„Aki látta a tiszásokat szavazni, az tudja, hogy minden dühüket beletették abba az X-be április 12-én. Az életük összes kudarca benne volt. A rossz szakmaválasztás, az elmaradt külföldre költözés vagy az amelyik meg is történt, a 2002 utáni megtorpanás és szétesés, a 2008-as válság, a Covid, a háború, a ghostoló profilok a netes társkeresőkről, és az összes rossz reggel.
Meg persze az az általános érzés, hogy mindaz, ami nem az övék, azt tőlük lopták el. Nem ezt ígérte nekik a XXI. Század. A haragjuk a csalódottságukból táplálkozott, hiszen nem a boldogság lehetőségét ígérték meg nekik valamikor, hanem egyenesen az erőfeszítés nélküli boldogságot, a lebegést magát. És persze végtelen szerencsét, sokuknak nem poén volt az örök élet és az ingyen sör.
Az összes egy-két milliárdos vagyonnal rendelkező felső-középosztálybeli százmilliárdos akart lenni és szentül hitte mindegyik egyenként, hogy csak Mészáros Lőrinc miatt nem lehet ezermilliárdos. Ennyi elpazarolt tehetség, aki 90 százalékban beleszületett abba a kapcsolatrendszerbe Budapesten és a nagyvárosokban, amelyet gátlástalanul kihasznált. Ezek mindig is ilyenek voltak, de a tényleg becsületesen dolgozó középosztály is elhitte magát, hogy korlátlanul van út felfelé. Ez volt a korszellem, erre csak ráerősített a liberális propaganda, a száguldó technológiai fejlődés is ezt ígéri folyamatosan.
Az én korosztályomnak, az elmúlt 50 évben megszámlálhatatlanul sokszor ígérték meg, csak néhány évet kell várni, hogy sokkal jobb legyen. A nyolcvanas évek eleje óta hallgatom az ígéreteket, és hiába lettünk sokkal gazdagabbak azóta, senki nem lett boldogabb, vagy legalábbis a társadalmi összboldogság, amely valamiféle pozitív közhangulatban testesülhetne meg, soha nem bukkant fel, egyetlen hosszú egyenes végén sem. És a tiszások most sem a remélt saját jó sorsuknak örülnek, hanem sokkal inkább gyűlöletük tárgya remélt rosszsorsának.
Nem csak politikai érdek fenntartani az illúziót, hanem legalább annyira pszichológiai is. Elég ránézni a folyamatokra, hogy lássuk, az eddig a magyar lakossághoz és gazdasághoz csatornázott pénzek elkezdtek a külföldi szereplők irányába folyni. Már ezermilliárdok váltottak irányt. Csak az nem látja, aki nem akarja. És akkor az ideológiai döntésekről még nem is beszéltünk, vagy arról, azt is intézik, hogy jóval előbbre kerüljünk az oroszok ellenséglistáján.
A harminc év alatti, gyermeket, családot akaró nők és férfiak a legnagyobb vesztesei ennek a választásnak. Ők ugyan nincsenek többségben a korosztályukban, de ők lesznek a következő nemzedék szülei, ha lesz egyáltalán ilyen. És a legfontosabb és legjogosabb érzés az anyák aggodalma a gyermekeik jövője miatt.
Jelenleg a magyar társadalom két csoportra oszlik, azokra, akik hajlandóak szembenézni azzal, hogy milyen irányba fordul az ország, és azok, akik nem. Ez nem az előző 16 évről szól, hanem az új irányról. Nem jó ez hallani nyilván, és nem is tudom, hogy vajon jó ötlet-e most az arcukba mondani. De jól ismerjük azokat, akik mindig készségesen hazudnak a magyaroknak külföldi érdekek miatt. Nem kellene hallgatni rájuk, nincs emberi értéke annak, amit hazudnak.”
Amit előadtál, az egy süket politikai duma! Ebből az országból az elmúlt 20 év alatt egy jól működő, fejlett demokráciát lehetett volna építeni. Erre nektek is volt 16 évetek!
Csak a gazdaság egy szegmensében, például a jól működő, fejlődésben lévő közepes vállalatokkal mit tettetek? Majd, azért gondolkodj el azon, hogy az elmúlt évekre hogyan alakult ki az az általános vélekedés a feltörekvő vállalkozókban, hogy 6-8 milliárdos éves forgalom, vagy hasonló cégérték felé nem érdemes nőni, mert akkor megjelennek a „sötét napszemüveges” embereitek és visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek a céged megvásárlására. Ha nem akarnád eladni, akkor jön az indokolatlan NAV vizsgálat, számlabefagyasztással vagy rendőrségi, ügyészségi vizsgálat, amitől a céged összeszakad. Pár év múlva kiderül, hogy nincs hiba, de addigra tönkrementél. Ilyen ügy jó pár volt, sok vállalkozó bele is rokkant, vagy halt meg az eljárásban. Ennek a módszernek nagy köze volt ahhoz is, hogy a felnövekvő közepes cégek azon tulajdonosai, akik nem voltak hajlandóak behódolni a NER-nek, elkezdtek luxus dolgokra beruházni és nem a cégeiket építették tovább. Ez jól meglátszik az elmúlt évek gazdasági adatain.
