Kadar Balazs Édesanyám
ma 72 éves. Ezúton is boldog születésnapot kívánok Anya!
Ma reggel amikor felhívtalak és felköszöntöttelek, azt kérted, hogy szeretnél olvasni valami útileírásomat, mert azt rajtad kívül mások is szeretik.
Bár, szerintem nem annyira izgalmas mint az előzőek, de megpróbálom viccesen tálalni a tegnapi napom, hátha tetszeni fog. Fogadd szeretettel!
Ültem egy milánói airport hotelben az ágyon reggeli után és az Üvegtigris 2-t néztem. Megjött a Viber üzenet, közeli olasz városkából kell a sérült biciklistát Amszterdamba vinni.
Járat tervezés, hotelből check out, irány a milánói reptér, kávé, nyomtatás, tankolás, meteor jelentés, felszállás.
Útközben még egy tankönyvfejezet befejezése, rövid repülés után firenzei leszállás.
Várjuk a mentőt. Megjön. Szép mentő (kép mellékelve).
Három fős személyzet, angol nyelv zero ismeret mellett megbeszéljük a tervet és a célt, majd elindulunk a 70 km-re lévő kórházba. Előzékenyen előre ültetnek a gépkocsivezető mellé, később megértem miért.. Giovanni olyan cefreszagot áraszt délután 3-kor, hogy a muslicák bejelentett lakcímet igazolnak a szája sarkában. Mosolyogva száguldásba kezd, viszonylag tömött autópályán 160-170-es a tempo, mondom neki: PIAno ragazzi! Megmutatom a km órán mi az elvárásom, megegyezünk 110-ben. Becsületesen tartja, haladunk a cél felé.
Rövid nyomozás után a beteget megtaláljuk a kórházban, „barátokkal tekerünk 3 napot 50 éves férfi, mert nekem jár”, kicsit elütötték, kicsit rommá tört a medencéje..
Először nővérkével tárgyalunk, kisírom a CT képeket, csúnya-csúnya, de nem halálos a szitu. Benyitunk a kórterembe, macho középkorú férfi félig ül az ágyon (két napja tört szarrá a medencéje) kezében mobiltelefon.
„Who wants to fly to the Nederlands?” kérdésre rezignált arccal ránk néz, biccent. Messziről indulunk, gondolom, de aztán összebarátkozunk. Kiterveljük az ágyról hordágyra mászást, előtte végre kap tőlünk normális fájdalomcsillapítót, amit az elmúlt két napban nem tettek meg, most vénásan pótoljuk. Jó a cucc, mosoly van és elégedettség..
Egyetlen kellemetlen tényező az olasz mentőegység, akik pont mindig oda nyúlnak, ott húzzák ahol fáj. Ordítás, „vaffanculo”, de végül minden kiegyenesedik..
Az útviszonyok nem igazán kedveznek a transzportnak, bár csupa pasis dologról esik szó útközben, néha van egy-egy szisszenés, egy-kétszer grimaszolás. Megérkezünk a reptérre, security check (teljesen értelmetlen), gyors bepakolás és arrive derci Italy! felkiálltással elviharzunk.
„Fázik a lábam, behajlítom a lábam, éhes vagyok, szomjas vagyok, mennyi idő még, jó így, van-e még kóla, kellene zsebkendő, fázik a vállam is, inkább kinyújtanám, kérek szendvicset, mikor szállunk le” kérdések és problémák után leszállunk. Welcome home Mr.!
Öröm van. Holland mentősök jófejek, igazi holland arcok, kopasz, szemüveges, mosolygós. Kórház 1 óra út. Éhes vagyok, mondja betegünk, no problem, gas station, sandwich, mondja mentősünk. És ez így is lett (mint a reklámban). A szendvicshez csokika, dolce vita élet, robogunk a kórház felé.
Útközben megtudom, hogy amit leszállás közben láttam kb 50 stadiont azért építették, hogy működjön a tömegsport, s lám lám, mindegyikben játszottak is, pedig este 9 múlt. Csak úgy, a maguk egészségére és szórakoztatására.
A mentős paramedikus fizetése kb 4000-4400 Euro, de sok ember hiányzik a rendszerből, mert a kórházak jobban fizetnek.. De messze vagyunk még anyám!
A magán egészségügyi ellátás háttérbe kezd szorulni, mert az állam szeretne mindenkiről egyformán gondoskodni, nem kell itt külön fizetni extra ellátásért!!!!! Érted???
Míg ezt az infót igyekszek megemészteni, holland bajtársam elmeséli, hogy 14 éve járt hazánkban, emlékszik rá, volt Balaton, Budapest, Eger, Pécs, egészségedre, szepvagy, jobor.. Érdekes, hogy a külföldiek nem ismerik az ékezeteket… Akkoriban vettek kutyát, megtetszett a kutya neve magyarul, ezért a holland kutyájuk neve Kutja lett, ejtsd: kutja.
Kórházi behajtással nyílik a sürgősségi osztály beállója (kép mellékelve, no komment), bent jól látható útvonalon célosztályra érünk 3 perc alatt. Tudják, hogy jön a beteg, várják. Egy ágyas kórterem, TV, internet, egyszerhaszálatos fejhallgató, kedves és profi személyzet. Mosolyogva fogadnak, csacsognak, szolgáltatnak, a beteget kiszolgálják. Hol vagyunk mi ettől?? Szép kilátás, elektronyos ágy, full service.. Na jó, ne fokozzuk..
Kifelé menet látom (aki nem hiszi, kép mellékelve), hogy a kórház aulájában Starbucks Coffe van! A másik folyosón boltok, szolgáltató üzletek.. A kórház (állami!!) kb 1300 ágyas. Minden van.
Kifelé menet a mentőbeállónál meghívnak egy kávéra. Én csokit kérek. Minden van. Ingyen. Neked jár, mert mentős vagy. Megérdemled, köszönjük, hogy nálunk jártál.
Mi van vazzee???
A srácok elröffentenek egy cigit (szigorúan a piros vonal mögött), majd transfer back to airport.
Fedélzeten meleg vacsora vár, a német és cseh kapitányaink gondoltak ránk. Kedves gesztus, jól esett éjfél után végre vacsorázni. Két óra és haza is értünk. Kipakolás és irány Budapest. Az M1-esen csak a belső sáv él, lassan egy éve.
Elképzelem, milyen itt az élet, miért elégedetlen mindenki, miért nem hívjuk a kutyánkat hundénak, miért nincs a kórházunkban Starbucks?
Hollandia vs Hungary.
Szerintem tudom hol jobb..
