Szakmánk tisztességesebb része
húsz éve azért küzd, hogy a politikát távol tartsa a színháztól – ti pedig a hátsó ajtón át kiszolgáltattátok a Miskolci Nemzetit a polgármesteri hivatalnak – a titkárnő hívogatta fel a kiválasztott színészeket meghallgatásra, elbeszélgetésre, és jegyzőkönybe vették értetlen, zavart vallomásukat, hogy az igazgató ellen felhasználják. És nektek ez ellen szavatok sem volt!? Azt írod álszent módon: „… ne adja nekünk a bennünket folyton áldó isten, hogy ebből precedens legyen”. Ez az, Gábor! Ez maga a precedens! Ki lehet ettől kezdve biztonságban, ha az ország legnézettebb vidéki színházának– amely szakmailag is, anyagilag is kiváló helyzetben volt–, a vezetőjét egy nap alatt komolyabb indoklás nélkül fel lehet állítani. Ti önnön rendezői ambícióitok érdekében átengedtétek a színház sorsáról való döntést annak a mámoros hatalmi érzésnek, hogy egy politikus bármit megtehet, mert neki nincs felelőssége. A felelősség a szakmáé. Ezt Kriza ki is mondta:„a politika ne csináljon színházat”. Rátok, a művészeti tanácsra hivatkozott, miközben példátlan szakmaiatlansággal a szerződtetési időszak közepén, félig lekötött évaddal, tíz perc alatt megszavaztatta a sebtében összerántott Fidesz-frakcióval a „Kiss megy, Szabó jön” felállást. A képviselők java része azt sem tudta, ki az a Szabó Máté. De a „hatalmas feszültségre” hivatkozva emelték a kezüket. Teljes cikk itt.