Ezért nincs ma magyar cég, aki számítana nemzetközileg is, mert csak NER-es háttérrel lehetett igazán nagynak lenni, mást nem hagytak. Ha nem így volt, légy szíves cáfolj meg!
Pazmeg! Miért vett Mészáros Boszniában cementgyárat, mikor rohad egy robotizált , katonai számítógépekkel felszerelt, 2003-ben átépíttett XXI. századi cementgyár Miskolcon?
A perek vége (egyik megszűnik, jön a másik) 2054-ben lesz.
Csak ezért, mert magyar tulajdonosa lenne
Debrecen belvárosától 1,6 km-re sugárzik Észak-Kelet Magyarországra napi 1200t-val
a DTG, kevert (ukrán-szlovák-cseh-román-magyar) cement.
Miskolcon nem a Strabag kőbányája, nem az ír Dunabeton üzemel?
Az egész magyar mésziparnak két tulajdonosa van; egy osztrák és egy belga család.
Ja, a fentiek a NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZER-ének oszlopos tagjai.
Nem én vagyok útban, maguk vannak útban, mondta Orbán a szavazóinak
(( Az egyik ismerősöm cégével 2010 előtt is megjelentek napszemüveges emberek; tönkrement. Nem kell a rizsa ))
„Miért vett Mészáros Boszniában cementgyárat, mikor rohad egy robotizált , katonai számítógépekkel felszerelt, 2003-ben átépíttett XXI. századi cementgyár Miskolcon?”
És ez igy is fog maradni klinkeres. Nagyon fáj, hogy nem tud számlázni a schél? :):):)
Akkor folytasd az iparág történetét 2026 közepéig:
„Évi 100 milliárd Dollár bevételével ez a család bizony nem „akármi”. Része a globál birodalom csúcsának.
Több mint 220 gyáruk volt világszerte ezelőtt 10 évvel.
Hogy mondjak rá példát.
A jászberényi Lehel Hűtőgépcsárat úgy vásárolta meg cca. 3.5 Mrd Ft- ért, hogy egy évi áremelésből meg lett a vételár kétszerese ( 1.2 millió hűtőgép a gyár éves kibocsátása, aminek az árát „megvásárlás”után azonnal
4-5 szörösére emelték itthon), amit egyébként ki sem fizettek a Magyar Államnak.
Felét egy amerikai cégen keresztül „környezetvédelemre” költötték, amíg a másik fele a ködbe vész.
(Az 1991-es privatizáció során a svéd AB Electrolux megvette a korábban kft-vé alakított Lehel Hűtőgépgyárat, melynek termelése a kilencvenes évek végére meghaladta az évi egymilliós szériát. 1998 augusztusában – az utóbbi évtizedek legnagyobb hazai tűzeseteként – leégett az üzemcsarnok és a raktár, de a gyártás hamar újraindult. A termékek éveken át Zanussi-Lehel néven kerültek forgalomba (az Electrolux korábban az olasz céget is felvásárolta), ám 1999-ben az anyacég döntése alapján a Lehel név végleg lekerült a készülékekről, s ma már kizárólag Zanussi feliratú gépek készülnek a jászsági üzemekben.)
Alsó-Ausztriában megtörtént az első feljelentés a fejkendőtilalom megsértése miatt. A Neunkircheni járásban egy 13 éves diáklány állítólag megtagadta, hogy levegye a fejkendőjét.
Az Oktatási Igazgatóság (Bildungsdirektion) tájékoztatása szerint ezt követően több alkalommal is beszéltek a diáklánnyal, a tanárral, az iskola vezetésével és a szülőkkel.
Miután a diáklány állítólag továbbra is fejkendőben jelent meg az órákon, az Oktatási Igazgatóságot is bevonták az ügybe.
A Tisza majdnem 200 vállalását teljesítette kb140 nap alatt.Soha egyetlen kormany sem teljesítette a választási ígéreteinek szinte egyetlen mondatát sem. Érted te ezt?
8 Responses
A tiszások Ős-fideszesek.
