézzel figyelte a degradációt. Most új kormányunk van, amely részleteiben ismeri a problémát, tudja is a megoldást, de nincs elég pénze hozzá. Az, hogy pár milliárd forint támogatást átcsoportosít az aszálykárok enyhítésére az sajnos csak szimbolikus segítség. Évtizedeken át végrehajtandó, komplex vízgazdálkodási program kell, amelynek ugyanúgy része új tározók építése, a meglévő csatornák kitisztítása és vízzel való feltöltése, mint a vizes élőhelyek visszaállítása. A gazdáknak meg át kell állni a vízmegtartó talajgazdálkodásra, kevesebb szántás, több no till alkalmazás.
Szerintem ki kell vonni a szántó művelési ágból akár több százezer hektárt, elsősorban az Alföldön. Ezek nagy részét vizes élőhellyé kell alakítani kisebb részét erdősíteni. Mindez ezermilliárdokba kerül majd, de ha nem vágunk bele, minden évben sok százmilliárdos lesz az érték-kiesés.
A Tisza kormány nyakára Orbánék elképesztően nagy adósságot raktak, óriási az államháztartási hiány, még a most ígért uniós pénzek is csak a lyukak betömésére elegendőek, sok ezermilliárdos vízgazdálkodási program beruházásaira csak jelképes összegek maradnak.
Ezért a Tisza kormánynak Brüsszelhez kellene fordulnia. Be kell mutatni adatokkal, hogy Európán belül a Kárpát medence, benne hazánk a klímaváltozás legnagyobb vesztese. Egyedül nem fogja tudni megoldani a helyzetet, kell az európai uniós segítség. Ez nem csak hazánk ügye, ez uniós szintű programot és hozzárendelt forrásokat igényel. Mindezt azért is írom, mert noha az idei súlyos agrárveszteségekért még nem a Tisza kormányt fogják okolni az emberek, de jövőre és azután már igen. Ha nem indul meg azonnal a leírt komplex vízgazdálkodási program végrehajtása, annak politikai következményei is lesznek. Ez nem minisztériumi ügy, nem Gajdos László és elvarázsolt zöldjeinek az ügye, hanem az egész országé, a vidéké, a mezőgazdaságé. Én kormánybiztost neveznék ki e program végrehajtására, szinte omnipotens pozícióval. És nem holnap, hanem most!
