A mobilom hívószáma eggyel különbözik Hofi Gézáétól

 Gyakran rajtam keresik. Később már magam igazítom el a mellétárcsázókat. Halála után bátorkodom javasolni a szolgáltatónak, ne adják ki a számát másnak. Őrizzék meg az üzenetrögzítőjére mondott mókás szövegét s hangját. Hozzák létre a halhatatlanok, a védett számok archívumát, Pantheonját. A szentimentális ötletem elbukik, nem is tudom, miként gondolhattam, hogy egy pragmatikusan működő vállalkozás ilyen szentimentális dolgokra figyeljen. Így aztán ha csak időm engedi, frissítem a névjegytáramat. Okostelefonom memóriája se végtelen, egyszer csak törölnöm kell az örökre eltávozottak számát. Még is húzom, halasztom a döntést. Úgy halogatom, mintha egyetlen gomb nyomásával örökre elvesztenék valakit, valamit az életemből, a múltamból. Fitos Pista barátom számát, hangját immár tíz éve őrzöm. S elég rápillantanom, hogy közös emlékeink, apró csínyjeink, harcos vitáink lelki szemeim előtt megelevenedjenek. Szántó Pista cikke a mai Északmagyarban olvasható