A VILÁGGAZDASÁGI FÓRUM
EGYIK LEGFRISSEBB LISTÁJA SZERINT MAGYARORSZÁG AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNÁL, JAPÁNNÁL ÉS KÍNÁNÁL IS JOBBAN TELJESÍT.
Ez pedig azt méri, hogy mennyire “inkluzív” a magyar növekedés, vagyis hogy a gazdasági növekedés hatása mennyire terül szét a társadalomban.
A WEF Inkluzív Fejlődés Indexén Magyarország a második legbevonóbb feltörekvő ország és megosztott helyen a 22-ik (Észtországgal együtt) a 103 megvizsgált ország közül. Sőt, tavalyhoz képest még javított is egy helyet Magyarország. Ezt pedig a kormányhoz meglehetősen közeli közgazdász körök már el is kezdték az Orbán-kormány gazdaságpolitikai sikereként lobogtatni. De tényleg köröket verünk a világra bevonásban? És amúgy is, mi az az inkluzív növekedés?
All Inclusive
A globális gazdasági elit éves davosi szupertalálkozóját szervező Világgazdasági Fórum tavaly kezdte el összeállítani az Inkluzív Fejlődés Indexét (IDI) és erről szóló jelentését. Mindezt azért kezdte el a szervezet, mert miután egyre inkább főáramú gondolattá kezdett válni, hogy az egyre nagyobb egyenlőtlenség egy rossz dolog, felmerült a probléma, hogy az, ahogy a gazdasági teljesítményt értékeljük, nem igazán vesz tudomást erről a problémáról.
Régóta támadják a GDP-t, hogy nem tökéletes mutatója egy ország jólétének. Ez igaz. Helyette egyre komolyabb szereplők akarnak valamiféle boldogságalapú mérőszámot is. Az a baj, hogy az viszont még rosszabb.
A WEF végül – magáévá téve azt a gondolatot, amit a főáramtól két lépéssel arrébb álló közgazdászok már elég régóta mondanak – belátta, hogy a bruttó hazai termék, vagyis a GDP, mint leginkább figyelt és elismert makrogazdasági mérőszám, nem igazán alkalmas arra, hogy megtudjuk, mennyire élnek jól az emberek egy adott országban. Lehet ugyanis, hogy valahol nagy a GDP, de közben óriásiak az egyenlőtlenségek és a gazdasági növekedés gyümölcseit egy szűk elit éli fel, abból nem marad semmi a társadalom nagyobb részének vagy a jövő generációknak. https://index.hu/gazdasag/2018/02/03/wef_lista_magyarorszag/
