Két civil motoros rendőrt 205 km/h-val előzött meg egy férfi Ausztriában, akik a helyszínen elkobozták a motort és a jogosítványát is
Egy 65 éves stájer motoros a motorosok körében közkedvelt B20-as hegyi úton a megengedett 100 km/h helyett 205 km/h-val közlekedett. Megelőzött két civil ruhás rendőrt, akik civil motorral voltak szolgálatban. A járőrök utánaeredtek, megállították, a jogosítványát a helyszínen elvették, és a motorját is azonnal lefoglalták (Beschlagnahme).
Az eset érdekessége, hogy mindehhez semmilyen sebességmérő műszerre nem volt szükségük a rendőröknek.
Ausztriában ugyanis az osztrák bírósági gyakorlat szerint a közlekedési rendőrök becslési módszerei is elegendő bizonyítékul szolgálnak a bíróság előtt a gyorshajtás bizonyítására.
Az egyik módszer, amit a rendőrök mérőműszer nélkül alkalmaznak, a sebesség becslés (Geschwindigkeitsschätzung). A képzett járőr szabad szemmel, továbbá a motor- és menetzajok erősségének segítségével is megállapíthatja a sebességtúllépést. A bíróságon ugyanis a rendőrt hivatali esküje kötelezi az igazmondásra. A másik becslési mód a követéses módszer (Nachfahren): Ha a civil autóval vagy motorral közlekedő rendőr felveszi az előtte haladó jármű tempóját és leolvassa a saját kilométeróráját, azt a bíróság jogilag szintén elfogadja gyorshajtás bizonyítékaként.
Mivel a mariazelli sofőr lakott területen kívül több mint 90 km/h-val lépte túl a sebességhatárt, a hatóságok a törvények értelmében nemcsak lefoglalták, de akár véglegesen el is árverezhetik (Verfall) a motort, a delikvens pedig még ráadásul tetemes bírságot is fizethet.
Arról lehet vitatkozni, hogy igazságosak-e ezek a módszerek vagy sem. Mindenesetre egy újabb hatékony fegyver az osztrák rendőrök kezében a gyorshajtás elleni küzdelemben. Azért írtam meg ezt a cikket, mert ezekről jó tudni, ha valaki Ausztriában rendszeresen autózik vagy motorozik. Mivel párszor már beszéltem rendőrökkel, érződik rajtuk, hogy van tekintélyük. De azt őszintén szólva én sem tudtam eddig, hogy a szavuk is annyira erős, hogy elég látnia, hogy valaki túl gyorsan megy, az gyakorlatilag mérőműszerek nélkül, a bíróságon is megállja bizonyítékként a helyét.(A képen négy motoros látható a kétsávos, kanyargós maltatali hegyi úton, amint a jelzőlámpa piros jelzése előtt állnak. A fotó a mögöttük álló autó szélvédőjén keresztül készült.)
2 Responses
Dekadens nyugat……
Baromság”, „Rákosi-módszer”, „A rendőr is ugyanúgy potenciális gyilkos” – avagy miért tévesek ezek a kommentek a mariazelli motoros-ügy kapcsán? 🏍️
💥 Hihetetlen kommentcunamit indított el a hétfő reggeli posztom, miszerint Ausztriában traffipax nélkül, pusztán követéses módszerrel kapcsoltak le a nyáron egy 205 km/h-val száguldozó motorost, akitől a helyszínen elvették a jogosítványát, a gépét pedig lefoglalták.
Sokan billentyűzetet ragadtak, és olyan érvekkel álltak elő, amitől a hajam égnek állt, és amelyeket nem szeretnék szó nélkül hagyni. Már csak azért sem, mert a kinti valóság nagyon nem követi a közlekedési szakértő fotelharcosok logikáját .
De van itt még egy számomra érthetetlen ellentmondás is: Mégpedig az, hogy mindenki tudja, hogy Magyarországon katasztrofális a közlekedési kultúra, ami mindenkit érint. Nap mint nap megy a panaszkodás, hogy tele vannak az utak felelőtlen száguldozókkal, pofátlan büntetőfékezőkkel, szabálytalanul előzőkkel, és mindenütt azt hallani, hogy „otthon nincs következménye semminek”. De amint az emberek olvasnak egy olyan nyugati példát, ahol VAN kőkemény következménye a durva szabálysértéseknek, egyből „rendőrállam” lesz Ausztria, meg „megy a faxom Ausztriába”, meg jön a komment, hogy „lassan már csak laposkúszásban lehet közlekedni Ausztriában”, és a többi végtelenített baromság.
Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy ahelyett, hogy jó példaként tekintenének erre a szigorra – amelyet az osztrákok nem kicseszésből csinálnak az állampolgárokkal, hanem igyekeznek kivonni a forgalomból az extrém gyorshajtókat, akiknek a kezei között halálos fegyverré válik az autójuk/motorjuk –, ahelyett inkább mindennek elmondják őket. Úgy látszik, a rendet mindenki akarná, de csak addig, amíg neki nem kell benne részt vennie, és ő lehetne az egyetlen kivétel, akire nem vonatkozik a szabály.