„Aki látta a tiszásokat szavazni, az tudja, hogy minden dühüket beletették abba az X-be április 12-én. Az életük összes kudarca benne volt. A rossz szakmaválasztás, az elmaradt külföldre költözés vagy az amelyik meg is történt, a 2002 utáni megtorpanás és szétesés, a 2008-as válság, a Covid, a háború, a ghostoló profilok a netes társkeresőkről, és az összes rossz reggel.
Meg persze az az általános érzés, hogy mindaz, ami nem az övék, azt tőlük lopták el. Nem ezt ígérte nekik a XXI. Század. A haragjuk a csalódottságukból táplálkozott, hiszen nem a boldogság lehetőségét ígérték meg nekik valamikor, hanem egyenesen az erőfeszítés nélküli boldogságot, a lebegést magát. És persze végtelen szerencsét, sokuknak nem poén volt az örök élet és az ingyen sör.
Az összes egy-két milliárdos vagyonnal rendelkező felső-középosztálybeli százmilliárdos akart lenni és szentül hitte mindegyik egyenként, hogy csak Mészáros Lőrinc miatt nem lehet ezermilliárdos. Ennyi elpazarolt tehetség, aki 90 százalékban beleszületett abba a kapcsolatrendszerbe Budapesten és a nagyvárosokban, amelyet gátlástalanul kihasznált. Ezek mindig is ilyenek voltak, de a tényleg becsületesen dolgozó középosztály is elhitte magát, hogy korlátlanul van út felfelé. Ez volt a korszellem, erre csak ráerősített a liberális propaganda, a száguldó technológiai fejlődés is ezt ígéri folyamatosan.
Az én korosztályomnak, az elmúlt 50 évben megszámlálhatatlanul sokszor ígérték meg, csak néhány évet kell várni, hogy sokkal jobb legyen. A nyolcvanas évek eleje óta hallgatom az ígéreteket, és hiába lettünk sokkal gazdagabbak azóta, senki nem lett boldogabb, vagy legalábbis a társadalmi összboldogság, amely valamiféle pozitív közhangulatban testesülhetne meg, soha nem bukkant fel, egyetlen hosszú egyenes végén sem. És a tiszások most sem a remélt saját jó sorsuknak örülnek, hanem sokkal inkább gyűlöletük tárgya remélt rosszsorsának.
Nem csak politikai érdek fenntartani az illúziót, hanem legalább annyira pszichológiai is. Elég ránézni a folyamatokra, hogy lássuk, az eddig a magyar lakossághoz és gazdasághoz csatornázott pénzek elkezdtek a külföldi szereplők irányába folyni. Már ezermilliárdok váltottak irányt. Csak az nem látja, aki nem akarja. És akkor az ideológiai döntésekről még nem is beszéltünk, vagy arról, azt is intézik, hogy jóval előbbre kerüljünk az oroszok ellenséglistáján.
A harminc év alatti, gyermeket, családot akaró nők és férfiak a legnagyobb vesztesei ennek a választásnak. Ők ugyan nincsenek többségben a korosztályukban, de ők lesznek a következő nemzedék szülei, ha lesz egyáltalán ilyen. És a legfontosabb és legjogosabb érzés az anyák aggodalma a gyermekeik jövője miatt.
Jelenleg a magyar társadalom két csoportra oszlik, azokra, akik hajlandóak szembenézni azzal, hogy milyen irányba fordul az ország, és azok, akik nem. Ez nem az előző 16 évről szól, hanem az új irányról. Nem jó ez hallani nyilván, és nem is tudom, hogy vajon jó ötlet-e most az arcukba mondani. De jól ismerjük azokat, akik mindig készségesen hazudnak a magyaroknak külföldi érdekek miatt. Nem kellene hallgatni rájuk, nincs emberi értéke annak, amit hazudnak.”
Amit előadtál, az egy süket politikai duma! Ebből az országból az elmúlt 20 év alatt egy jól működő, fejlett demokráciát lehetett volna építeni. Erre nektek is volt 16 évetek!
Csak a gazdaság egy szegmensében, például a jól működő, fejlődésben lévő közepes vállalatokkal mit tettetek? Majd, azért gondolkodj el azon, hogy az elmúlt évekre hogyan alakult ki az az általános vélekedés a feltörekvő vállalkozókban, hogy 6-8 milliárdos éves forgalom, vagy hasonló cégérték felé nem érdemes nőni, mert akkor megjelennek a „sötét napszemüveges” embereitek és visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek a céged megvásárlására. Ha nem akarnád eladni, akkor jön az indokolatlan NAV vizsgálat, számlabefagyasztással vagy rendőrségi, ügyészségi vizsgálat, amitől a céged összeszakad. Pár év múlva kiderül, hogy nincs hiba, de addigra tönkrementél. Ilyen ügy jó pár volt, sok vállalkozó bele is rokkant, vagy halt meg az eljárásban. Ennek a módszernek nagy köze volt ahhoz is, hogy a felnövekvő közepes cégek azon tulajdonosai, akik nem voltak hajlandóak behódolni a NER-nek, elkezdtek luxus dolgokra beruházni és nem a cégeiket építették tovább. Ez jól meglátszik az elmúlt évek gazdasági adatain.
