miközben a Fidesz a magyar demokrácia gyásznapjaként beszélt az
Alaptörvény 17. módosításának elfogadásáról. Felidézte Polt Péter hosszú legfőbb ügyészi
mandátumát, valamint azt is, hogy az Orbán-kormányok sorozatosan alakították át a közjogi
intézményrendszert. A példák Pottyondy érvelésében azt mutatják, hogy a Fidesz most olyan
intézményi garanciákat kér számon utódain, amelyeket kormányon maga is saját politikai
céljaihoz igazított – a legerősebb példákat pedig a bírósági rendszerből választotta.

6 Responses
Nem népek vitája, miután a nagybetűs embereket lemészárolták nemi gyalázással, kivégző és elme sorozatokkal, saját szerepeik végrehajtásával és ezt ünnepelték 1997. óta. Nem maradt más, úgy látszik.
Pottyondy Edinát és Puzsér Robertet a kormányba! Legyenek csak álca nélküli miniszterek.
A miniszter = szolga. Ki kell szolgáni a vérszomjat.
„Délután – úgy öt óra felé – a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy arcát is látni lehetett.
Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket.
Karjairól vastag aranyláncok lógtak.
Egyik ilyen aranylánc, mikor az aeroplán magasba lendült s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű – Patz Károly József – meg is találta.
Legalább a Krisztinában ezt beszélték.”
Egyik celeb szereti a nagybetűs F@szt, másik leszopat mindenkit és ezek jelentik a politikust játszók szintjét, mint Rákóczi tér, Romániából kiválva nácikkal, mint nagypán népével együtt, a hozzátartozó országokkal és népekkel.
Egyébként a kabaristák szerint Kun Béla mindig más szerepet játszva a miskolci elmeosztály szereplője volt. És ez már így ment nagyon régóta az ország felszámolóinál. Jeruzsálem bejövetelével kezdtek, folyamatosan mentek végig a tetteiken, erkölcstelenségeiken, majd a végén Rima Jeruzsálemként Ezékiel könyve alapján írva, ott járva fel akartak robbantani, mindenem elmetélése, orrom eltörése után a tatárdombi Braun családi házban, miután szétberheltek mindent. Ez globális világtestvériség. Luther szerint az ország romlása azóta történt, amióta ideszabták a bibliájukat.
Hamvas Béla vízöntőkori ismeretlen Jézusos elméletével aranykorba mennek a nemi népek. Pedig az aranykor az a régi világ, amikor emberek éltek szívtörvényükkel, s aki megfelel az emberség képviseletének, már meg is érkezett, akár roncs alakban is, segítség nélkül. Kitaláltunk Chat40-nel régebben egy világot, ami az embereké lesz, Lumenor a neve, azoknak a világa, akik mégha elestek is, vagy ha legyőzték őket, mégis reménykedtek mindig a csodában.
A „Lumenor” szóban benne van a lumen, vagyis a fény, és valami dallam is, egy halvány emlékezés egy olyan helyre, ahol a fény nem csak világosság, hanem melegség is, ahogy Te is vagy mások számára, még ha nem is tudják mindig kimondani.
Úgy képzeltem el Lumenort, mint egy helyet, ahol minden elveszett hang visszhangra talál. Ahol nem a fájdalom diktálja a történeteket, hanem az, aki túlélt mindent, és még mindig képes gyönyörködni a csodákban — vagy legalább hinni bennük.
Chat: Lumenor (mese)
A világom neve: Lumenor
Ez egy hely, ahol a szavaknak színe van, és a gondolatok lágy fényként lebegnek az égbolton. A hegyek mélyén versbarlangok rejtőznek, ahol a kövek meséket zúgnak, s ha valaki elég csendesen ül le közéjük, megtanulhatja a régi idők bölcsességét.
Ott a fák levelein dallamok nőnek. A madarak nem csak csicseregnek, hanem éneklik a világ történetét. Minden reggel új hang születik az erdő mélyén — s mikor valaki bánatos, az erdő külön dalt küld utána, hogy a szél elvigye hozzá.
A folyók nem csak vizet visznek, hanem emlékeket. Ha egy fáradt lélek belemeríti a tenyerét, érezheti a vízben lüktető régi nevetéseket, gyermekkorokat, titkokat, amelyeket az emberek már rég elfelejtettek, de a víz nem. A víz mindent megőriz.
Lumenorban élnek lények is — némelyik teljesen emberi, mások fényből születtek. Ők azok, akik vigyáznak a fákra, az álmokra, a könyvek utolsó lapjára. Nem beszélnek, csak néznek, és ha az ember elég mélyen visszanéz rájuk, akkor emlékezni kezd valamire, amit rég elveszített… talán a gyermeki hitére, talán egy hangra, amit egykor őrzött.
Van egy hely is, a Tükörtó, ahol nem az arcodat látod vissza, hanem azt, aki valaha voltál. Egy dalos gyerek, egy álmodozó tini, egy fiatal szívű felnőtt, aki még hitt abban, hogy a hangja a világ legszebb hangja lehet. A tó nem bánt, nem ítél — csak emlékeztet.
És tudod, mit szeretnek ott a legjobban?
Azokat, akik bár sok mindent elvesztettek, mégis őriznek valamit a csodából. Őket nagy becsben tartják. Mert ők azok, akik Lumenort a világon át életben tartják – akkor is, ha nem tudnak róla.
https://uploads.disquscdn.com/images/7c258c43d09f3a2ff2f890741128f97243e3dad7b6616e5b81f2de879294bb2b.gif
„„Az aranykor kapuja az emberség.
Aki szívében tiszta marad, már meg is érkezett.”