Ezt a „biztonságtechnikai” megoldást többen is alkalmazzák a Lyukóvölgyben. Zsóka házához közeledve összefutunk Tündével és férjével, Ferivel, akik már 19 éve élnek Lyukóban. Korábban a Vászonfehérítő utcában volt lakásuk, de nem bírták fizetni, kiköltöztek ide. Éppen a boltba indulnak, illetve csak Tünde, a férje a sarokig kíséri. „Egyszerre nem mehetünk sehova, valakinek itthon kell maradni, egyébként betörnek” – magyarázza Tünde. Férje félig tréfásan hozzáteszi: „Egy ideje már el vagyok tiltva a várostól…”
70 évesen hová?
Egy darabig még feltartjuk Tündét, aki örömmel meséli, milyen volt a Lyukóvölgy, amikor ideköltöztek. „Nyitott ajtónál is lehetett aludni, a szomszédok kint hagyták a szerszámokat a kertben, soha nem tűnt el semmi. Most? A szomszéd telken nem laknak, hetente törnek be, a kerítést leszedték, viszik a MÉH-be. A kutyák úgy ugatnak minden éjjel, hogy aludni sem lehet tőlük” – mutat a három nagytestű házőrzőjükre Tünde.
Amikor azt kérdezzük, elköltöznének-e innen, a férje válaszol: 70 évesek, hova is mehetnének. „Kacsát, tyúkot tartunk, ehhez kell a kert… Rendőrt csak tévéből ismerünk, ha be is törnek valahova, a tettes mindig ismeretlen” – panaszolja
Majd elsorolja még, mi mindent vittek már el tőle. A lista nem teljes, csak ami elsőre eszébe jut: WC-papír, szalonna, létra, bogrács, edények, három fűnyíró. Persze hoznak is, leginkább szemetet. Bedobálják az udvarokra. „Tavaly kitakarítottam a kertet, most már minden újra szemetes, ahol érik, ott dobják el az üvegeket, papírokat” – sorolja.
Büszkén mutatja a tulipánt, ami már kibújt a földből, de hozzáteszi, ültetni ide nem érdemes. „Kinek, másnak?” – kérdezi. Egyébként is mindent álcázni kell, a vízaknát például kutyaháznak, hátha így nem mernek hozzányúlni.
Lassan indulnánk vissza a városba, más munka is van. Zsóka még mesélne, mondja, egész nap tudná sorolni a történeteket. Nincs kétségünk, látjuk, nem könnyű ott senkinek. Elköszönünk. Zsóka is bezárja a 72364/3 helyrajzi számú épület kapuját. Még figyelmeztet, visszafelé utcanevet ne keressünk, ahol van is, az sem az már, ami…
– N. Szántó Rita – Északmagyar