Ezért nincs ma magyar cég, aki számítana nemzetközileg is, mert csak NER-es háttérrel lehetett igazán nagynak lenni, mást nem hagytak. Ha nem így volt, légy szíves cáfolj meg!
Pazmeg! Miért vett Mészáros Boszniában cementgyárat, mikor rohad egy robotizált , katonai számítógépekkel felszerelt, 2003-ben átépíttett XXI. századi cementgyár Miskolcon?
A perek vége (egyik megszűnik, jön a másik) 2054-ben lesz.
Csak ezért, mert magyar tulajdonosa lenne
Debrecen belvárosától 1,6 km-re sugárzik Észak-Kelet Magyarországra napi 1200t-val
a DTG, kevert (ukrán-szlovák-cseh-román-magyar) cement.
Miskolcon nem a Strabag kőbányája, nem az ír Dunabeton üzemel?
Az egész magyar mésziparnak két tulajdonosa van; egy osztrák és egy belga család.
Ja, a fentiek a NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS RENDSZER-ének oszlopos tagjai.
Nem én vagyok útban, maguk vannak útban, mondta Orbán a szavazóinak
(( Az egyik ismerősöm cégével 2010 előtt is megjelentek napszemüveges emberek; tönkrement. Nem kell a rizsa ))
„Miért vett Mészáros Boszniában cementgyárat, mikor rohad egy robotizált , katonai számítógépekkel felszerelt, 2003-ben átépíttett XXI. századi cementgyár Miskolcon?”
És ez igy is fog maradni klinkeres. Nagyon fáj, hogy nem tud számlázni a schél? :):):)
Akkor folytasd az iparág történetét 2026 közepéig:
„Évi 100 milliárd Dollár bevételével ez a család bizony nem „akármi”. Része a globál birodalom csúcsának.
Több mint 220 gyáruk volt világszerte ezelőtt 10 évvel.
Hogy mondjak rá példát.
A jászberényi Lehel Hűtőgépcsárat úgy vásárolta meg cca. 3.5 Mrd Ft- ért, hogy egy évi áremelésből meg lett a vételár kétszerese ( 1.2 millió hűtőgép a gyár éves kibocsátása, aminek az árát „megvásárlás”után azonnal
4-5 szörösére emelték itthon), amit egyébként ki sem fizettek a Magyar Államnak.
Felét egy amerikai cégen keresztül „környezetvédelemre” költötték, amíg a másik fele a ködbe vész.
(Az 1991-es privatizáció során a svéd AB Electrolux megvette a korábban kft-vé alakított Lehel Hűtőgépgyárat, melynek termelése a kilencvenes évek végére meghaladta az évi egymilliós szériát. 1998 augusztusában – az utóbbi évtizedek legnagyobb hazai tűzeseteként – leégett az üzemcsarnok és a raktár, de a gyártás hamar újraindult. A termékek éveken át Zanussi-Lehel néven kerültek forgalomba (az Electrolux korábban az olasz céget is felvásárolta), ám 1999-ben az anyacég döntése alapján a Lehel név végleg lekerült a készülékekről, s ma már kizárólag Zanussi feliratú gépek készülnek a jászsági üzemekben.)
„Mészáros rádiósa Mészáros lyuksógorával beszélget”
Alsó-Ausztriában megtörtént az első feljelentés a fejkendőtilalom megsértése miatt. A Neunkircheni járásban egy 13 éves diáklány állítólag megtagadta, hogy levegye a fejkendőjét.
Az Oktatási Igazgatóság (Bildungsdirektion) tájékoztatása szerint ezt követően több alkalommal is beszéltek a diáklánnyal, a tanárral, az iskola vezetésével és a szülőkkel.
Miután a diáklány állítólag továbbra is fejkendőben jelent meg az órákon, az Oktatási Igazgatóságot is bevonták az ügybe.
A Tisza majdnem 200 vállalását teljesítette kb140 nap alatt.Soha egyetlen kormany sem teljesítette a választási ígéreteinek szinte egyetlen mondatát sem. Érted te ezt?