Mindenki arra számított, hogy a
jó formában lévő Diósgyőr az első percben magához ragadja az irányítást, ám nem így történt. Nagy meglepetésre a Honvéd kezdett nagyobb határozottsággal és önbizalommal, az első tíz percben több góllal kecsegtető helyzetet is kidolgozott.
Aztán magához tért a DVTK, a játék kezdett átterelődni a vendégek kapuja elé, ám mielőtt még állandósult volna a hazai fölény, egy kontra végén megfogyatkozott a házigazda, Antal bután mentett a tizenhatoson kívül, kézzel ért a labdához, és jogosan kapott piros lapot.
Ezt követően a Diósgyőr satbil védekezésre és ellentámadásokra törekedett, amiből az első úgy-ahogy megvalósult, az utóbbi viszont elmaradt. A kispestiek sem játszottak túl veszélyesen, és így az első félidő hosszabbítását nem tekintve nem sok említésre méltó esemény történt a pályán. Akkor viszont váratlanul vezetést szerzett a Honvéd, majd akár többször is növelhette volna az előnyét, ám elrontotta a helyzeteit.
Jót tett tehát a szünet a Diósgyőrnek, amely a folytatásban egy ideig sokkal bátrabban, kezdeményezőbben futballozott, és ezzel látszatra el is tüntette a létszámkülönbséget. Megérdemelten egyenlített egy jogos büntetőből, és utána is úgy játszott, hogy érződött, nyerni szeretne. Persze,a Honvéd is igyekezett kihasználni az emberelőnyét, ám nem tudta huzamosan kézbe ragadni a meccs irányítását.
Akadt helyzet mindkét oldalon, hullámzott a játék, és a csapatok olyan bokszolókra emlékeztettek, akik inkább csak ütni akarnak, védekezni kevésbé. Ebből a DVTK jött ki jobban, amely hatalmas bravúrt hajtott végre, hiszen tíz emberrel fordította a meg a mérkőzést, nagyot hajtva. Ugyancsak hajtott a Honvéd is, ám mivel nem tudta kihasználni helyzeti előnyét, bele kellett törődnie a vereségbe.
