László SashalmiA nagykakas és a tyúkudvar – sajnos nem mese
Hol volt, hol nem volt, de nem az Óperenciás tengeren túl, hanem Miskolcon, a Csabai kapuban, van egy egyházi ingatlan. Azon él egy család, mely úgy gondolja, hogy a törvények felett áll. A környéken dolgos emberek élnek, mindenki a lehetőségei szerint, rendben tartja a portáját. Van aki kutyát tart, van aki macskát, de ez a család – egyedül a környéken – egy komplett tyúkudvart, már vagy 20 éve. Úgy gondolják, dacolva a törvényekkel, meg rendeletekkel, hogy ugyan tilos, de nekik lehet. (Voltak ott már kacsák, libák, gyöngytyúkok és hát, a kakasok!) Nem nagyon kommunikálnak a szomszédokkal, de úgy gondolták, hogy mivel azok nem nagyon szóltak, akkor biztosan nem zavarja őket. Nos, a szomszédok csak veszekedést nem akarnak. Nem szólnak, inkább tűrik a legyeket és a folyamatos zajt! Éjszakára, meg beszereltek légkondicionálót, mert aztán jön a hajnal. Azoknak pedig, akik nyitott ablaknál szeretnek aludni – mert azért vannak ilyenek is a környéken – azoknak érdemes gyakorolni a hosszú mélyalvásos fázist reggelig. Ugyanis, a kakasok 2 óra után pár perccel elkezdik jelezni, hogy jön a hajnal. Aki ezt nem vette volna észre, azoknak 3-6 másodperces (párszor már megszámoltam) periódusban, egymást váltva próbálják elkukorékolni ezt, aránylag elég hangosan. Ha egyszer felébred valaki, annak megvan a hallgatni valója, reggelig. Ha még nem kell felkelni, akkor kb. 6 óra felé már csendesebb lesz a tyúkudvar és lehet is aludni!
A mesének sajnos nincs vége, de a tanulságokat talán le lehetne vonni. A törvényeket – aki egyházi tisztet visel, talán az erkölcsit különösen – illene betartani, bármekkora kakasnak is képzeli magát valaki!
