spinning, mint keresztedzés.
sok mindent érzek, amikor éjszaka, sorozatnézés közben kimegyek egy almásrétesért.
nem nehéz kilopózni a konyhába, hiszen mindenki alszik. kb éjfél lehet, az íróasztalomnál ülök, előttem a laptopom, és a Once Upon a Time részeit pótolom be. aztán beugrik, hogy Anya ma sütött rétest. nem gyakran teszi, ki kell használni, gondolom. felállok, odasunnyogok az ajtóhoz, halkan lenyomom a kilincset, és felkattintom a lámpát, mert nagy Walking Dead fan vagyok, és hülye lennék éjszaka a sötétben mászkálni. végigosonok az előszobán. Hugi, a labrador boldogan kapja fel a fejét, és elkezdi csóválni a farkát, ami természetesen hatalmas zajt csap, ahogy másodpercenként kétszer a hajópadlónak ütközik. összeszorítom a fogam, és várok. senki nem kelt fel, Hugi pedig bánatosan visszahajtja a pofáját a földre. továbbosonok, elérem a nappali ajtaját. megragadom a kilincset, és óvatosan lenyomom. olyan hangosan nyikorog, hogy feláll a szőr a hátamon. halkan kitárom az ajtót, és belépek. az áldozat az asztalon ül, mintha csak rám várt volna. odalépek, felkapok egy szeletet, és visszaosonok az ajtóhoz. a zsákmánnyal a kezemben átvágok az előszobán, elérem a szobámat, belépek, és becsukom az ajtót, miközben lekapcsolom a lámpát. siker. és akkor átfut az agyamon, hogy ez hülyeség volt. hogy nem is vagyok éhes, hogy kövérebb leszek, és hogy 10 kiló súlyfelesleggel bizony nem tudom lefutni a maratont. mert az a következő cél. félmaratonok után, 15 évesen elhatároztam, hogy lefutom a maratont. de nehéz lesz, ha éjszaka ilyen kiosonások történnek, de abban a pillanatban elhessegetem az összes ilyen gondolatot, és betömöm a rétest a számba. visszaülök a gép elé, és jót szórakozok azon, hogy nekem soha nem lesz olyan jó alakom, mint a zamerikai színésznőknek. fura a tini logika, nem igaz?
másnap reggel borzalmas állapotban kelek, reggel 8-kor. spinning edzésre megyek, Anyával, Apával, és L-el, az unokatesómmal. de nem Anya ébresztgetése kelek fel igazán, hanem arra, hogy a macskám leverte a virágomat a szekrényről, szóval nagy vidáman indul a nap. beülünk a kocsiba, az odautat majdnem végigalszom. én alapból nem nagyon járok ilyen „keresztedzésre”, mert én azon az elven élek, hogy futás, oszt cs, de Apa rábeszélt, én meg belementem. voltam már egyszer, akkor úgy izzadtam, mint 3 ló, akiknek ötvenfokos melegben egy fa nélküli mezőn kell vágtázniuk egész nap. most is nagyon meleg napnak néztünk elébe, már reggel fél kilenckor majd megpusztulsz, mert érzed, hogy lesz vagy 550 °C. beléptünk a konditerembe, a spinningnek pedig ezen belül is külön terme van. aki nem tudná, annak elmondom, hogy a spinning tulajdonképpen egy zenés-kerékpáros aerobik óra, ahol szobabiciklin ülve csinálod azt, amit az edződ csinál, meg mond. szóval, bemásztunk az öltözőbe, átöltöztünk, (vagyis én nem, mert alapból edzőcuccban mentem), és be is léptünk a spinningterembe. jó hátul kiválasztunk néhány bicajt, és némi szerencsétlenkedés után be is állítjuk a megfelelő méretre. az edző jófej, segít, kedves. (engem és L-t kezdőként kezel, ami nem jelent sokat, néha hátrajött ellenőrizni, hogy minden oké-e.) Teljes blog itt.
