Sajnos úgy látszik,
hogy a magyarság tartós, mély kómába merült, s olyan egykedvűen és közönyösen fogadja a letaglózó eseményeket, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pedig a nemzet egyre mélyebbre süllyed, s lassan olyan katasztrofális fizikai-szellemi-lelki-erkölcsi állapotba jut, ahonnan már nincs többé visszatérés. Amel! lett, ho gy egy mindenre kiterjedő, általános romlás és belső rohadás van, ráadásul folyamatosan és egyre rohamosabban fogyunk az egész Kárpát-medencében. Tisztelt SzerkesztőségEz a tragikus pusztulás persze nem természetes folyamat, hanem külső és belső ellenségeink vállvetve üldöznek, gyilkolnak bennünket, s a többség ezt észre sem veszi, nemhogy összefogna és cselekedne ellene. Így aztán hiába feszülünk meg néhányan, tömegtámogatás helyett egyre inkább elszigetelődünk, s vagy beledöglünk a meddő küzdelembe, vagy egyenként „levadásznak”, ellehetetlenítenek bennünket a minden korábbinál gőgösebb és mohóbb rabszolgatartóink. Immár ott tartunk, hogy bármelyik európai vagy azon kívüli népnek több esélye van a túlélésre és a boldogabb jövőre, mint a magyaroknak. Ez a rommá lőtt, kivéreztetett, ezerszeresen megsarcolt „polgári lakosság” zömmel a maradék hitét, életbizalmát is elvesztette, s már a mindenható Isten segítségéért sem képes fohászkodni, noha tudhatná, hogy önerőnkből, őnélküle semmire sem mehetünk. Nyár van, a pihenés és feltöltődés ideje, ezért nem untatlak tovább benneteket közös gondjainkkal; noha a felhalmozódott szeméthegyeket egyszer el kell takarítani, s nem lehet a végtelenségig magunk előtt görgetni, mert előbb-utóbb ránk omlanak és agyonnyomnak bennünket. Ennek dacára, aki még teheti, nyaraljon néhány hétig, s törődjön többet a szeretteivel, miközben (p)ártunk és (k)ormányunk zavartalanul (el)intézi a sorsunkat. Akkor hát szép álmokat, jó éjszakát Magyarország! Remélem, egyszer lesz még ébredésed, tán a pokol kapuján innen. Kongassátok a vészharangot, és hordjátok körbe a véres kardot! Honfitársi üdvözlettel Siklósi András
